A nagymágocsi Angertea egyike a hazai underground láthatatlan pilléreinek. A trió közel három évtizedes fennállása során szerepelt a Terrorizer magazin mellékletén, vendégül látta Scott Reedert, a Kyuss egykori basszusgitárosát, dolgozott a brit Neil Kernon producerrel (egyebek mellett: Cannibal Corpse, Nevermore, illetve Dokken), közben pedig megfordult egy finn és egy norvég kiadónál is. Mindezek ellenére itthon csak egy szűk, de elkötelezett kör követi a ténykedésüket. A hét évvel a Snakes In Blossom után érkezett Darkmind kapcsán az énekes/gitáros Mihály Gergőt kérdeztem ki.
RockStation: A Darkmind újra hazai kiadónál, a Nail Records jogutódjánál, a H-Musicnál jelent meg. A Twenty-Eight Ways to Bleed óta megfordultatok egy norvég kiadónál, majd több Angertea anyagot is a finn Inverse Records gondozott. Mik a tapasztalataitok a kinti kiadókkal kapcsolatban, illetve mi volt az oka a váltásnak?
Gergő: Igazából most szerettünk volna hivatalos gyári CD-ket is, mivel a kinti kiadóinknál netes terjesztés volt, de CD-t nem gyártottak. Mi magunknak csináltattunk 100-200 darabot, de ez azért csak nem ugyanaz, mint amikor egy profi, ezzel foglalkozó cég legyártatja a CD-ket, és terjeszti is országosan a bejáratott bolthálózataiban. Talán így nagyobb a jelentősége egy megjelenésnek, még úgy is, hogy nyilván jóval kevesebben hallgatnak CD-t manapság, mint régen. Ennek ellenére nyilván nincs kizárva, hogy legközelebb külföldi kiadókkal dolgozunk, de most ez így jött ki, és egyáltalán nem csalódtunk.
RS: A Snakes In Blossom óta hét év telt el, de közben készült két rendhagyó EP is, melyek itthon eléggé elsikkadtak. Mit kell tudnunk ezekről?
Gergő: Igen, én is érzem, hogy elsikkadtak kicsit, és pont emiatt is volt most egy kis váltás kiadói téren… Vagyis talán ez is hozzájárult ehhez. Az egyik EP egy akusztikus lemez volt, a ’Sidetrack’, ami még az Inverse-nél jött ki, de valamiért kevesen írtak róla. Sokan élből elutasítják az akusztikus lemezeket, többen mondták, hogy ez nem is Angertea… Az biztos, hogy nagyon más volt, mint a megszokott cuccaink, de igazából a címe is jelezte ezt (magyarul: mellékvágány). A másik a ’Crocodile Nerves’ meg egy gyűjteményes kiadvány volt egy új dallal. Túl nagy hangsúlyt nem fektettünk rá mi sem. Egyszerűen jól esett kiadni, mert összegyűlt egy csomó jó minőségű koncertfelvétel, meg téma, amikből összeállt ez a cucc.
RS: A debütáló Lélekvágy óta a Darkmind az a lemezetek, melynek a borítója a legkevésbé sem szorul magyarázatra, vagy mégis?
Gergő: Hát, nem tudom… Eléggé egyértelmű utalás ez szerintem. Aki nem akarja, az nem érti nyilván…haha. Elég körülnézni a világban. Hogy milyen nyomorult emberek vannak hatalmon. A majomkirály koronája alatt viszont ott a vér, ami számomra azt szimbolizálja, hogy minden romlott, korrupt rendszernek vége lesz egyszer… Aztán majd jön a következő, ami talán még rosszabb lesz, hehe. Közhely, de tényleg nagyon igaz, hogy a történelem ismétli önmagát.
