A Cadaveres zenekar az idei Ars Moriendi albummal elbúcsúzott a közönségtől; reméljük, hogy a kizárólag lemezes fronton értendő elköszönés utóbb csak átmeneti szünetnek fog bizonyulni. Mivel a világjárvány okozta felfordulás keresztbe tett az élő fellépéseknek is, így - számomra legalábbis - váratlanul érkezett a hír, hogy az elődzenekar Cadaveres De Tortugas középső lemeze, a sorban a harmadik Salvo Karma minden lehetséges fizikai formátumban, azaz LP, CD és kazetta változatban is újrakiadást fog kapni.

A napokban kézbe is vehettük/vehetjük a felfrissített kiadványokat. A hangsúly most az LP változaton van, a másik két verzió valóban limitált, ha jók az információim, mind a CD, mind pedig a kazetta csupán 50-50 példányban lett legyártva, bónuszként pedig a rajongói mag egy külön ebből az apropóból készült pólót is beszerezhet.

A Salvo Karma tehát a székesfehérvári modern metal csapat harmadik lemeze volt, mely a maga idején, az új évezred hajnalán szintén szerzői kiadványként, CD-n és kazettán jelent meg. A kilencvenes évek elején indult CDT már a demóival is nevet szerzett magának a magyar földalatti mezőnyben, az Our Way és a Ready II Rumble albumokkal pedig már néhány újabb kapu is megnyílt Körmiék előtt. A fiatal csapat lendületét azonban megtörte a gitáros/énekes Zsombi, azaz Zsombok Tibor halálos kimenetelű balesete. A megmaradt trió, vagyis Körmöczi Péter gitáros/énekes, Persóczki Gábor basszusgitáros/énekes és Viniczai Szabolcs dobos a tragédia után a próbaterembe, a dalszerzésbe menekültek.

Ilyen előzmény után egyértelmű, hogy egy fájdalmas, elkeseredett, az első két albumtól lehangolóbb anyag készült, melyet a srácok utóbb Zsombi emlékének ajánlottak. Kerek évforduló és egyéb apropó hiányában nem tudom, hogy mi volt az újrakiadás mozgatórúgója, de ennek igazából nincs is jelentősége, hiszen a korai CDT anyagok évek óta beszerezhetetlenek. A tíz dalos lemezt a csapat Dunakeszin, a HSB Stúdióban rögzítette, Hidasi Barnabással, aki ha modern metalról van szó, a korszak egyik legjobb hazai szakembere volt. Húsz éve már nem ment ritkaságszámba, ha egy magyar underground csapat lemeze tisztességes megszólalást kapott, noha a hazai kiadványok esetében nem is volt általánosnak mondható a nyugati(nak nevezett) hangzás.

A friss remaster egy lapáttal most rá is tett a megszólalásra, de az eredeti cucc szerintem mai füllel sem lenne vállalhatatlan. Hozzám az újrakiadás CD verziója jutott el, mely külsőre tökéletes replikája az eredeti változatnak. A friss cucc az alacsony példányszámból eredően ún. pro CDR, azaz írott technológiával készült gyári lemez. A jól ismert hanganyaghoz nem csaptak felesleges bónuszokat, csak az eredeti tíz szerzemény feltuningolt változata került a korongra.

A nyitó 2 Die 4-nak (a Metallica után szabadon) a címén kívül semmi köze sincs a Load album dalához, bár ez a szerzemény is hasonlóan vaskos riffekre építkezik. A kettes Follow Me Downon érezhető leginkább a gyász okozta tehetetlen düh. A lassabban kibontakozó Devil’s In (Let Devil In) után érkező Diablo De Luxe a következő évben kiadott remix anyag címadója lett, a Salvo Karma egyik legerősebb szerzeménye.

A korai CDT egyik legfőbb jellegzetessége a korabeli magyar extrém metalban szokatlan sokszínű vokálmunka volt, melyből az első két anyagon a gitáros/énekes Zsombi is alaposan kivette a részét, a Salvo Karmán viszont a vokálokkal Körminek és Persónak kellett boldogulniuk. Remekül megoldották a feladatot. A már emlegetett Diablo De Luxe-ban mindent fel is vonultatnak, mellyel a külföldi kortársak akkoriban kísérletezgettek, az üvöltések széles skálája mellett dallamos énekfoszlányok és némi rap-es vokál is bekerült a kalapba. A nyitó négyes mellett a címadó, a Misgiving 2000 és az öt évvel korábbi demóról elnevezett záró tétel a kiugróbb pillanatok. A Remorse-os Oláh Zsolt akusztikus gitáron, Chip-esz pedig samplereken működött közre a lemezen.

A stúdiómunkálatok során csatlakozott Kecskés Péter (korábban: Neck Sprain) gitáros, akivel a srácok a 2005-ös kettéválásig együtt is maradtak, sőt egyre jobb lemezeket készítettek, a CDT életmű csúcsa nálam mindig is a Versus marad, de az Incarnationnel karöltve a Salvo Karma is ott liheg a nyomában. Az újrakiadás egy jó apropó arra, hogy felidézzük a két évtizeddel ezelőtti sokszínű hazai underground egyik szeletét.