Nem vágod mi az a House Of Broken Promises? Hegyezd a fülecskéd, hiszen ez az egykori Unida zenekar egy újjá alakult formája. A gitáros Arthur Seay-jel beszélgettünk, hogy s mint van mostanság, illetve mi vár a zenekarára.
RS: Magyarországon, szerintem kevesebben ismernek titeket, hogyan mutatnád be a zenekarod?
Arthur: Mi egy nagyon energikus zenekar vagyunk, nem csak a színpadon. Mondhatnám azt is, hogy a stonerrock undergroundabbja vagyunk, de ebben az undergroundban olyanok vagyunk, mint a KISS. De nem akarok nagyképű lenni, igazából, iazi stoner arcok vagyunk, ennyi némi funkyval megsózva.
RS: Én igazából úgy tudnálak titeket leírni, hogy a Hellyeah kistestvérei vagytok némi füsttel megáldva.
Arthur: Haver, köszi! Ez jól esik, ilyet még nem hallottam, de belegondolva lehet benne néi igazság. Nagy hatással volt, illetve van is ránk a Corrosion Of Conformity, a Down (ohh haver azok a riffek…) Black Label Society. Igazából úgy gondolom, hogy ezeknek vagyunk mi a szerelemgyerekei. Ezekből a hatásokból lesz a House Of Broken Promises. indig igyekszünk a riffekre koncentrálni, nem szeretnénk valami középszerűt kiadni a kezünk közül, de ehhez még kellenek a fogós refrének is!
RS: Mostanában újra aktívabbak vagytok, mi volt a holt időszakban?
Arthur: Eldöntöttem, hogy szükségem van egy kis szünetre. Nem akartam, hogy a technikám unalmassá lapossá váljon, így sok minden mást kezdtem el gyakorolni, de addig nem akartam így komolyabban zenélni. Nagyon sok Limp Bizkit, Godsmack dalt tanultam meg, gyakoroltam, hogy más technikákat is jobban megismerjek. Nagyon közel jártam ahhoz, hogy kiégjek. Tudod, ez egy nehéz döntés, mert szeretem ezt csinálni, mindig is szerettem, de be kellett látnom, hogy szükségem volt egy kis szünetre.
RS: Ti főleg az USA területén játszotok, gondolkoztatok már egy hosszabb európai turnén?
Arthur: Dehogynem tervezünk, csak semmi sem olyan egyszerű. Tudod, nem egy olcsó dolog átruccanni hozzátok. De egy Balkán, EU sőt még Japán turné is kilátásban van most. Ha úgy alakul hozzátok is szívesen ellátogatnánk!
RS: Mennyire ismered az országunkat?
Arthur: Nagyon nagy rajongója vagyok az országotoknak! Nagyon finom a gulyáslevesetek, itt van egy magyar srác, aki főzött nekünk már. Bírom a konyhátokat, meg hát hallottam, hogy csinosak nálatok a csajok, amire én nagyon kíváncsi lennék!
RS: Ennyi évnyi zenélés után, mit tartasz fontosnak a zenédben, a zenében még mindig?
Arthur: Ha karriert akarsz ebből csinálni, soha nem szabad elfelejtened, hogy ez biznisz! Ez egy szarrágó biznisz! Nagyon sokan le akarnak húzni, ki akarnak használni, azért mert te ismert vagy. Nagyon kicsi kör ez, ahova be lehet kerülni, de nem egyszerű. Mindenki félti a saját seggét…. Igazából mi már láttuk ennek mind a két oldalát. Amit az előbb mondtam az a rossz, de most mit tegyek? Erről senki sem beszél, mármint, hogy ez nem csak móka, zenélés, piálás, meg kajálás. Van komoly üzleti része is, amivel foglalkozni kell. Ettől függetlenül marha jó dolog még most is a színpadon állni és megmutatni az embereknek azt, amit én érzek. Ez a fontos, hogy át tudjam adni a saját érzéseimet, látásmódomat.
RS: Mit gondolsz a mostani stoner generációról?
Arthur: Nem igazán kísérem őket figyelemmel, tudod én kicsit megragadtam a múltban. Imádom Michael Jackson cuccait és inkább azokat hallgatom. Illetve ez hülyeség, hogy megragadtam, mert figyelem az új zenéket is, de igyekszem inkább tágítani a látásmódomat, mint beszűkíteni csak arra, amit mi is játszunk. Persze, azért így is belebotlok marha jó zenekarokba, de különösen nem keresem az új stoner bandákat.
RS: 2014-ben újjáalakult az Unida, lesz ennek folytatása?
Arthur: Ez főleg Johntól függ, szerintem. Úgy gondoltam, hogy a Coping with the Urban Coyote húsz éves jubileumát azért valahogy meg kellene ünnepelni. Megérdemli az az album. Biztos vagyok benne, hogy sokan szeretnék hallani, hiszen rengeteg rajongónak esélye sem volt élőben hallania. Gondolom, neked se volt szerencséd, így átérzed, amit mondok.
House Of Broken Promises Hivatalos / House Of Broken Promises Facebook
