Jó év ez a magyar Nightwish rajongóknak, hiszen az anyacsapat mellett az első énekes, Tarja Turunen és Marko Hietala is elhozza, elhozta a legújabb anyagát. A full normann basszer a finn és angol nyelven is kiadott szólólemezét mutatta be Budapesten, melyet egy családias hangulatú koncerten szállított le az ott megjelenteknek.

Komoly megkönnyebbülés lehet egy szó szerinti metal gépezetből (értsd: Nightwish) kiszabadulni, levegőzni kicsit. Ezt, mármint hogy kötetlenül, laza hangulatban írta meg az angolul Pyre Of The Black Heart című korongját, be is vallotta, tagadni sem tudná a colos veterán. Érződik minden egyes dalban, hogy csupán a szórakozás, szórakoztatás szülte őket, van bennük élet, érzés, hangulat (itt bevallom, hogy az új Nightwish-dal, a Noise nem lett a szívem csücske).

Ha valaki nem ismerné a lemezt, egyet fogadjon el: itt nincs karcos metal! Kissé progos, könnyed rock száll be az éterbe a hallgatása közben, értelemszerűen koncerten sem változott a nóták arca (szerencsére). Sőt, egy sokkal szebb, élőbb arcát mutatta meg a dalcsokor, minden pillanata jó értelemben vett varázslat volt a maga nemében. De nézzük kicsit bővebben!

Az előzenekar, az Oceanhoarse olyan nagyon nem tudott meggyőzni, de az mindenképp mellettük szól, hogy láthatóan élvezték a bulit. Északi metal volt a játék neve, jutott egy basszus- és egy gitárszóló (a buli végén még a színpadra felkóvájgó Kraken is tekert egyet), valamint egy feldolgozás: Slipknot, Duality. Ügyesen oldották meg, hogy kicsit a saját arcukra húzzák a slágert, örültem is, hogy egy hét elteltével korrekt hangzással is hallhattam ezt a dalt (khm...). Még ha kicsit másképp is. Engem nem rabolt el a kvartett, de a feladatukat rendesen ellátták - és ez volt a cél.

Semmi különös cicoma, csak egy háttérmolinó, kevés fény és a hangszerek. Mostanában nem sűrűn láttuk ilyen körítésben Hietala urat. Ahogy elnéztem, ő is élvezte, hogy nem egy takkra kiszámított, percre megírt műsort kell a turnén estéről estére előadni, jutott idő, hely a közönséggel való interakcióra is a természetesen jól kitalált, de teljesen spontánnak ható panelek mellett. És ez az, ami igazán családiassá, elővé tette a bulit! Ez az interaktív, lélegző, mozgó hangulat! Igaz, a közönség sem volt túl nagy, de legalább kárpótlásként lelkesen üdvözöltünk minden nótát, mozdulatot, sztorit, átvezetést, grimaszt... Vagy épp azt, hogy emberünk mezítláb tolta az estét. Ahogy mondtam, csak lazán, családiasan.

A show gerincét értelemszerűen a már említett lemez adta, tíz dal, mind elhangzott. Na, persze, de így még rövidke lett volna a szett - mondaná az egyszeri metalos és igaza is van! Még úgy is, ha így már alapból egy óra benne van a kosárban. De milyen fel-/átdolgozás legyen még? Mert egyéb nem jöhet szóba. Adja magát a dolog: Nightwish és/vagy Tarot! Aha, nem! Túl olcsó húzás lett volna, bárki belátja, nem is passzoltak volna bele a műsorba. Ehelyett kaptunk egy finn dalt (bevallom, nem ismertem eddig) és egy War Pigset, valami Black Sabbath-tól. Talán már hallottatok róluk. Fura volt Hietala hangja Ozzy "helyén" (túl jó volt, haha), de ez abszolút az örömzene szintjén ment, mindenki vette a lapot. Márpedig egy egész pakli ki lett osztva ezekből, voltak összekacsintós pillanatok, egyszerű, elkapott mosolyok, minden, ami egy intim közegben adott JÓ koncerthez kell. Imádtam!

És ez az öröm, amit a zenekar minden egyes tagján láttam, a teljes másfél óra alatt ott volt a színpadon. Semmi színészkedés, csakis a zene, a tapintható jó hangulat és a szórakoztatás öröme. Meg is hálálta a nagyérdemű, vastaps, örömujjongás fogadott, zárta az összes tételt, talán még a zenekar sem számított ilyen fogadtatásra. Legyen igazam!

Akárhogy is, én kétlem, hogy bárki csalódott lett volna ez után az este után! Nem lehet, lehetett belekötni egy kicsit sem. Több, sokkal több ilyet! Száz szólóbulit, ezeret! Mert ha egy gépiesen profi produkcióból való röpke lélegzetvétel egy ilyen estét tud szülni, érdemes lenne megnézni, más csapatok emberei mit tudnak alkotni az aréna helyett egy kisebb klubban. Kár, hogy kevesen gondolnak erre, vagy nem nagyon lépik ezt meg. Nagyon nagy kár... Remélem, nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy Hietala mestert ilyen módon fogadtuk (még ha erre meg is van az esély sajnos). Köszönöm, hogy részese lehettem!

FOTÓK: LÁNYI KRISTÓF.
További képek ITT.