2021. április 30-án megjelent a Tetrarch második albuma az Unstable. A 2007-es atlantai megalakulás után Los Angelesbe költöztek és onnan halmoznak el minket nu metal dallamokkal. Számomra kellemes meglepetés volt és örülök, hogy megismerhettem őket.
Egy kis személyes nosztalgiával folytatnám a bejegyzést. Réges-régen egy messzi-messzi gala.. akarom mondani kis faluban 14-15 évesen kezdtem felfedezni a saját zenei ízlésemet. Hogy bátyám Linkin Park albumai vagy a zenecsatornák voltak a kiváltó ingerek azt nem tudom, de szépen lassan azon kaptam magam, hogy nu metal zenekarok repertoárjából válogattam ki az esti elalvós zenei segítségem. (Általában egy órát töltöttem forgolódással így volt időm kiélvezni a dalokat.) Igen hamar kialakult bennem amúgy a műfaj szeretete, ami a mai napig nem enyhült, így amikor azt kérdezik, milyen a zenei ízlésem, mindig azt mondom, hogy az alap ez. Ha jó a kedvem azért, ha dühös vagyok pláne azért veszek elő egy-egy régi kedvencet. Persze vannak nálam sokkal, de sokkal nagyobb fanok, akik mellett én labdába sem rúghatok. Viszont igyekszem újabbnál újabb zenekarokat megismerni. A legújabb ismeretségem a Tetrarch-al köttetett.
Maga a nu metal az 1990-es évek közepe táján indult és a mai napig lehetetlen meghatározni a műfajt. Olyan vegyes, mint a 90-es évek, kicsit klasszik kicsit modern. Kicsit olyan sehová sem illő, mint talán mi magunk is akik ekkortájt születtek.
Na de lássuk a Tetrarch-ot. Nem mai bandáról van szó azonban nem mondhatók túlzottan termékenynek albumok terén. A kezdeti évek koncertezéssel teltek. Majd 2013-ban megjelent a Relentless EP-jük 4 számmal. Ezután dolgozni kezdtek első albumukon amely 4 évvel később 2017-ben látta meg a napvilágot Freak címmel. Újabb évek teltek el, - de ugyebár jó munkához idő kell- míg friss albummal jelentkeztek. 2021. április 30-án kijött aztán az Unstable amely nem is áll olyan ingatag lábakon.
10 dal 37 perc és a replay gomb bekészítve. Rövidke album lett, de simán újra hallgatható, kinyújtva ezzel az élvezeteket.
Az első dal az I’m Not Right , amivel engem itt meg is vettek. Kicsit Korn kicsit Linkin Park, de nem koppintás ám, csupán érezni kik lehettek rájuk hatással. Tavaly ilyenkor egy klip is érkezett a dalhoz, amely szerintem nagyon jóra sikerült. A legtöbb megtekintéssel is ez a videójuk büszkélkedhet. Ezt követi a Negative Noise, ami áprilisban kapott egy kissé horrorfilmes kippet. A zenekar saját bevallása szerint ez a legsúlyosabb daluk az albumon.
Az album címadó dala az Unstable kicsit keményebb talán, mint az előbbi, bár van benne dallamosabb rész is bőven. Nem ez a lemez legjobb dala talán, de van benne valami, ami megfog. Lehet bennem van a hiba, de mostanában a címadó dalok tetszenek legkevésbé a lemezekről.
A You Never Listen-hez készült még videó, talán ez a kedvencem az albumról, nehéz ugyanis választani. A zenekar frontembere Josh Fore így nyilatkozott a dalról (szabad fordításban):
A „You Never Listen” bárkinek szól, aki egy tönkrement kapcsolatban küzdött vagy küzd - akár családtagjával, barátjával, jelentős társával, vagy akár önmagával. Nagyon sokszor azt vesszük észre, hogy azok az emberek, akikkel egykor közel álltunk egymáshoz, vagy úgy éreztük, hogy jól ismerjük őket, egy sötétebb és másabb oldalukat mutatják önmagukról, amellyel aztán eltaszítanak maguktól. A „You Never Listen” arról szól, hogy legyen erőnk azt mondani, hogy elég, és megszabadulni ezektől a mérgező helyzetektől.
A továbbiakban sem laposodik el az album, de valahogy 8. helyet elfoglaló Addicted kitűnt számomra ahogy hallgattam sorban a dalokat. Többször visszafordultam aztán hozzá. A füledben szól, de az agyadba fészkeli magát, nem csoda hiszen a rögeszmékről, a függőségeinkről szól melyeket nem tudunk elengedni. Én sajnos megtaláltam a soraiban önmagam.
A Trust Me tökéletes lezárást ad a lemeznek. Levezetésnek tökéletes és bár az egész album témáját tekintve sötét ez valahogy teljesen lerántott abba a nu metal érzésben amiért imádom ezt a stílust. A Tetrarch számomra kedvenc lett ezzel az albummal, a számok mondanivalója… a megvalósításuk …egyszerűen imádom. Aki esetleg a Chester Bennington halálával keletkezett űr betöltésére keres zenekart annak bátran merem ajánlani őket. Meg igazából mindenkinek, aki szereti a stílust.
