RockStation

Beavis and Butt-Head do the Universe (Paramount, 2022)

Van, ami sosem változik, de pont ezért jó

2022. június 26. - theshattered

beavisandbutthead.pngA napokban megjelent, illetve a mai kornak megfelelően streamelhetővé vált a legújabb Beavis and Butt-Head film, amiben már nem csak Highland városát, hanem a tér-idő folytonosságát is ugyanúgy szétbalfaszkodja a türhő brigád, mint eddig bármi mást; a legutóbbi, már huszonhat éves egész estés filmjükben például Amerikát, ugyebár. Most ennél továbbmennek. Jóval tovább és mélyebbre. Mélyebbre, höhö-hhhöhöhö!

Szar helyen nőttem fel. Olyannyira, hogy az MTV-re (nem a királyira, hanem a zenésre) azt hittem, valami totálisan amerikai dolog, nem tudtam, hogy Magyarországon is fogható a csatorna. Nyilván nem így volt, de a szülővárosomban nem volt elérhető az akkor még tényleg zenéket nyomató, egykor szebb napokat is látott, nagy respektnek örvendett TV-csatorna, csak a háromszögekből épült logós magyar kistesó. Ennek megfelelően utólagos és nagyon mély sajnálatomra kimaradt a Headbangers Ball és a Beavis and Butt-Head is. A két hülye fejű sutyerákot így végül szó szerint évtizedekben mérhető csúszással fedeztem fel magamnak, amikor kikerültem a fent említett kulturális vákuumból (hogy honnan, direkt nem nevezem meg, nem akarom, hogy esetleg valaki zokon vegye, ha valami rejtélyes okból mégis szeret ott lakni). Lényeg a lényeg, egyből rákattantam a párperces tahóságokra, de az is igaz, hogy kellett egy mentális színvonalbeli zuhanás, hogy végül leessen, miért is olyan zseniális ez az egész. Mert amúgy a maga módján tényleg az! Egyszerű, mint a faék, de mégis!

Szóval igen, kell hozzá egy nem is tudom... Jó értelemben vett türhő, vagy milyen szint, hogy átjöjjön a konstans vihogó rockerek sztorija, de ha ezt olvasod, talán nem kell bemutatni őket. Legendák, ikonikus alakok a szép emlékű '90-es évekből, abból a korszakból, ahol itthon is páros lábbal vett be mindent a Nyugat, akkorról, amikor a rövid sztorik és egyedi felfogású zenekritikáik mellé megkaptuk az első mozifilmet, az 1996-os Beavis és Butt-Head lenyomja Amerikát-ot. Abban a filmben összeszedtek mindent, amit szerettünk bennük, megszorozták hatvankilenccel és kész volt az a szűk másfél órányi pozitív rettenet, ahol mindent, de tényleg mindent megszentségtelenítettek, ami egy magához sértettségében karabélyt  ragadó amcsinak csak be lehet szólni. Imádtam! Nem mellesleg a hozzá készített RHCP-dalt, ami eredetileg egy Ohio Players-nóta volt. Íme!

De most akkor vissza a jelenbe! Amikor jött a hír, hogy érkezik a következő mozifilm, már kezdett zsongani az agyam, amikor pedig megláttam a trailert, kitörölhetetlenül beleégett a tudatomba a gondolat: ezt látnom KELL! Nincs mese! Vagyis van, hétvégén lesz és ez lesz az! A Paramount +-on elérhető műremek hosszban nem fogja felülmúlni a neves elődjét, persze nem is kell ebből egy óra húsz percnél sokkal több. Nincsenek benne olyan mélyreható (értitek, mélyre! Höhö!) gondolatok, amiket olyan hosszan ki kellene fejteni. Ez pont az az időtartam, aminél még feszes marad az egész és nem sokallsz be a jellegzetesen sutyerák humortól.

De mit is kell tudni erről spoilermentesen? A két kottahülye rockert 1998-ban találjuk (tehát a 2011-es újraélesztést nem vették figyelembe az alkotók), akik egy hozzájuk méltóan hülye fordulat után egy űrállomáson találják magukat és mivel folyton rajtuk van a zsákolhatnék, némi félreértés után egyből vehetők is lesznek egy kis űrkalandra. Itt elszabadítják a poklot, egy fekete lyuknak (de nem OLYANNAK!) köszönhetően átkerülnek a mai jelenbe, ahol persze megpróbálnak helytállni, pontosabban beakasztani a korábbi famme fatale-nak. Hol finomabban, hol erősebben, de végig jelen van a társadalomkritika, hiszen az 1998 óta eltelt huszonnégy évben rengeteget változott a világ - hogy milyen értelemben, az már más kérdés. Beaviséknek persze a java fel sem tűnik (az sem, hogy nem a saját korszakukban vannak), innen pedig tényleg alig marad érintetlen kérdés a filmben: kapnak a gender tanulmányok, a korrupt politikusok, a sci-fi vonal sem merül ki szimplán az űrkalandban, sőt, a tényleges érzelmek is megmutatkoznak az egyik főszereplőn, de egyelőre legyen elég ennyi. A "shaddap Beavis!" és a Cornholio-fanok most is megkapják az adagjukat, de a főbb poénokat nem lőném le, amúgy is akad bőven belőle. Arra számítsatok, hogy én még úgy is, hogy tudtam, mire kell számítani, sokszor fogtam az arcomat néhány beszóláson. És hogy végül zsákolnak-e? Nos...

Az elődjénél talán jóval erősebb és jobban összeszedett film egyelőre csak angol nyelven érhető el, ezt érdemes szem előtt tartani. De ha magabiztos háttértudásod és szókincsed van, nem lesz kemény falat, nyilván a film nem az akadémikusoknak készült, ennek megfelelően a szókészlete is elég minimális. Én minden percét élveztem és bár sejthető volt, mikor mi lesz a következő poén, azért meg tudott lepni a maga módján. Ha valamikor egy kicsit is szeretted ezt az ikonikusan csúnya rocker-párost, vagy csak jól tudna jönni egy kis agytorna nélküli fárasztás, azonnal, de kérdés nélkül kattints a playre és élvezd! Higgyétek el, megéri!

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr3417867175

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fkv.115 2022.06.27. 19:42:15

Közel sem olyan jó, mint a ... Do America, de jó iparosmunka, 1-2 valóban jó poénnal. A ... Do America elég magasra tette a lécet.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2022.06.29. 17:43:28

Höhhö-höhöhöh, kúl, fájer-fájer, köszönjük az ajánlót.Majd letöl...izé, kölcsönkérem a könyvtárban, nincs ilyen paramount izém.Meg a Dú Amerikát is meg kell néznem, még eddig nem sikerült.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum