Valamiért mindig ráakadok egy-egy olyan zenekarra, akikre aztán totál rá tudok kattanni. Az In Der Welt egy viszonylag friss francia zenekar, akik olyan post-metalt, hardcore punkkal vegyített mixet nyomnak le a torkomon, ami után csak azt tudom mondani, hogy kérhetek még? 

A zenekarról sokat nem tudtam meg, csak annyit, hogy franciák és ez a Self titled album az első anyaguk, noha 2020 táján kijött egy-egy dalocska tőlük. Azoknak fog a legjobban tetszeni, akik bírják a bélből jövő ordítást, a nem megszokott ritmusokat, a nyers hangzást és az arcba mászóan agresszív zenét. A harmincnyolc perces anyag egyszerűen letaglózott már a legelső hallgatásnál. Imádom, ahogy a gitár szól, nincs semmi túlcsiszolva, minden nyers mocskos, éppen csak annyit van rajta finomítva, amennyit az megkíván. Még is csak kell adni valamennyi lovét a hangmérnöknek.... Az egész zene olyan hatást gyakorolt rám, mint anno tette azt a Brazíliából származó Deafkids. Azzal a különbséggel, hogy az In Der Welt nem annyira elborult, nem dolgozik annyi noize-os zajjal, sokkal inkább arra megy, mint az Eyehategod, megcsócsálja a lelkedet és a sárba tiporja azt.