Lassan, de biztosan itt a tavasz, és ezzel együtt talán végre elindul a év érdemi része, legalábbis ami az új megjelenéseket illeti. Mert az addig rendben van, hogy tucatjával jelentek meg eddig is albumok, de az, hogy ezek összesített izgalmi faktora nem éri el egy hamburger menü (kis krumplival, zéró kólával) érdekességét sem, az már egy másik dolog. A Rockstation éppúgy nem ítéli el a gyorséttermi menüket, ahogy egy (...) (a pont helyére ízlés szerint bármilyen név beírható) zenekar tizenhatodik ugyanolyan lemezét sem, de szükségét érezzük annak is, hogy rendszeresen megemlékezzünk azokról a megjelenésekről is, amelyek máshol kevés teret kapnak. Mert 2019 nem annyira kilátástalan, mint aminek látszik: alább kortárs doom, ipari darálás, vagy éppen poszt-black koncertalbum példáján keresztül mutatjuk meg, milyen aláfestést ajánlunk a tavaszi napsütéshez.

1. Yeruselem - The Sublime

A Blut Aus Nord neve talán többeknek mond valamit, a Yeruselem pedig Vindsval és W.D.Feld anyazenekartól független projektje. A The Sublime januárban jött ki, és nagyjából a Streetcleaner-környéki Godflesh a vezérfonal. Nem korszakos zsenialitás, de nagyon kellemes középtempós dübörgés éjszakás műszak után elfogyasztott fokhagymás lángos mellé.

 2. Swallow The Sun - When A Shadow Is Forced Into The Light

Némileg ellentmond a cikk felütésének, hogy a When A Shadow... a finnek nyolcadik albuma, bár igaz, hogy ezt 16 év alatt sikerült összehozni Juha Raivionak. Igen, a Swallow The Sun, bármennyire is zenekarnak tűnik, valójában Raivio produkciója. Nem egyszerű dolog ennyi időn keresztül kreatívnak és előremutatónak maradni, de mégis: az új anyag frissnek, üdítőnek hat a középszerű doom albumok között.

3. Hexvessel - All Tree

Úgy tűnik, a 2019 eddig erős év Finnországban, legalábbis a megjelenéseket tekintve. Február közepén kijött a tamperei Hexvessel negyedik albuma, és ezzel megérkezett a napfényes erdei séták tökéletes aláfestő zenéje is a lejátszókba. Pszichedelikus erdei folk az önmeghatározás, ha esetleg valakinek lenne meg elsőre, az énekes pedig Kvohst, akit amúgy a poszt-punk Grave Pleasuresből, vagy tengernyi kollaborációból is ismerhetünk. Az All Tree a tökéletes választás tábortűz melletti zenehallgatáshoz, és az egyre kevésbé érintetlen természet siratásához.

4. Bellrope - You Must Relax

Két basszusgitár, egy gitár, egy dob és három üvöltés. A néhai Black Shape Of Nexus romjain alakult Bellrope a szorongás és a kilépés zenéje, ami a mai Németországban valószínűleg természetes reakció. Barátságos, negyedórás dalok, riff-orgia és ismétlés a végtelenségig kifacsarva - a You Must Relax az egyik legjobb első lemez, amit idén hallani fogsz.

 5. Der Weg Einer Freiheit - Live In Berlin

...és ha már Németországban vagyunk, akkor ne menjünk el a Der Weg Einer Freiheit vadonatúj koncertalbuma mellett sem. Hogy miért? Egyrészt azért, mert az európai poszt-black egyik ászáról van szó, másrészt azért, mert Tobias Schuler a szcéna egyik legjobb dobosa, afféle black-Lombardo; harmadrészt pedig azért, mert manapság sajnos olyan ritka a koncertlemez, mint a fehér holló. Másképpen fogalmazva: azért, mert jó.

Korábbi szokásunkat megtartva, a cikksorozat minden tagját egy-egy kiváló grafikus munkája fogja nyitni. Ezt az írást Thomas Hooper indította.