Tóth-Laboncz Attila, azaz Labi és Mester Csaba ismeretsége nem új keletű. Elég az 1992-es A legjobb méreg kazetta borítóját előkapnunk, és máris láthatjuk, hogy a szóban forgó Tankcsapda anyagon a kazincbarcikai The Bedlam tagjai is vokáloztak. Csaba pedig közel egy évtizedig muzsikált az utóbbi, kultikussá érett csapatban. A két zenekar a '90-es évek legelején együtt is mozgolódott.

A The Bedlam egy rövidnek bizonyult reaktivizálódás óta közel másfél évtizede jegelve van. Labiról, az egykori Tankcsapda muzsikusról pedig legutóbb a Benzin zenekar révén hallhattunk. A két basszusgitáros Master-Lab Comics néven a közelmúltban közös projektbe fogott. Maradtak a zenei vonalon, de nem a négyhúrosok, hanem a papír és a ceruza után nyúltak. A zenei tematikájú füzetek ugyan nem teljesen újkeletűek a hazai képregény-irodalomban, de ebben az esetben nem is egy jól kitaposott ösvényről, legfeljebb egy szűk mezsgyéről van szó.

Előzményként Csaba nevéhez köthető egy The Bedlam füzet, mely olyannyira underground vállalkozás volt, hogy minden igyekezetem ellenére sem sikerült beszereznem, de Dudich Ákos is jelentkezett már rockzenei képregénnyel (lásd: A Faith No More képes testamentuma), illetve tavaly én is megemlékeztem az eredetileg az amerikai Rock ’N’ Roll Comics sorozat részeként megjelent, végre magyar nyelven is kiadott The Cure-kötetről.

A borító bal felső sarkában lévő számozás szerint a Vége a hallgatásnak a Master-Lab Comics logója alatti ötödik darabként ehhez a rövid sorhoz csatlakozik. A bikanyakú Henry Rollins Black Flag-es időszakáról Punk a platón címmel 2008-ban már megjelent egy olvasmány, de az egyrészt csak egy pár éves időszakra koncentrált, másrészt pedig már sehol sem elérhető.

Labi íróként és Csaba, mint rajzoló gyerekkoruk/gyerekkorunk képregényeinek nyomvonalán alkotnak. Azaz fekete-fehér, jól olvasható képregényben gondolkodtak. A huszonnyolc oldal így, leírva nem tűnhet soknak, de egy füzetnek épp ideális ez a terjedelem. Nem csak az írónak, hanem a rajzolónak is fel volt tehát adva a lecke, hogy a végeredmény ne legyen vázlatos, de a legfontosabb információkat és némi extrát is sikerüljön olvasmányos formában papírra vetniük. Az oldalakon olyan nevek tűnnek fel, mint Ted Nugent, Iggy Pop, David Bowie, Rick Rubin, illetve egy jópofa mellékszál erejéig maga Lemmy is tiszteletét teszi.

Figyelmesen olvasva, a lábjegyezetekből összeollózhatjuk a legfontosabb Black Flag/Rollins szerzemények címeit is. Labiék a filmezést is érintve lefedik Rollins összes tevékenységi körét, így magyarázatot kapunk arra, hogy a zenélés helyett a főszereplőnél jelenleg miért a spoken word előadások vannak a fókuszban. A sorok között ott a válasz arra is, hogy Rollins a Blak Flaghez való csatlakozása idején miért tűnt fel rendszeresen Haagen-Dazs logót viselő pólókban.

A befejezésbe beleszőtt személyes szál pedig kifejezetten jól sült el. A Vége a hallgatásnak a választott tematikát tekintve tehát vérbeli underground kiadvány, hiszen a képregényes és a metalos tábor közös halmaza finoman szólva sem alkot tömegbázist. Ehhez képest a füzet külcsínében is minőségi darab, kezdve a borítóval, az olyan apróságokra is odafigyelve, mint az állapot megőrzésére hivatott kemény hátlapos celofán csomagolás.

Ha jók az információim, az angol nyelvű változat színes füzetként jelent meg, illetve tervben van a The Bedlam-sztori bővített kiadása is. A Tankcsapda korai éveinek képregényre vitele pedig csípőből adja magát; remélem, hogy előbb-utóbb arra is sor kerül majd!

De ne szaladjunk ennyire előre; tény viszont, hogy a szerzők olyannyira lendületben vannak, hogy a hatodik rész The Querrymen címmel egy The Beatles előzménysztorival már be is futott. Az utóbbiról jövő héten mi is meg fogunk emlékezni. A március eleji Fővárosi Képregénybörze alkalmából megjelent Henry Rollins – Vége a hallgatásnak elődjeihez hasonlóan a fonettdebrecen@gmail.com címen rendelhető, illetve a projektről a Master-Lab Facebook oldalán is érdemes tájékozódni!