Alapból gyűlölöm a hétfőket. A mai napot pedig kifejezetten gyűlölöm. Meghalt gyermekkorom meghatározó alakja, Keith Flint. Nincsenek szavak.

Emlékszem fiatalabb koromból, amikor elkapott –a testvéremnek köszönhetően- a rock and roll, hogy innentől kezdve márpedig ez az életvitel / zenei stílus lesz az, amiben otthon érzem magam. Sokáig nem is fogadtam be más irányzatokat, egészen addig, amíg meg nem ismertem a The Prodigy-t. Hihetetlen érzés volt. Hiába elektronikus zene (ha tetszik, ha nem) magával ragadt. Aztán mivel egyre több koncertre is eljutottam,  ahogy idősödtem, a nem létező bakancslistámon ott szerepelt az is, hogy legalább egyszer lássam őket élőben. Ehhez aztán nem is kellett sokáig várnom, hála a Sziget fesztiválnak.

Ha emlékeim nem csalnak, aznap totál teltház volt a Hajógyári Szigeten. A meghirdetett kezdés után 15-20 perccel végre felcsendült az intro és megérkezett a The Prodigy! Full katarzis, libabőr! Azóta se nagyon éltem át ezt az érzést, pedig jó pár koncerten voltam már. Jó pár Prodigyn is.

Sose felejtem el, ekkor láttam életemben először repülő bevásárló kocsit….  :)
Ahogy teltek-múltak az évek, egyre jobban beleástam magam ennek a zenekarnak is a történetébe. Epekedve vártam az újabbnál újabb megjelenéseket, legyen akár az egy remix vagy egy élő felvétel. Ez a múlt.

A jelen pedig az, hogy Keith Flint eltávozott az élők sorából. Annyira arcon csapott a hír, hogy percekig csak bámultam magam elé a munkahelyemen. Soha nem találkoztam vele személyesen, soha nem beszéltünk egy szót se. De mintha egy közeli ismerősömet vesztettem volna el. Kurva szar az érzés, nyilván senkinek nem kell ezt bemutatni. Mentek a találgatások, persze mindenki a kábítószerre gondolt először. Aztán Liam Howlett nyilatkozott. Röviden, tömören. Öngyilkos lett Keith Flint. A The Prodigy arca nincs többé.

Kurva szar még mindig.

Nem is nagyon lehet mit írni, hiszen mindenki tud mindent róluk.  Én csak annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm azt az érzést, amit az első koncerten éltem át. Köszönöm a lemezeket, a bulikat. Köszi, mindent! Isten veled Keith Flint! A legendák sose halnak meg!

Borítókép: Réti Zsolt