Ki tudna nemet mondani egy hétfői Nekrogoblikonra? Mert voltaképpen nekik kellett volna főzenekarként fellépni. A banda már évek óta növeli a rajongóbázisát újabb és újabb jópofaságokkal. Persze minden John Goblikon-nal kezdődött, aki a zenekar kabalája és propagandafogása egyben. A gumimaszkos figura elméletileg a banda mostani managere, aki nem fél bevállalni egy két közönségbe vetődést és pogózást a fanatikus goblinimádokkal. Ez most sem volt másképp, így ennek köszönhetően marha jó hangulatot és egy pörgős bulit nyomtak a Dürer középső termében, ami után sajnos a csonka felállású Rings Of Saturn nyugodtan füvezhetett volna tovább inkább a backstage-ben.
A korai kezdés miatt, sajnos az első két banda kimaradt, de a haverok szerint nem is baj, mert csak egy kis sablonos deathcore maszatolást kaptak a koránérkezők. Elnézést, azoktól, akik komálják őket és másképp gondolják! Révén, hogy deathcore-t egyáltalán nem hallgatok, így most flegma vagyok és skippelem a Left To The Wolvest és a Harbingert.
Viszont az utánuk következő Mental Cruelty eléggé vitte a prímet. Irgalmatlan slam-elős brutal deathcore-t nyomtak a német srácok, persze hogy ne lehessen őket azért annyira komolyan venni, így meg volt a szokásos laza színpadkép és a kretén színű ruhák egész repertoárja. Az énekes arc egy rózsaszín fürdőgatyában tolta, az egyik rommávarrt gitároson meg egy pimasz mackónadrág ékeskedett. Ezzel persze semmi baj nincs, slam-es körökben nem kötelező a bőrnadrág és a full fekete szerkó. A pofonvágos breakdown-ok és gurgulázó mocsárvokál ellensúlyozta a lazaságot, ugyanis eléggé betonul szóltak a germán srácok. A szaggatott duplázások pluszba igen csak megcsavarták rendesen mindenki dobhártyáját, így a szigorúság még is csak eléggé jelen volt a teremben.
A telt ház viszont - ahogy az első bekezdésben kezdtem - a Nekrogoblikon-on volt, így az utolsó érkezők már alig tudták magukat bepréselni az addigra kellemes illatokat eresztő és szauna feelingű 041-esbe. A Nekrogoblikon kilógott a slam/core közegből, de még is a legtöbben rájuk voltak kíváncsiak, ami nem meglepő mert a kaliforniai zenekar eléggé toppon van marketing és, ami a még fontosabb, humor terén. Ahogyan az Alestorm, ők sem veszik igazán komolyan magukat, bár egy body surf-ölő inges goblinnal eléggé nehéz lenne.
A zenekarra mindenki felkapta a fejét már 2011 körül, mert - ha nem is zeneileg - egy teljesen egyedi konceptúrát alakítottak ki, amivel nyugodtan kimondhatjuk, be is futottak. A melodic death metal-t folkkal, diszkóval és szimfonikus elemekkel keverő Nekrogoblikon négy profi nagylemezen van túl, amikben a látványgazdag borítóktól kezdve a goblincentrikus dalszövegeken át mindenben van egy kis humor. A No One Survives videoklipjét 7 millióan nézték meg és talán az egyik legötletesebb vizuális anyag metal-os körökben. De az őrület, akkor kezdődött igazán, amikor a videóban szereplő goblin megjelent a koncerteken is, hogy plusz hangulatot csináljon. A John Goblikon-ra keresztelt figura az együttes bohóca. Olcsó trükk, de hatásos.
A magyar közönség is megőrült érte, főleg, hogy a goblin beugrott a tömegbe és összevissza rohangált a teltházas teremben, majd beállt mosholni. Érezhetően toppon volt a hangulat és ha körülnéztem a teremben csak mosolyt láttam az arcokon, persze a katatonikus bólogatások közepette. A Black Dahlia Murder-re hajazó "humoros" melo-death közben vadul dübögött és jó volt a hangosítás is összességében. A goblinkárogást idéző tehetséges hangú énekes elővette a tiszta vokálját is, amiből jutott most rendesen az új lemezre (Welcome To Bonkers). A rasztatincsét pörgető basszerossal az egész buli alatt vágták a pofákat és persze eltoltak egy két viccet is. John Goblikon mellett ők voltak a másodlagos színpadmesterek.
A szintis tag szintén nem komplett, főleg amikor a darálás közepén beleimprózott egy-két kurta szólót a buliba. Kaptunk dizsi zenét is, szóval meg kell hagyni, aki csípi az ilyen fajta mókát az maximálisan elégedetten mehetett haza. Mire kiértem a pulthoz koncert után már mindenki a merch pultnál fényképezkedett a goblinnal (és a zenekarral). Vicces volt látni, hogy felnőtt férfiak rajongva zsongják körbe a gumimaszkos csókát, miközben félrészegen óriásiakat kurjangattak. Mintha nem is lett vége a koncertnek...
Végezetül pedig következett a Rings Of Saturn. Az ő szereplésüket nem igazán értettem, tulajdonképpen az énekes arcon, Ian Beareren kívül, mindenki csak turnézenész volt a csapatban, ráadásul basszerosuk nem is volt. Samplerről a bassz pedig tré. A hangosítás is ergya volt, ami egy technikás zenénél nem igazán előny, révén hogy a banda az örült szólótekerésikről, kőkemény beatdown-jaikról és az ahhoz igazodó szaggatott dobról híres. Az "aliencore" rendesen átjött azért, sokszor csak tátottam a számat - bár sosem lesz a kedvencem se a banda se a műfaj, de korrektül lehozták, azt amit a lemezen is hall az ember hangosítástól függetlenül.
A bulit viszont sokan nem várták meg, illetve le is léptek róla, amit meg tudok érteni, ha mind az öt zenekart végigállta az illető. Egy hosszú este végén a Rings Of Saturn eléggé nehezen emészthető, bár a kemény fanatikusok láthatóan eléggé élvezték technical deathcore-t. Volt rendesen moshpit és mély bólogatások a breakdown-okra, szóval nem kell izgulni, hogy aludt a közönség.
Összességében igazából ez egy izmos deathcore este volt négy bandával, a tortán a cseresznye pedig a Nekrogoblikon, akik simán egyedül is turnézhattak volna, nagyjából akkor is ennyien tombolnak rájuk. A zenekaroknak pedig óriási respect, a gyors talpraállásért, mert egy nappal a budapesti állomás előtt Bécsben három brigád is kihullott valami hányos/fosós nyalya miatt - csak a Harbringer és a Saturn nyomta le a bulit. Mivel az eseményen nem volt most fotósunk és nem is nagyon látok a neten profi képeket, így engedjétek meg, hogy pár frappáns Nekrogoblikon klippel helyettesítsem azokat.
