A skaterek nem változnak csak átalakulnak. Ezt bátran kijelenthetem huszonhat, gördeszkán töltött év után. Többet deszkáztam életem során, mint amennyit nem. Így egyértelmű, hogy a kétezres évek elején engem is elkapott a skatepunk hullám, így a Sum 41 nekem sem maradt ki. Mivel a zenekar most új lemezzel jelentkezett, alap volt, hogy én kapom meg őket. Itt is van az Order In Decline.
2001-ben az All Killer No Filler album hatására az is deszkázott, aki azelőtt soha. Ennek voltak előnyei is meg hátrányai is. Könnyebb lett CD-n beszerezni több albumot (igen, ekkor még menő volt a CD) ellenben nagyon sok olcsó vackot is kaptál, amit a nagyközönség megrágott, és egyből ki is köpött, miután elment az íze két perc után, mint a retro gömbrágónak. A Sum 41 maradandót alkotott anno, de azóta sem azért beszéltünk róluk mert akkora király albumokat produkáltak. Be kell valljam, én nagyon sokáig azt hittem, hogy fel is oszlott a zenekar az énekes problémái miatt.
Ez persze nem így történt, ennek ékes példája az is, hogy 2019-ben itt a legújabb album az Order In Decline, ami a borítójával két másodperc alatt felkeltette az érdeklődésemet. Csípem ezt az old school koponyás megoldást, nagyon bejött, így még inkább erősködtem, hogy erről az albumról nekem kell írnom, bármi is történjen. 2001-ben tizenkét éves voltam, amikor megjelent a sikeres All Killer No Filler album. Azóta eltelt tizenhét évben nem csak én változtam, hanem a zenekar is. Erre ékes bizonyíték ez az album. A mérges tini punkok megöregedtek, akik már nem annyira mérgesek, nem annyira dühösek és ez érződik a zenén is. Elsőre azt gondoltam, hogy az Order In Decline egy gyenge album, de nem az. Csak a Sum 41 most csinálja kicsit gyengébben azt, amit a Green Day csinált az American Idiot közben-után. A tíz dalt tartalmazó anyagnak majdnem a fele akusztikus, ami azért punkoktól meglepő dolog, nem? Ettől függetlenül azért van torzított gitár is a lemezen, az egyik legerősebb dal a 45 (A Matter Of Time) ami egy rendkívül lendületes nóta, ami rengeteg klasszikus elemet felsorakoztat. A dallamos, egyszerű refrén, amivel koncerten jól lehet számolni, illetve a hangosbeszélős rész és az egyszerű, de megjegyezhető verse-k, némi kiabálós résszel megfűszerezve. Azért kapunk egy adagot a régi ízből is, hogy az olyan öreg rókák is boldogak legyenek, mint én. Ez a A Death In The Family dal, ami marha király gyors témával pörög rendesen, de azért ebben is megvan a dallamos, énekelhető lágyabb refrén.A Heads Will Roll pedig egy rocakbillysebb dal, aminek az egyik riffjéről nekem, mindig a Tool Schism riffje jut eszembe. Természetesen azért ebben is skateres, pankos énekelhetős rész, nehogy valaki csendbe maradjon koncerten.Ami már nagyobb probléma a lemezzel, hogy tölteléknek ebből a dalból, illetve Catching Fire-ből is van akusztikus változat, ami totál felesleges.
Azért a vége felé még a The People Vs... dallal megmutatja a zenekar, hogy emlékszik a gyökereire, nem felejtette el őket, csak max egy teljes lemezig nem tud ennyire tekerni. Ezt a dalt a lehető legjobb helyre helyezték a lemezen, ugyanis ettől visszatért a totál nosztalgikus Offspring érzésem, és ezért nem is tudok rossz szemmel nézni a Sum 41-ra most sem. Örüljünk, hogy van ez a banda és megmutatja, hogy milyen is volt az ezredforduló környékén lázadni és aztán szépen lassan felnőni.
Béke, Szeretet, Metal!
