Amorphis gyerekkori nagy kedvenc, így mindig öröm, ha új lemez kap tőlük az ember, kis karácsonyi idill. Persze, mivel ők is egy régóta működő zenekar, óhatatlan, hogy a karrierbe kisebb-nagyobb döccenők csússzanak. Nálam az első szakasz vége valahol a Tuonela környékén volt és utána ki is szálltam a hintából, a Skyforger körül meg vissza. A keményebb kalapú emberek tudom, már nem hiszen abba a bizonyos hintába való visszacsücsülésbe, de én megpróbáltam, és a Under The Red Cloud és a Circle megmutatta, hogy “na ugye..?”.