Most kivételesen nem az interneten topogtam, hogy találjak valamit, amire táncikálhatok este. Jött a szokásos promóciós e-mail, hogy erre a zenekarra érdemes ránézni. Az április 21-én debütáló self titled album okozott meglepetést az angol trió részéről. Miért is?

A Margarita Witch Cult egy három tagú formáció, egyenesen Birminghamből. Ismerős a városka neve, ahol anno a Black Sabbath a világra szabadította a metal zenét, mi?  Így azért pozitívan indultam neki a totális klasszikus stoner-rock coverrel megáldott anyagnak. A borító nekem egy az egyben a klasszikus horrorfilmeket idézi. A zenekar pedig egyértelműen nagyban merít a régi idők zenéjéből. Alapjában véve tényleg a klasszikus Sabbath ízt kapjuk némi könnyedebb rock zenével beoltva. Azonban a probléma az anyaggal annyi, hogy néha nem csak merít a klasszikus zenekartól, hanem konkrétan a riffjeit használja. A nyitó Diabolical Influence-szel semmi probléma. Kellemes riffek, jó mocskos sound és ugató wah pedál, ahogy az kell. Ellenben a harmadik The Witchfinder Comes egy az egyben egy Iommi riff. A Be My Witch pedig egy Iron Maiden számra emlékeztet, kitaláljátok, hogy melyikre? Pedig ott van az Annihilation, ami egy tök jó gyors pörgős szerzemény.  Tökre tetszik a stílus, amiben énekelnek, és ahogy előadják a dalokat. Pedig alapjaiban véve ez a fajta stonerrock távol áll tőlem. Igazából, ha ezt a két dalt leszámítjuk a lemezről, egy tök kellemes anyagot kapunk. De ez a két dal mégis rossz benyomást tett.