Kis túlzással, de valóban a szomszédos történelmi város bugyrába kerültünk szerény társaságommal kedd éjszaka. Az Escape Metalcorner az egyik legnépszerűbb underground pince metal klub Bécsben, ahova rendszeresen igen tisztességes turnék keretei között igen kiváló zenekarok látogatnak. Ez a hűvös február se volt kivétel e hagyomány terén, hiszen akkor nem adtam volna a fejem egy bécsi körútra, hogy láthassam a 'Three Altars Burning'-re keresztelt okkult turnét. A szeánsz helytartóiként három kiváló német banda érkezett, köztük óriási kedvencem a kriptaszagú Venenum, mely bevallom a fő motivátor volt az utazásra.
Bécsbe kijutni nem egy nagy was ist das, viszont parkolóhelyet találni (főleg kisbusszal) felér egy véres küzdelemmel. Ennek köszönhetően a pontos érkezésünk ellenére lekéstük az első zenekart, a misztikus, de egyben nyers black metal-ban utazó Ascension-t. Idegességünket csillapítottuk pár sörrel és túltettük magunkat a traumán, amely az egy órás körözés után igencsak csúcsosodott. Szerencsére az én szememben ők voltak a legkevésbé izgalmas banda az estén, de ennek ellenére is veszteség. Legalább a fenti képről tudom, hogy néznek ki...
Ezután következett melyre annyit vártam, a Venenum sötét death metal szertartása, mely már lemezen is magában szippantja a hallgatót. A mindössze egy EP-vel és egy LP-vel rendelkező fiatal, okkult társulat az ismeretlen eredetű pszichedeliát és az ősi kozmikus erőket idézik meg a pókháló borította death metal-juk alatt. A színpadi kép minimalista, csak a bőrkabátos alakok sziluettjét lehetett látni az amúgy is erőteljes és baljós félhomályban. Tipikus szembecsukós extrém zene, én teljesen átszellemültem a kaotikus maximum 40 perc alatt, melyhez sokban hozzátett a pia is. Érdekes ugyanis a lemezük címe Trance Of Death (A halál transza) - ez pedig teljes mértékben tükrözi a koncertélményt, de ne keverjük, nem halálközi élményről beszélek.
A Venenum a show második felét általában egy komplett trilógiának szenteli mely a Trance Of Death LP egész B oldala, körülbelül egy 25 perces mestermű. Így a transz megszakítások nélkül repít el egy misztikumokkal teli világba, ahol nem tudhatod milyen felfoghatatlan iszonyat vár rád. Utoljára, ilyen utaztatós bulin a Spectral Voice-on voltam tavaly ősszel. Én sokszor mondom, hogy csodákra képes a death metal...
Meg kellett magam rázni, hogy felfogjam mit éltem át, majd természetesen gyorsan egy sörrel segítettem feldolgozni a történteket. A Necros Christos ez idő alatt már elkezdett hangolni. Rájuk is nagyon kíváncsi voltam, bár az ő munkásságukkal mostanában kezdtem behatóbban megismerkedni. A görög nyelvű bandanévvel rendelkező, de germán formáció igazi sötét művészettel keveri a doom/black és death metal sajátosságait.
Bár otthon hallgatva nekem lassabb, kimértebb és komorabb zenei élmény volt - főleg a legújabb korongjuk -, élőben viszont igazi paraszt daralásként ütött be a produkció. Nagyrészt a legújabb fekete miséjükről tolták az okkultot, mely a Domedon Doxomedon névre hallgat, de előkaptak 15 éves dalokat is.
Sajnos az este alatt nem igazán voltak jók a fényviszonyok, továbbá túlságosan szakrális, vagy csak emelkedett volt a hangulat, ahhoz hogy amatőr képeket készítsünk, így most elégedjetek meg a bandák promo fotóival.
