A Monolord már az első lemezével kultikussá vált. Mindenki tudja, hogy mi az az Empress Rising, aki kicsit is szakavatott ebben a műfajban. Nos, a hónap végén jön az új lemez a Your Time To Shine, én meg éltem az alkalommal és a basszusgitáros Mika Häkkival beszélgettem.
RS: Ez az ötödik albumotok. Változott valamit a dalírás az elmúlt albumokhoz képest?
Mika: Igazából semmi. Ugyan úgy jammelünk, és közösen írjuk a dalokat. Szeretünk együtt lenni és a pandémia most adott is rá időt, hogy dolgozzunk az új albumon. Tudod, nem voltak koncertek, így volt időnk szöszmötölni a dalokkal, sokkal többet tudtunk velük foglalkozni. Ez lesz az első alkalom, hogy nem dupla vinylen jelenik meg az anyagunk, mert nem tíz percig játszunk három riffet, hanem igyekeztünk ezeket azért most rövidebbre fogni, vagy több riffet használni a hosszabb daloknál.
RS: Ha jól tudom ezt az anyagot Esben stúdiójában rögzítettétek. Milyen lehetőségeket adott ez a hely?
Mika: Pontosan, decemberben készült el a stúdiója és ez egy iszonyatosan nagy lehetőség volt a számunkra. Nem az van, hogy kifizetünk egy rakás pénzt és két hetet ott töltünk, és kifacsarjuk magunkat teljesen, hanem volt időnk kényelmesen. Igazából egy hónapot töltöttünk a stúdióban, de kellett is ennyi. Volt lehetőségünk kísérletezni hangokkal, hangzással. Tudod, sokkal kényelmesebb az, hogy reggel felkelek megiszom a kávémat, elköszönök a feleségemtől és stúdiózunk, utána pedig itthon kertészkedem egy kicsit, mint az, hogy 0-24 ott vagyunk és csináljuk. Esbennek is gyereke van már, Thomas is elfoglalt amúgy, szóval ez egy remek megoldás volt, és szerintem ezt hallani is a lemezen.
RS: Az albumborító eléggé érdekes. Mit jelent számotokra a halott nyúl? Utalhat ez az egyház bukására?
Mika: Ez egy érdekes kérdés. Szerintem mind a hármunknak mást jelent, és ez a jó, ha mindenkinek mást jelent igazából. Számomra egy ember bukását jelképezi, amit egy rituáléval valósít meg. Tudod, ott a halott állat, a halott nyúl, ami nem egy szép látvány alapjáraton, de mégis a virágok, a kompozíció valahogy gyönyörűvé teszi az egészet. Amúgy az egész világ bukását is jelenetheti, ha így belegondolok, nem csak egy emberét, hanem az egész emberiségét is.
RS: A karrieretek folyamatosan halad előre és változik valamennyire a zenétek is. Azonban most azt érzem, hogy ez az új lemez egy kicsit visszakanyarodás az első két lemez stílusához. Hogy érzed ezt?
Mika: Van igazság abban, amit mondasz, de nem feltétlen értek egyet. Nem úgy ülünk neki egy anyagnak, hogy ilyen vagy olyan legyen. Sőt igazából organikusan haladunk előre szerintem, minden albummal többek leszünk és mindig egy kicsit másmilyenek is. Ez lehet, hogy unásig ismételt, de haladunk, változunk, mint maga az ember is.
RS: Ezen a lemezen mintha sokkal több mindent kipróbáltatok volna, mintha kicsit kiléptetek volna a komfortzónából. Jól érzem?
Mika: Nagyon is igyekeztünk kilépni a komfortzónából. Ahogy mondtam a dalok szerkezetén, hosszán is változtattunk. Én nagyon sok zenét hallgattam, direkt olyat, ami nem metal. Mondjuk ez a basszushangzásomra volt nagyobb hatással. Most először nincs torzítva a basszusgitár a lemezen. Nagyon sokat hallgattuk a 90-es évek Metallica lemezeit, mert azok iszonyat jól szólnak, de nem azért, hogy csórjunk tőlük. Inspiráció miatt sem, csak egyszerűen szeretjük a zenekart. Igazából amíg inspirációt gyűjtöttünk, a lemezfelvételnél és heavy metal-rock zenét nem is hallgattam mert nem szerettem volna, ha a basszusgitár soundomat ez valahogy befolyásolja. Meg akartam találni a saját hangomat, ami szerintem, eléggé jól sikerült.
RS: Ha már Metallica, hallottad a Black Listet, mit gondolsz róla?
Mika: Van rajta jó pár dal, nem hiszem, hogy mindet hallottam volna, de ami nagyon tetszett az a The Unforgiven-nek van egy hip-hop feldolgozása, az marha jó. Sajnos az előadó nevét nem tudom.
RS: Hatalmas Sabbath feelinget érzek néhol, ami jó hatással van a lemezre. Melyik Sabbath lemez pörgött most a legtöbbet?
Mika: Hahaha, nincs ilyen, hogy melyik pörög a legtöbbet. Kis srác korom óta imádom, hallgatom a Sabbath-ot. Nincs olyan, hogy most hatással van rám, mert egyszerűen belém van ivódva, érted? A részemmé vált teljesen, így ami én vagyok a Sabbath miatt is vagyok.
RS: Ha már Sabbath, mi a véleményed az Ozzy nélküli éráról?
Mika: Meghurcolhatnak egy templomban is emiatt, de a Black Sabbath az számomra Ozzy. Sajnálom....
RS: Sokat olvastam arról anno, hogy a svéd kormány támogatja a zenészeket. Titeket támogattak valahogy? Hogy kell ezt elképzelni?
Mika: Ne, azt képzeld el, hogy jönnek és adnak ezer eurót, hogy most akkor vegyél magadnak egy erősítőt vagy gitárt, nem így működik. És igazából nem is zenekarokat támogat a kormány, hanem magát a zenélést. Több helyet hoznak létre próbatermeket, amik be vannak rendes cuccal rendezve, ahova lehet menni zenélni. Igazából ez a fő, persze van, akit támogatnak, de ahhoz már el kell érni egy bizonyos státuszt.
RS: Ha jól tudom, neked eléggé speckó gitárod van.
Mika: Igen! Évekig egy Fenderen játszottam és egyszer Atlantában összefutottam a sráccal, aki a ezeket a Danube gitárokat gyártja. Az az extra benne többek közt, hogy egy darab fából készült az egész hangszer. Ami számomra fontos volt, hogy imádom a Les Paul típusú kivágásokat, a test alapja mégis olyan, mintha egy explorer lenne, szóval totál elmebaj, de nagyon szeretem!
RS: Az egyik legfontosabb kérdés, mikor jöttök Magyarországra játszani?
Mika: Időszerű lenne, remélem 2022-ben már lesz rá módunk, mert vannak magyar barátaink. Emlékszem az előző bulin nálatok, szünnapunk volt a koncert előtt. A haverok elvittek pizzázni és voltunk egy hatalmas házban, ahol lehetett bulizni. Emlékszem a koncerthelyszínre is, ami egy nagyon király hely volt. Több ilyen kellene! Szívesen visszamennék bármikor hozzátok játszani.
Monolord Web | Monolord Facebook
