Visszatért Mike Patton és vele együtt a Dead Cross legénysége is! A hardcore/punk supergroup első lemeze óta már eltelt öt év, úgyhogy ideje volt, hogy a srácok akármennyire is elfoglaltak, de előrukkoljanak egy új anyaggal. A címet nem vitték túlzásba, szóval mi sem ragozzuk. Itt van a második Dead Cross lemez, ami a II címet viseli.

Senkit sem lep, hogy az új anyag az Ipecac zászlója alatt jelenik meg, hiszen ez Patton bácsi saját kiadója. Az viszont talán igen, hogy a dalok jó része még a pandémia és az énekes mentális betegség előtt került rögzítésre. De milyen haverok ezek, te jó ég... Dave Lombardót egyáltalán be kell mutatni valakinek? Mondjuk, szerintem Michael Crain vagy Justin Pearson sem szolgál különösebb bemutatásra. Igazi HC/punk/thrash bibliát kapunk a kezünkbe, ugyanis a II éppen csak harminc perc hosszú és mindössze kilenc dalt tartalmaz. Mondjuk nem is tudom, hogy a lelkem kibírna-e többet ebből a mocsokból egy szerda délután folyamán.

A dalokat a zenekar elmondása szerint Michael Crain rákkal szembeni harca inspirálta. A zenész úgy nyilatkozott, hogy "Szavakkal ki sem fejezhető, mennyit jelent nekem ez a lemez. Fájdalomból és bizonytalanságból születtek a dalok, minden egyes riff és hang a rákkezelésekből való lassú, kínkeservesen fájdalmas és undorító felépülés eredménye. Ugyanakkor az élni akarásom, illetve a tény, hogy együtt akartam lenni a testvéreimmel, Justinnal, Dave-vel, Mike-kal és a társproducerünkkel, Ross Robinsonnal, kirobbantott az ágyból, és minden áldott nap lerohantam a stúdióba." Így már előzetesen is lehetett tudni, hogy iszonyatosan brutális anyagot kapunk majd.

Remek példa erre az albumot nyitó Love Without Love is, ami olyan mocskos basszus sounddal indít, hogy azt a legelvakultabb doom fanok is imádnák. Iszonyatosan tetszik, hogy a lemez nincs tisztára csiszolva, ez a legelső dalnál már nyilvánvaló. Érződik a hangzáson, hogy ez élő anyag. Mondjuk Lombardo játékát hová akarná csiszolni az ember? Imádom ahogy dobol, mert korunk egyik legegyedibb dobosa, aki folyamatosan azon van, hogy ne lustuljon el. Ezt tökéletesen leírja egy régi Kerry King interjú, ahol elmondta, hogy Dave-re figyelni kell élőben is, mert koncerten nem szereti ugyanúgy játszani a dalokat. Az átvezetések gyakran megvannak variálva, hogy ne váljanak unalmassá. Lombardo pedig úgy nyilatkozott, hogy bizonyos időközönként mindig átrendezi a dobját, és ez inspirálja, hogy új technikákat alkalmazzon. És ez érződik minden anyagán. Hiába dobol a Testamentben óramű pontosan, totálisan más stílus, mint amit itt megengedhet magának, de mégis érzem benne a játékának az ízét.

Azt a káoszt is imádom amit a nyitó dal nyújt. Patton is megmutatja, hogy miért az egyik legformabontóbb énekes a világon. Itt az elején elmondom, hogy elsőre nem értettem a lemezt, de folyamatosan egyre jobban azt éreztem, hogy ez valami zseniális. Szépen apránként csapnak meg az olyan finomságok, mint az Animal Espionage elején is hallható húúúzás, vagy a dal közben Patton dallamos éneke. A Heart Reformer meg egy álom a műfaj szerelmeseinek. Az egész dal olyan, mintha a korai kilencvenes évekből maradt volna itt a nyakunkon. Felépítésileg és stílusilag is igazi old school szerzemény, amit csak imádni lehet. A mocskosra torzított gitár és a cammogó lábdob valami hihetetlen elegyet alkotnak. A másik dal, ami mindig megmarad a fülemben az Nightclub Canary. Ez egy iszonyat zúzós dal, ami nem hagyja, hogy egy percre is leüljünk a hátsó felünkre.

Ellenben a dalos madárka után jön az a dal, amiről nekem elsőre mindig egy igen-igen híres Slayer dal ugrik be (kitaláljátok, hogy melyik?) mégis ez az album egyik, ha nem a legjobb szerzeménye. A Christian Missile Crisis valami zseniális szerzemény. Imádom az egész felépítését, ahogy a káoszból létrehoznak egy olyan masszát, ami aztán nem megy ki a fejemből. Különösen imádom a dal felénél a belassulást és az ordítást alatta. Így tudom leírni a tökéletes hcpunk dalt, aminél érzed a nyersséget, érzed a dühöt, érzed az életet. Aztán visszatér a wah pedálos szólóval az elmebaj. Zseniális tényleg, nincs rá más szó.

De a zseniális kifejezés az egész albumra érvényes. Gyorsan fel is véstem a TOP 10-es listámra, hogy el ne felejtsem. Minden háztartásba elrendelnék heti egy óra Dead Cross hallgatást!

Béke, Szeretet, Metal

Itt meg a teljes, lemez, ha valaki ...