Valahogy jól időzít a Budapest Park, hiszen a tavalyi Good Charlotte-féle mega-giga pop-punkbuli után idén egy szintén kvázi egésznapos bulival sikerült megünnepelnem a születésnapomat, igaz, egy árnyalatnyival másabb fajta, de szintén buli-pozitív muzsikával. Tavaly egy nappal korábbra esett a nagybetűs naptól a dolog, de idén telibe trafálták Bulleték, úgyhogy az alaphangulat adott volt, a koncert meg... Hát, nem lehet máshogy mondani, emelte a nap számomra egyébként sem kicsi fényét.
A Frayle az egyik új kedvenc csajmetalos zenekarunk. A lassú elszállós riffek Gwyn Strang hangjával egyszerűen magával ragadnak és lehúznak a mélybe! De inkább hallgassátok és nézzétek meg a Let The Darkness In klipjét, ami a zenekar első EP-jéről származik.
Újra itt a hétvége, így átnéztük a hét daltermését. Eheti dalmegosztásunkban egy szupergrupp döngöldézik, egy hamarosan hozzánk érkező mainstream amcsi metál banda újrakiad, majd ennek énekese vendégeskedik egy másik dalban, szintén amerikai punkrock legendák mérgesek, egy egykor szebb napokat látott észak-ír brigád pedig ismét visszatér.
Ez a szombat reggel nem úgy indult, ahogy a többi, legalábbis ami a rockzenei világot illeti. Ugyanis mindannyian ugyanarra a szomorú hírre kellett ébrednünk: itthagyott minket a Pantera, Damageplan, Hellyeah dobosa, Vinnie Paul Abbott. A valószínűleg azóta már Dimebaggel jammelő legendától természetesen a zenészkollégák is elköszöntek a nyilvános felületeken, ezekből szedtünk össze egy rövidebb összeállítást. /Fotó: Réti Zsolt/
Tegnap az egész rockertársadalmat villámcsapásszerű sokként érte, hogy elhunyt a Pantera, a Hellyeah (velük éppen az új albumon dolgozott, egyelőre nem tudni, ők milyen módon folytatják) és a Damageplan dobosa, Vinnie Paul Abbott. A ritmuscsászár legenda haláláról a család adott ki egy rövidebb közleményt, melyben elmondásuk szerint álmában érte őt a halál, pontosabb okokat még nem tudni. Nyugodjon békében.
Kényes kérdést próbálunk most feszegetni, az tény. De a legtöbb metalarc, főleg ha harminc alatt van, hallgat más stílusú előadókat is, nem csak a gitártól feszülő alapműveket. Legalábbis egy részük. Az, hogy ez most jó, vagy nem, ne menjünk bele, de már több zenekar is beolvaszt mindenféle elemeket a muzsikájába, azaz egyre masszívabban mosódnak el a stílusok közötti, jó ideig áthidalhatatlannak tűnt határok, valamilyen szinten elkerülhetetlen az, hogy elkalandozzon az ember füle erre-arra. Most öt olyan előadót szedtünk össze (mindenféle sorrend, rangsorolás és persze a teljesség igénye nélkül), melyek habár az alapstílusukból nem feltétlen adódik, de azért nem állnak olyan távol a rockzenét hallgatók ízlésvilágától, sőt, bizony a koncertjeiken is megfordulnak a keményebb zenék kedvelői. Érzékenyebb, konzervatívabb zenei világúak most inkább görgessenek tovább!
A Marduk fanatikusok biztosan jól tudják, hogy a svéd fekete metal horda június 22. napjára ígért nekünk egy újabb adag gyűlöletet, mégpedig egy "brend nyú" lemez formájában. Kíváncsian vártuk is a fent említett dátum, valamint a Victoria névre fordított-keresztelt lemez elérkeztét. Bár az a tény, hogy én személy szerint eddig még nem csalódtam a svéd veteránokban és muzsikájukban valamelyest megnyugtató, de egy új album mindig okozhat meglepetéseket. Örömmel tudatjuk, hogy a alvilági (mindkét értelemben...) kapcsolatainkat kihasználva egy nap elteltével prezentáljuk is a tisztelt publikumnak. Tehát, kattints a tovább gombra és kezdődhet a pokoli utazás.
Tavaly két barátom is úgy jött haza Bécsből - a Nick Cave koncertről - hogy körülbelül minden harmadik számnál el tudták volna magukat sírni, annyira nagypályás volt az élmény. Minthogy jó ízlésű, de sokat látott negyven pluszos formákról van szó, akik azért nem sírják el magukat mindentől, ami hangos, felkeltették az érdeklődésemet, hogy mi is történhetett ott és akkor. Hosszú évek óta nem vagyok már aktív Nick Cave hallgató, de ezek után nyilván komoly kíváncsisággal közelítettem rá a tegnapi budapesti alkalomra, ahol mi, azaz a hazai közönség is találkozhattunk azzal az ausztrál úrral és The Bad Seeds nevű bandájával, aki egykor Rollins papa vállán aludt el, londoni telefonfülkékben.
Kezdjük az elején: az Axis Of Despairt egykori Nasum, valamint Coldworker tagokat is magába foglaló csapat, akik két EP után most július 27-én tervezik kiadni az első nagylemezüket, a Contempt For Mant. A csapat már három dalt elérhetővé is tett a nyilvánvalóan nem éppen ötórai teához való albumról, melyek értelemszerűen a fent megnevezett két csapat rajongóinak több, mint kötelező falatok!
Július 27-ig még van egy bő hónap, de Tarjáék nem felejtenek el megmutatni ezt-azt az akkor megjelenő koncertanyagról. A két este eseményeit is megörökítő Act II-ról most az Undertaker került ki, ami egy jó kis ízes, igazi Tarjás nóta.
Ahogy már írtuk párszor, Devin Townsend hamarosan - egész pontosan július 6-án - egy DVD-vel fog jelentkezni, melynek az anyagát a bulgáriai Plovdivban, az ottani amfiteátrumban vették fel. A félig közönség által megszavazott, szimfonikus best-of, félig a teljes Ocean Machine albumot tartalmazó szakaszt tartalmazó csomagról most a Regulatort hallgathatjátok meg, mely a koncert második felében csendült fel.
Kiadta az első nyilvános dalát a Strapping Young Lad, Devin Townsend Band, Fear Factory és Threat Signal tagokat magában foglaló Imonolith. A csapat a The Reign című dalt dobta be a közösbe, viszont egyet már most megígérnek: az albumon nem csak ilyen jó értelemben vett döngöldék, hanem dallamosabb tételek is lesznek gazdagon.
A The Beatles sokaknak el van könyvelve a szépfiús, gombahajas, szerelmes, netán szerelemről éneklős proto-hippi zenekarnak. Hibásan! A csapat, ahogy az idő változásával egyre inkább szítva magába a... khm... különböző hatásokat, egyre kísérletezősebb dalokat írt, melyek közül néhol elő-előkerültek a karcosabb, súlyosabb hangok, helyenként már a heavy metal és a (nem tévedés!) doom határait súrolva. Ezekből szedtünk most össze párat, mindenféle fontossági sorrendet és a teljesség igényét kerülve, különösebb kommentár nélkül. Élvezzétek!
Az egyalbumos kitérő után újra folytatja a sztorizós kalandozását a Coheed And Cambria. A Vaxis – Act I: The Unheavenly Creatures a maga 78 percével 15 dalt fog felölelni, mely folytatni fogja az Armory Wars-os történetet, amit a 2012-es The Afterman-en hagytak abba. A korong kap majd egy deluxe díszdobozos kiadást is, melyben egy 80 oldalas keményborítós könyv mellett posztert és egy maszkot is tartalmazni fog egyéb más finomságok mellett.
Sajnos még egy titán itt hagyott minket. Vincent Paul Abbott, ismertebb nevén Vinnie Paul a legendás Pantera, a Damageplan és a Hellyeah zenekarok szenzációs dobosa 54 éves korában elhunyt. Részletekkel jelenleg még nem szolgálhatunk, de remélhetőleg már együtt zúz a két cowboy (Dime és Vinnie) a pokolban. R.I.P.
Újra kiadja a tavalyi nagylemezét, a Hydrogradot a Stone Sour. A csapat egy második lemezt is fog csapni a csomaghoz, melyen kiadatlan feldolgozások, alternatív verziók, b-oldalas dalok és koncertfelvételek is lesznek. Az így huszonnyolc dalosra duzzasztott korongokról egy dal a Burn One Turn One már meg is hallgatható, lentebb, a kibővített dallista alatt. Hétfőn pedig irány a Barba Negra, ahol élőben is megbizonyosodhattok majd a dalok erejéről!
Újra kiadják a Led Zeppelin legendás koncertalbumát, a The Song Remains The Same-et, mely magyar földön A Dal Ugyanaz Marad címen is ismert. az 1973-ban rögzített, majd három évvel később kiadott koncertanyag a zenetörténelem egyik legjobb élő felvétele, ráadásul az éppen a karrierje csúcsán lévő bandát mutatta meg ott, ahol a legjobban teljesítenek: a színpadon. Az újrapakolt csomag, melynek tartalma az alábbiakban nyálazható át, szeptember 7-én kerül majd a boltokba.
Serj Tankian a legutóbbi hírlevelében arról számolt be, hogy hamarosan egy ötdalos, rockdalokat tartalmazó EP-vel fog hamarosan jelentkezni. Mi ebben a furcsa? Hogy külön megemlíti: a SOAD-dal szerette volna ezeket kidolgozni, de "úgy néz ki, nem fog menni". Mindezt, ha már így alakult, egy szintén Serj által készített, jövőre tervezett film zenéjeként szeretné megcsinálni, amin már szintén dolgozik egy ideje. Tankian egy másik mozi zenéjén is ügyködik, ennek címe Spitak lesz és a '80-as évek végén, Örményországban történt földrengést lesz hivatott felidézni. Ez az év végére várható.
Tavaly júniusban egy bő lére eresztett életműkoncertet adott a Nomad, akik az első album akkor tíz éves megjelenésére emlékezve a Vissza a Végál.lom..ra címet adták a projektnek - ahogy az estén megörökített koncertalbumnak is, mely a nemrégiben jelent meg. Mielőtt tévedésbe esnénk: a tavaly megjelent kb. EP-nyi anyag is erről a buliról volt, a jelen írás tárgya viszont az egész estét megörökítő dupla CD-s csomag, egy valóban egészestés játékidőben.
A NIN EP-trilógiájának harmadik darabja, a Bad Witch, ahogy korábban írtunk is róla, végül album lett (az előző kettő középlemez a Not the Actual Events és az Add Violence volt). A Reznor-művek eddigi legrövidebb játszási idővel rendelkező, teljes albumnak nevezett darabja már szabadon hallgatható, így természetesen mi is vesszük a bátorságot és megmutatjuk nektek.