RS: A friss lemez a Teaplant Stúdióban készült, ami nem más, mint a zenekar saját stúdiója. Honnan jött az ötlet, hogy belevágj/belevágjatok egy stúdió összerakásába? Jól tudom, hogy a Darkmind az első felvétel, ami innen került ki? Van vele további célotok – értem ezalatt, hogy a jövőben más csapatok anyagait is bevállaljátok - vagy megmarad zenekari bázisnak?
Gergő: Úgy indult a dolog, hogy zenekari pénzből vettünk pár alap stúdiós cuccot, hogy ötleteket tudjunk rögzíteni. Komoly volt a szándék, de nem éreztem azt, hogy valaha képes lennék komolyabban felvenni, keverni anyagokat. Aztán ahogy a Covid lezárások voltak, Miguel adott egy ötletet… Vagyis ilyen gondolati csíra volt inkább… Azt mondta, hogy tök jó hallásom van, jó a gitárhangzásom, értek az effektekhez… Miért is ne lennék képes keverni zenéket?! Na, aztán ez a gondolatmenet elindított egy lavinát, de olyan szinten, hogy durván elkezdtem tanulni a stúdiózást. Kb. a Covid alatt végig ezzel és az éppen akkor született kisfiam nevelésével foglalkoztam. Nappal gyerek-család-munka, éjjel meg ezerrel tanulás, konzultáció stúdiós szakemberekkel… És az új házunk melléképületében a család segítségével megcsináltuk a Teaplantet. Azóta sok pénzt ráköltöttem, és egy elég szép mikrofonparkom és cuccom összeállt ahhoz, hogy másoknak is tudjak profi felvételeket és mixeket csinálni. Több külsős produkció is készült már a stúdiómban, amik mostanában jelennek, jelentek meg, és nem titok, hogy ezzel komolyabban szeretnék foglalkozni a jövőben, szóval szeretettel várok zenekarokat. Pár hete vettem egy elég komoly stúdiós vasat, szóval innentől nincs megállás…
RS: Mennyi idő alatt álltak össze a dalok? A lemezre került hét szerzemény mellett maradtak további befejezett vagy befejezetlen szerzeményeitek?
Gergő: A 2020-as leállás előtt úgy emlékszem, hogy a dalok fele megvolt már, a többi meg utána jött, szépen lassan. Ez egy elég összetett anyag, hosszú dalokkal, szóval jócskán volt munka mind a dalírás, mind a stúdiózás folyamán. Mi amúgy is elég aprólékos zenekar vagyunk, szóval szeretünk sokat elpöcsölni egy-egy témával. Maradni most nem maradt semmi, szóval egyelőre teljesen kiürültek a dalírói raktáraink. De ez ilyenkor így szokott lenni. Jelenleg azon dolgozunk, hogy jól el tudjuk játszani az új dalokat is koncerteken. Hét éve nem játszottunk új dalokat élőben, szóval most van egy kis izgalom mindannyiunkban.
RS: A Darkmind-on egyetlen vendégetek van, aki egyben a névrokonod is. :-) Mit kell tudnunk az együttműködésről?
Gergő: Haha, Ő a kisfiam, Mihály Gergely. Három éves, és imád a stúdióban szöszmötölni, pont úgy, mint én. Gyakran énekelget a mikrofonokba, és ezt poénból fel szoktam venni. Aztán a leginkább para sikolyait felhasználtam a Genocide?-ban. Elég bizarr és fura lett, de pont ez volt a cél… Nagyon büszkék vagyunk mindketten a végeredményre.
RS: Az új lemez hangzása kapcsán a Neurosis, a Nirvana és a Primus egy-egy ’90-es évekbeli korongját emlegetted. Mindig is egyértelmű volt, hogy a zenekar legfőbb hatásai ebben az évtizedben keresendők. A ’90-es évek mellett mely évtized zenéi, zenekarai állnak még közel hozzád?
Gergő: Az a helyzet, hogy ha belegondolok, leginkább innen jön az összes hatás, és nagyon új zenéket nem is hallgatok. Kivéve, ha találok valami formabontó magyar underground bandát. De az ilyen örök kedvenceim, mint a Soundgarden, Tool, Alice In Chains, Pantera, Sepu, Meshuggah mindig is a trónon lesznek nálam.
