2020-ban, a sikeres japán turné után, az énekes/basszusgitáros Fernanda Lira és a dobos, Luana Dametto hirtelen otthagyták a brazil thrash metal triót, a Nervosát. Fernanda és Luana még 2019-ben kezdtek el dolgozni egy új projekten, egy death metal zenekaron, amelyben csatlakozott hozzájuk a holland Sonia Anubis, a Cobra Spell és a Burning Witches korábbi gitárosa, valamint Tainá Bergamaschi, aki a Hagbard folk metal zenekarban gitározott. Távozásuk óta mind a Nervosa, mind a Burning Witches kiváló anyagot adott ki új tagokkal, és most végre hallhatjuk mit hozott össze a Crypta névre hallgató négyes.
Most, hogy jelenleg a turnélehetőségek meglehetősen korlátozottak, a bemutatkozó album talán nem a legszerencsésebb lépés, különösen egy újonnan alakult zenekar esetében. Mégis megjelent a zenekar debütáló
albuma, az Echoes of the Soul. Elsőre hogyan hangzik egy teljesen női death metal csapat?
A Nervosa thrash metaljának energiáját hozták magukkal a death metal világába, jelen vannak a régi iskola hatásai, de kölcsönöznek a hagyományos heavy metalból is, és Fernanda jellegzetes hangja is jól illik a zenéjükhöz, bár lehetne kicsit "izmosabb". Mindez összességében azt eredményezi, hogy a Crypta nem csak másolni próbálja az előttük járó zenekarokat, alig két éve létezik, mégis az első lemezük úgy hangzik mintha veteránok munkája lenne az old school death metal és a Morbid Angel szellemiségével! A Crypta kilenc gyilkos dalt írt, amelyek némileg emlékeztetnek a régebbi Bolt Thrower hangulatára, bár modern, nagyon jól megírt és előadott death metal formájában.
Mint valami horrorfilm bevezetője, a sötét és fenyegető intro, az Awakening 55 másodpercben felkészíti a hallgatót az Echoes Of The Soul közelgő vadságára. Majd beindul a Starvation, amely ugyan nem a lemez legerősebb dala, de tökéletes módja annak, hogy a hallgatót biztosítsa arról, hogy ez klasszikus értelemben vett death metal. Nincs sallang. Néhány szám közel van a grindcore sebességhez, a Possessed és a Death Arcana, amelyek a kiemelkedő számok közé tartoznak - különösen a thrash-sel átitatott Death Aracana - és az olyan számok, mint a Shadow Within kiemelik a zenekar black metal hatásait, és a death/black keverékét nyújtják. A black metalos riffek felvétele lehetővé teszik a zenekar számára, hogy sokkal változatosabb élményt nyújtson - a Kali még skandináv black metal elemekkel is rendelkezik, és ez jelzi a lemez kompozíciós csúcspontját.
A Crypta nem félt attól, hogy több ambient elemet is szerepeltessen, mint az Under The Black Wings és a Dark Night Of The Soul nyitása. Az Under the Black Wings nyomasztó középtempóra csökken, a Dark Night Of The Soul dallamos death metalként indul, ami baljós hangulatot kölcsönöz neki. Ezekkel a dalokkal is nagyszerű munkát végeztek, a zene még baljósabb fénybe történő festésével. Az atmoszféra és a súlyosság keveréke valódi gonosz hangulatot generál az album körül, ami a javára válik és még felismerhetőbb hangzást kölcsönöz a zenekarnak. A számok mindegyike intenzív, furcsa módon emlékezetes és elragadóan old school. Az albumot nem teszik unalmassá klisés riffekkel és közhelyes megoldásokkal. Azt halljuk amit írtak, nem pedig azt, amit máshonnan darabonként összeszedtek, ráadásul a Cryptának mindig sikerül ügyesen keverni a stílusokat, úgyhogy a zenéi megmaradnak a vékony mezsgye innenső oldalán.
Duana dobolása kiemelkedő, és mindig képes megragadni azt az ízesebb, ritmikus hangzást, amely Brazíliából érkezett dobosok sajátja. A basszus mindvégig zúzós, de végül mégis a gitárok nyertek meg. Minden szám hatalmas riffekkel és rengeteg drámai szólóval rendelkezik, Tainá és Sonia ismerik a fogásokat és igazi gitármesterek, a régi időket idéző, mégis modern csavarokkal fűszerezett szólókat és játékot hoznak. A keverőpultnál Arthur Rizk (Code Orange, Powertrip stb.) és Jens Bogren (Opeth, Dimmu Borgir, Sepultura stb.) ültek, akik magabiztosan gondoskodtak a hibátlan megszólalásról.
Az Echoes of the Soul nem feltétlenül olyan kiemelkedő, mint az új Cannibal Corpse, az album egésze azonban remek munka. Lehet, hogy a recept kissé merev, de ez a stílusból adódik, nem nagy a játéktér, ugyanakkor a kivitelezés hibátlan! Elkerülhetetlen az összehasonlítás a Nervosa lemezével.: az Echoes Of The Soul szerintem fantáziadúsabb és jobban megírt album, mint a Nervosa utolsó lemeze.
Minden megvan benne, amit egy old school death metal rajongó kívánhat egy albumtól, néhány szám maradandó benyomást hagyott bennem és azt mutatják, hogy a Cryptában van potenciál, összességében nagyon ígéretes bemutatkozás. A műfaj rajongóinak ajánlott meghallgatni az Echoes Of The Soult!
