"Municipal Waste is gonna fuck you up!" szoktunk ordítani a barátaimmal, mert hogy nálunk rendszeresen előkerül a zenekar a kocsmában, vagy bármilyen bulika keretei között. És nem véletlenül, hiszen a Municipal Waste party zene - szupergyors, punkos, bohókás, aprítós hardcore/thrash, szebbik nevén crossover. Olyan, mintha a Suicidal Tendencies legvadabb és legbulisabb számait dolgozná fel újra és újra a zenekar, persze a saját komikus, társadalomkritikus előadásmódjában. Mi sem nagyobb móka a fesztiválok előtt/között, mint egy ilyen őrült banda, amire csak őrültködni lehet.

Keddi nagytermes Dürer hepaj - már a helyszín elég frankó ahhoz, hogy meglegyen az év crossover bulija, ugyanis az egy hónappal ezelőtti Leeway/Lowest Creature/Crippled Fox elég lagymatagra sikerült a kisteremben színpadmászás és circle pit szempontjából, így vetélytársnak nem igazán titulnám azt a koncertet. Ellenben mi volt itt most kérem szépen... le a kalappal minden örült előtt, aki benn volt a csatatéren és a sztratoszféráig emelte a buli hangulatát!

Már a Blackmail alatt is a hangosító pultig tódultak az érdeklődök és nem hiszem, hogy okuk lett volna a csalódásra. A Blackmail tökéletes választás volt ehhez a bulihoz, mert a srácok (és a lány) energikus, d-beat mocskot nyomat és egyben rendszeresen jelen levő erőssége a magyar hardcore/crust színtérnek. Az este jelszava lehetne: csak partyzene! A vadul arconcsapkodó fél órás szösszenet úgy végigment az emberek hallójáratain, hogy szerintem a színpadon játszó csapat sem vette észre a szónikus gyorsvonatot, amit okoztak.

(Szintén) a Suicidal Tendencies felturbózott témáival operáló rókák ugyancsak 100%-ban passzoltak az este főzenekarához. Nem tévedek szerintem, ha azt mondom, hogy a Crippled Fox-os srácok valószínűleg óriási Municipal fanok is egyben. Bár a thrashcore ámokfutás alatt még színpadról bevetődés nem volt, de már szép méretű moshpit generálódott az első sorokban. Az egy perc alatt három számot játszó bagázs mindent beleadott a performanszba, látszott, hogy óriási megtiszteltetésnek veszik a nyitóbanda szerepét.

Ejtőzés a teraszon, majd bemelegítés tesiórára. Tony Foresta köszönt egy nagyot, belekezdtek a Mind Eraserbe és már csattant is a mosh tizedmásodperceken belül, majd már esett is rám az első ember. Ahogy Municipal Waste sem szarozott, mi sem szaroztunk. Révén, hogy nem volt kordon (a crossover isteneknek hála), kezdődött a színpadmászó tanfolyam és nagyjából minden félpercben kötelezően ugrottak az emberek. Persze, aki nem akart kardiózni az kényelmes végignyomhatta a koncertet hátulról, oldalról, ahonnan jól esett. 

Mint, ahogy már írtam ez party zene. Jómagam kevés bandára tudok ekkorát veretni, de ezzel szerintem sokan így vannak. Nyilván ez a műfaj sajátossága is, de a Municipal direkt rámegy a jó hangulatra, már ha csak a számcímeket megnézzük megértitek mire gondolok: Beer Pressure, Born To Party, Headbanger Face Rip - és ezeket persze el is nyomták! Volt egy új nóta a Wave Of Death, az első lemezes Substitute Creature-t pedig a gitáros, Ryan Waste, tolta le vokálon. Hangosításra nem volt panasz elől, viszont hátul csak éneket és gitárt lehetett elmondani információm szerint. Sokan csalódottak voltak emiatt.

Az izzadt testek és fogkiverő cipők nyilván negatívumok lehetnek egy ilyen bulin, de akit ez nem vonz az nyilván hátul marad. Harcedzett moshpitelők pedig tudják mik az íratlan szabályok és a nem szándékos veszélyek. Sajnos a Municipal alatt még is volt egy mentős kör, ugyanis az egyik ismerősömet nem sikerült elkapni a színpadról szaltózás közben és bizony akkorát koppant a feje a földön, hogy a dob se nyomta el a csattanást. Azóta köszöni, hálisten jól van, már issza a konyakot (és reméljük nem lett Maradandó Károsodása)!

A műsor végén kaptunk két perc pihenőt mielőtt a fiúk visszajöttek két ráadás számra... persze a végére tartogatták az egyik legnagyobb töltetet - talán a legtöbbet emlegetett dalukat - a The Art Of Partyingot. Így a buli utolsó két perce volt az egyik legintenzívebb aprítás, mivel mindenki egy búcsúzót szeretett volna ugrani a színpadról, vagy még nyolc kört futni a circle pitben. Tavaly láttam a Municipal Waste buliját egy német fesztiválon, ahol egy nagy zöld szemetes kukát raktak fel body surfre a bolondok. Számítottam rá, hogy egy klub buli sem lesz kisebb állatság, de azt kell, hogy mondjam ekkora mókára nem számítottam! Várom, várjuk őket vissza! Most talán nem hagynak ki annyi évet. Egyébként a Testament előtt az Iron Reagen nyomja, ami Tony és Land Phil (bassz) másik crossover bandája, így ajánlom annak, aki ezt most élvezte.

A nagyszerű képekért óriási köszönet Bende Csabának aka Zenefestonak - nézzétek meg a többi koncertfotóit is a facebook oldalán, vagy az egész albumot a Municipalról! Ilyen aprításban ilyen fasza képeket csinálni, hatalmas mutatvány! Pacsi!