A hétfő reggeleknél csak a vasárnap estéket gyűlölöm jobban. Kivéve, ha a hét utolsó napján koncertre megyek. Máris elviselhetőbb a dolog. Főleg akkor, ha olyan zenekarokat láthatok, amiket eddig még sohasem. Vagy csak egyszer, vagy kétszer, vagy nagyon régen….
Szóval múlt a múlt vasárnap este se azzal telt, hogy agyonismételt filmeket kellett volna néznem a tv-ben. A Tukker Bookingnak köszönhetően egy olyan brutál koncertet láthattam, amit sokáig emlegetni fogok. Nem is, azért mert annyira sokan lettünk volna (sőt…), nem is, azért mert valami show is volt a zenélés mellett, hanem azért mert csont egyszerű srácok marcangoltak szét abban a 25 percben, amíg a koncert zajlott. De ne rohanjunk ennyire előre.
Valami oknál fogva a Decongest zenekar ugrott be az Another Way helyére. Mondanám, hogy kár, mivel az AW koncert ritka, mint a fehér holló. De nem mondom. Hiába ez volt a srácok első koncertje (egyébként ismert arcokból áll a banda), hiába voltak bakik, ha kiforrja magát, kurva jó lesz! Csont old school death metal , semmi szarozás, csak színtiszta őszinteség és tukó duplázás és riffelés. Volt még egy Massacre feldolgozás is, állat volt, na!
A másik hazai support az Enter the void volt. Tauszik Vitya az a frontember, akiről koncert közben nem tudom eldönteni, hogy mit érezhet. Látszik rajta, hogy élvezi, amit csinál, teljesen mindegy, hogy 200 vagy 20 ember előtt játszik. Mindezek ellenére, amíg a színpadon van, tuti, hogy egy másik univerzumban kering, miközben a hangja szép lassan elsorvasztja a testedet. Zseni az emberünk!
Az est első külföldi zenekara a John Cooke nevével fémjelzett Corrupt Moral Altar volt. Főhősünk ugyan nem volt jelen (jelenleg a Napalm Death turnégitárosa, így elnézzük neki), de aki nem tudja, hogy benne van, fel se tűnt volna semmi furcsaság. A furcsaság alatt azt értem, hogy vokálban kurva erős a forma. Meg a sajtburger evésben is… Szóval tök állat koncertet adtak ők is, mondjuk a dobos unottsága kicsit felbaszott, de aztán kiderült , hogy jó arc, csak valami technikai dolog zavarta.
Kicsit hosszabb szünet után következett a Noisem. Őket vártam a legjobban és nem is csalódtam! Bill Steeler fiatal reinkarnációja és a Hanson Brothers két tagja alkotta trió semmit nem szarozott. Nyers és mocskos grind ’n’ roll amit nyomtak. Egy percig nem volt unalmas és lapos rész a koncert alatt. 25 percig tartó őrület és semmi hiányérzet nem volt utána. Ennyi kellett és így kellett, ahogy ők tették. Azt mondjuk, nagyon sajnálom, hogy kevés ember volt kíváncsi az egész estére és, hogy a Noisem nem tudott merchet hozni, de majd legközelebb!
/A nyitókép nem a helyszínen készült/
