RockStation

RockNuggets Vol67. / Smokey Mirror - Smokey Mirror (Rise Above Records, 2023)

Pszichedelikus meg progresszív

2023. június 13. - rattlehead18

337409219_973879387110150_5287361700399360826_n.jpgKíváncsi lennék rá, hány újkeletű Ghost hívő van tisztában azzal, hogy melyik kiadó volt az, amely a bemutatkozó Opus Eponymous lemeznek elsőként bizalmat szavazott, és pályára állította Tobias pápa formációját! Nos, a brit Rise Above Records-ról van szó, mely név mögött nem más áll, mint Lee Dorrian. Igen, az a bizonyos Lee Dorrian, akit az első két (másfél) Napalm Death lemez révén, illetve a Cathedral énekeseként ismerhetünk. De hogy jön ez most ide?!

Úgy, hogy Lee-nek már csak a fentiekből adódóan is megvan a szimata ahhoz, hogy az underground mélyebb rétegeiből kiszagolja a tehetségeket. Kiadója ráadásul nem állt rá a tömegtermelésre, a heti gyakoriságú lemezkiadásra. A Rise Above Records logója alatt megjelenő kiadványokra tehát érdemes odafigyelni!

A 2015-ben alakult texasi Smokey Mirror zenéjének ugyan semmi köze a fenti nevek egyikéhez sem, sőt bizonyára sokan egy legyintés mellett egy retro jelzővel el is intéznék a zenekart. Aki viszont ebben, a mennyiségileg még manapság is túljáratott irányzatban a nagy átlagtól, vagyis a Coven/Black Sabbath klónoktól különlegesebbet keres, annak érdemes utánamennie, hogy a pszichedelikus borító mit rejt maga mögött.

337299977_123504390588106_2434373530765269214_n.jpg

A zene a retro stílusjegyek mellett hasonlóan eklektikus, mint a lemez grafikája. Ha kiindulási alapként zenekarneveket kellene említenem, olyanokat mondanék, mint a Hawkwind, a Grateful Dead, a késői The Doors vagy hangulati szempontból a korai Pink Floyd, illetve a riffelősebb témáknál a Mountain és a Blue Cheer, netán a Cream. Akadnak itt hét-nyolc perces elszállások, hagyományosabb formát mutató dalok és rövidebb közjátékok is.

Az infólap szerint a srácok a texasi Palmyra stúdióban analóg felvevő berendezést használtak, beleértve a két hüvelykes szalagos gépeket és egy 1969-es Neive konzolt is, amely korábban az Abbey Road stúdió tulajdonában volt.

A lemezt hallgatva el is hiszem a dolgot. Nyers, faragatlan és szabadon értelmezett, kötöttségek nélküli rockzene ez, amit tetszés szerint nevezhetünk acid rocknak, pszichedelikusnak vagy progresszívnek is, de simán elintézhető a retro jelzővel is. Nem egyedi ugyan, jónak viszont jó, és 2023-ban ennek már elégnek kell lennie!

4kop.png

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr5118145410

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum