Elég karcos belegondolni, hogy Magyarország egyik underground büszkesége, a Thy Catafalque már a tizedik lemezénél jár. És micsoda alkotások voltak az eddigiek is! A Kátai Tamás vezette projekt a Vadakkal ünnepli meg ezt a szép kerek számot, ez pedig egy igazán méltó, mondhatni szokásosan erős alkotás lett, mely egyszerre táplálkozik a múltból és építi tovább a maga univerzumát.

Engedjetek meg egy kis rövid, személyes szálat: eléggé restellem magam, hogy hiába születtek sorra a jobbnál jobb albumok, egy érzelmi (magánéleti) teljes kiégés miatt kénytelen voltam azokat lepasszolni, tavaly október óta egy lemezismertetőt sem pakoltam össze. Ez nagyon erős, főleg annak tükrében, hogy azért azelőtt rendszeresen igyekeztem gazdagítani az oldal tartalmát ilyen jellegű írásokkal is. De mindennek vége szakad egyszer, most csak megerőltettem magam! Előbb-utóbb össze kell szedni a testet, a szellemet, újra belevetni magam a mélyebb, hosszabb írásokba, ki kell lábalni minden rosszból, megtörni a napi rutint. És ennél jobb "terápiás" albumot keresve sem találhat az ember!

Mert a Thy Catafalque lemezeiről mindent el lehet mondani, de azt, hogy ne lennének változatosak, zeneileg diverz stílusbeli olvasztótégelyek, azt nem. Képesek elvinni a gondolatokat egy olyan helyre, ahol le lehet kapcsolni, sokszor egy-egy dal is egy külön túra - a Thy' ismerősei számára már többször látogatott, de mégis mindig új arcát megmutató ismeretlenbe.

Tizedik lemez, tíz dal, tíz pont! Lehetne a végén sablonosan lezárni az egész ismertetőt, de röviden tényleg ez lesz az egész mondanivalója - az elfogultság súlyos teher... Lehetne dalonként elemezni, mikor mi történik, hol ki énekel, vagy szólaltat meg egy adott hangszert, de egyrészt unalmas, száraz írás születne belőle, másrészt így, a megjelenés előtt valamivel értelmetlen lenne leírni, hogy itt ez van, ott az - amúgy sem érzem, hogy nagy szüksége lenne. Aki ismeri Thy Catafalque világát, az körülbelül sejti, mire számíthat, aki meg nem... Nos! Ha a Naiv, vagy a Geometria idején nem szálltatok be a ringlispílbe, most már igazán itt az ideje! Indul a menet!

Egyvalamit azért jó előzetesben tudni: a Naivon csúcsra járatott népi elemekből most kicsit visszább vett Kátai Tamás, újra a metalosabb él került előtérbe. Ilyen szempontból talán a Rengeteg hangulati világát lehet párhuzamnak tekinteni, persze az eddigi zenei kanyarokat mind bevéve az egyenletbe, sőt bővíteni azokat. Legalábbis az én meglátásom szerint. De minek nevezzem ezt az egészet? Van jelentősége a zenei stílushatároknak mostanában, főleg egy ilyen alkotásnál? Mit jelent az avantgarde metal? Egyáltalán mi ez a zenei elegy? Ez a Thy Catafalque világa és kész! Egyedi, olyan játékosan, de melankolikusan, szigorúan jó értelemben vett magyaros, metallal át-átszőtt zene. Ha ez a muzsika más országból, más kultúrkörből jönne, már nem ilyen lenne. És ez a szép benne! Hogy a "miénk".

Emeljek ki dalt? Nem, köszönöm! Főleg, hogy a maga világán belül egyik tétel sem hasonlít a másikhoz. Ugyanúgy vannak itt tíz perc feletti behemótok, mint játékos, szintis instrumentális szerzemények, mind a saját történetét meséli el, ha szavak nélkül, hát úgy. Akkor magadnak képzeled el és találod ki, mit is akarsz látni.

Ha folytatni akarom a Naiv ismertetőmben elkezdett analógiát (habár azt jobban eltaláltam mint most, pedig az album nem kevésbé zseniális), az akkor említett nyári, szikkadt rétre odaért az eső (talán az említett kiégésem?), ami elől a közeli erdőbe menekültem be (zeneileg a Szarvas tökéletesen találó erre a viharos képre). Ott, ahol a levelek között be-behulló esőcseppek alatt rengeteg apró varázslat éri az embert, maga a természet nézett vissza rám a maga vad, de helyenként lágy, kétségtelenül komplex arcával. Míg elvonul a vihar, ez a természetes gépezet végig ott tart magával, szórakoztat, gyönyörködtet, hogy végül azt vegyem észre: akármi is történik, én ezután csak ebben a világban akarok maradni! Itt találtam meg önmagam - és gyógyultam meg.

A Fekete Zaj fesztivál különleges koncertjén, a Mezolit címre keresztelt műsorban rengeteg zenész karöltve adja majd elő a Thy Catafalque egyes dalait, ha tehetitek, mindenképpen érdemes ellátogatni rá! Várhatóan egy igazán különleges, egyedi és megismételhetetlen élményben lesz majd részetek!