RS: Közel harminc éve létezik a zenekar, és ha jól tudom ez alatt az egészen pontosan huszonhét év alatt egyetlen doboscserétek volt, az is a demózós időszakban. A hét nagylemeztől eltekintve mi az az öt dolog, amire az Angertea kapcsán a legbüszkébb vagy?
Gergő: A legfontosabb az, hogy soha nem kötöttünk kompromisszumot, mindig azt játszottuk, amit a szívünk diktált. Még ha emiatt sokszor hátrányt is szenvedtünk (és szenvedünk a mai napig) sok aktuális divatmajom bandával szemben, akik előbb-utóbb mindig eltűnnek a süllyesztőben… Második: A barátságunk, ami mondjuk magától értetődő dolog, de ez tartja össze a bandát. Harmadik: A híres vendégzenészek a lemezeinken, például Billy Gould a Faith No More-ból, vagy Franz Stahl, aki a Foo Fighters tagja is volt, és az, hogy soha egy fillért sem fizettünk nekik ezért, hanem azért jöttek játszani hozzánk, mert tetszett nekik a zenénk. Büszke vagyok arra is, hogy sok híresebb zenekar vagy például híres színészek is elismernek és szeretnek minket. Érdekes, hogy nem egy azóta nagyon híres banda, amikor még az előzenekaraink voltak, a kedvenc magyar bandájukként emlegetett minket. Ez is jóleső dolog. És ötödikként a stúdiót mondanám, és azt, hogy a negyvenhez közel elkezdtem valami tök új dolgot tanulni, mániákus módon, és egy olyan dologba kezdeni, ami teljesen újdonság számomra. Régebben a kibaszott számítógépet is alig tudtam bekapcsolni, most meg operációs rendszert telepítek, meg Paypallal veszek plugineket… haha. Ha egy ilyen hülyének, mint én sikerül így megkevernie egy lemezt, mint az új Angertea-t, akkor bárkinek sikerülhet...
RS: Milyen élő megmozdulások vannak tervben az idei nyárra?
Gergő: Júniusban megyünk Debrecenbe a Deeprecen vol 8-ra, aztán nyáron lesz 3-4 fesztivál, ősszel meg a lemezbemutató koncertek. Ahová hívnak, megyünk, bővülget a koncert felhozatal folyamatosan, de nem erőltetjük már annyira, mint régen. Nincs görcsölés ezen a téren. Nyilván sok olyan koncert is van, ami nem érdemes… Azt mondjuk, hogy minőséget a mennyiség helyett. Meg azért a család mellett nem is jut annyi energia-idő, mint régen.
RS: Azt nem akarom egyenesben megkérdezni, hogy a munka/család tengely mellett szerinted hány év van még az Angertea zenekarban, azt viszont igen, hogy mik a közeli, illetve a távlati tervek?
Gergő: Én komolyan úgy gondolom, hogy ez a zenekar egy örök életre szól. Vagy legalábbis addig, amíg méltóképpen el tudjuk játszani ezeket a dalokat. Nálunk soha nem volt ilyen mű feloszlás, szünet, satöbbi. Szóval el sem tudom képzelni a zenekar nélkül az életem. Folyamatosan motivál, hogy újabb és újabb dolgokat próbáljunk ki a dalszerzés során, és most bejött a stúdiós vonal is, ami még inkább izgalmassá és frissé teszi ezt az egészet. Szóval kiégésnek nyoma sincs, sőt úgy érzem, hogy a következő lemez még jobb lesz, mint az előző. Addig tuti lesz Angertea, amíg valamelyikünk fel nem dobja a talpát. A közeljövőben lesz két komolyabb klipünk a Darkmind dalaira, meg jön, aminek jönnie kell.
