Needless, Archaic, Atrox Trauma. Ebben a rövid felsorolásban nincs semmilyen rangsor vagy egyéni tetszési sorrend, csupán arról van szó, hogy a magyar underground három thrash, illetve thrash alapú megjelenése közül az egyes zenekarok lemezei 2022 első három hónapjában ebben a sorrendben jutottak el hozzám. Még az első negyedévet sem zártuk le, de ilyen felhozatal mellett a hazai thrashereknek nem lehet okuk panaszkodni, sőt!
A death metalhoz is sok szállal kötődő Needless második albuma irányába az előzmény (Heresy) ismeretében már joggal támaszthattunk elvárásokat, az Archaic idei korongjáról nem is beszélve. Az Atrox Trauma azonban sokak számára a semmiből lép majd elő a január végén a digitális felületeken, a tavasz elején pedig CD formátumban is megjelent első nagylemezével. A látszat azonban csal, a csapat esetében hasonló a helyzet, mint annak idején a Needless debütáló albumánál volt. Az első korong hátterében a hódmezővásárhelyi bázisú zenekarnál is komoly előkészítő munka folyt. A csapatot ugyanis 2008-ban alapította a gitáros/énekes Török Imre, akihez rá két évre csatlakozott a másik hathúrosért felelős Székely András.
Az Atrox Trauma soraiban a kezdeti években két basszusgitáros is megfordult, illetve Győri Gergely dobos igazolását megelőzően gyors egymásutánban két demo felvétel is készült. A 2011-es Fojtogat és az idén jubiláló Immobile azonban csak regionális szinten vitte hírét a zenekarnak. A 2014-es leállás után 2019-ben alakult újjá a banda, azóta pedig semmilyen hangzóanyaggal sem jelentkeztek, hanem a próbateremben gyúrták a majdani bemutatkozó CD dalait. Az On The Line Of Nothing And Something végül az európai thrash/death/black undergroundban jó névnek számító olasz WormHoleDeath Records színeiben jelent meg.
A műfajban atipikus borítóképpel felvértezett korong nem kínál egyebet, mint szinte minden ízében a 80-as és a 90-es évek fordulójának zenei világát megidéző, huszonegyedik századi hangzással elővezetett thrash metalt. A gyulai No Silence Stúdió és Simon István hosszú évek kitartó munkájával bedolgozta magát a magyar mezőny élvonalába. Hogy csak az Atrox Trauma muzsikájához közeli műfajoknál maradjunk, érdemes megemlíteni a Needless mellett a Nygmalion tavalyelőtti lemezét is, melyek szintén Békés megyében nyerték el végleges formájukat. A körülmények tehát adottak voltak ahhoz, hogy egy újabb nemzetközi megmérettetésre alkalmas magyar thrash anyaggal legyünk gazdagabbak, de nézzük a lényeget, magukat a dalokat!
A Tábori Gyula basszusgitárossal teljessé vált négyes tehát nem kapkodta el a bemutatkozást, a nótákat pedig alaposan kiérlelték. A műfajban ideális terjedelmű, tíz dalos (plusz egy intrót, illetve egy rendhagyó levezetőt tartalmazó) korong szerzeményeinek többsége kerekre van írva, mentes a műfajidegen zenei kitekintésektől, illetve a terjengősség csapdájától is. A kísérletezés jegyében tehát még egy szokatlanabb, részben a Sepultura: Kaiowas című szerzeményét felidéző nóta is befért a képzeletbeli kalapba a záró Moon, Dawn képében.
A nyitó címadó hasonló hangulatban vezeti fel a lemezt, mint amilyen átkötések Cavaleráék Arise című klasszikusán szerepeltek. A lassan építkező, szokatlan szerkezetű, két részből álló You Are Servant riffelésén érződik a 90-es évek közepe groove-os thrash csapatainak befolyása is, a nóta második fele pedig kortárs thrash metal. A Parasite Elite hagyományosabb tufa thrash egy jóféle, bólogatásra ingerlő kiállással, változatos tempókkal, alig két percben tálalva. A kapkodós, korai germán vonalat hozó I Don’t Understand pedig az a fajta dal, ami a legjobban fekszik a négyesnek, nem véletlenül támogatták meg egy videoklippel is. Nincs értelme egyesével szétcincálni az összes szerzeményt, annak már a fentiekből is át kell jönnie, hogy a négyes a változatosság jegyében értelmezi a hagyományos thrash metalt. A The World Doesn’t Exist középrészében például egy klasszikus In Flames-t idéző téma is felbukkan, a rövid Upgrade meg egy punkos kirohanás.
A zenei alapokhoz hasonlóan a jövőben talán a vokálokkal is lehetne egy kicsit bátrabban kísérletezni, egyébként meg ez nem az a fajta muzsika, amit ezeken a hasábokon különösebben meg kellene fejtenem. Ide tökéletesen passzol Imre hörgő/üvöltő orgánuma. Az Atrox Trauma debütálása tehát kötelező hallgatnivaló azoknak, akik árgus szemekkel figyelik a hazai thrash mezőnyt, sőt a lemez a nemzetközi másodvonallal való összehasonlításban is stabilan állja majd a sarat.
