A ’90-es évek elején Miskolc mellett Veszprém volt az a másik jelentős vidéki gócpont, ahol pörgött az underground. Még a ’80-as és ’90-es évek fordulóján Borsodban a thrash metal volt fókuszban (Atomic, Almighty, Ass, Megtorlás, korai Eclipse, illetve Syndrome) addig a Balatontól északra, a ’90-es évek első felében a death metal került napirendre (Parasite Crowd, Celebrant, Corpus Albicans vagy WitchMasters).
Veszprém kapcsán azonban nem mehetünk el az olyan regionális úttörők mellett sem, mint a thrasher Mirror vagy Antichrist és a progresszív vonalas Sunrow, Stonehenge, valamint Without Face. A balaton-felvidéki zenekarok többsége – a miskolciak jelentős részéhez hasonlóan - mindössze demo felvételeket hagyott maga mögött, lemezig csak keveseknek és hosszú évek elteltével sikerült eljutnia; gondolok itt a Stonehenge-re és a Without Face-re.
A szálak pedig három évtized elteltével keresztezték egymást. Azaz a miskolci székhelyű Hunug Records az értékmentés jegyében idén leporolta a veszprémi Corpus Albicans demo felvételeit és a tavaszi Extreme Noise Fest-hez időzítve CD-n, száz példányra limitálva megjelentette azokat.
A sorstársai többségéhez hasonlóan mindössze néhány évig aktív Corpus Albicans death metalban utazott és fennállása során három demo kazettát készített. Az idei kiadványra az utolsó két, 1994-ben megjelent szalag anyaga került fel. A Corpus Albicans kezdetben duóként működött, Soós Gábor dobos a thrasher Mirror soraiból érkezett. (A zenekar ’89-es Dead By Done című demója szintén újrakiadást követel!) A gitáros-basszusgitáros-énekes Kovács Tamás pedig a death metalban utazó Parasite Crowd zenekarral párhuzamosan muzsikált a Corpus Albicans-ban. (Megint csak zárójelben jegyzem meg, hogy a P.C. 1993-as demója – feltehetően nem csak számomra - a hazai death metal egyik legjobb felvétele.)
A műfajban nemzetközi szinten 1993 a változások, a death metal határai tágításának éve volt. A külhoni zenekarok ebben az időben kezdtek kísérletezni a női ének vagy az indusztriális elemek zenébe integrálásával, de a progresszív törekvések szintén ezen év folyamán csúcsosodtak ki (Elements, Spheres, Individual Thought Patterns, Focus, stb.), sőt a brit doom/death bandák is egyre távolabb kerültek az irányzat gyökereitől, valamint az Entombed ’93-ban új leágazást jelölt ki a Wolverine Blues lemezzel.
Itthon mindezek a törekvések még nem mentek át a gyakorlatba, de a Corpus Albicans az első olyan hazai death metal zenekarok között volt, amelyek valamelyest elmozdultak az old school irányból. Tamásék zenéjén ugyanis, elsősorban az utolsónak bizonyult Walk To Reality-n érezhető némi hardcore, és az effektek révén indusztriális behatás is. Az újrakiadást a Reborn demo nyitja a maga négy dalával, köztük a korszak sokat emlegetett rajzfilmfiguráiról elnevezett közjátékkal, a Beavis & Buttheaddel. Tamásék már ezen a demón is hajlamosak voltak terjedelmesebb formában fogalmazni. A Walk To Reality pedig eredeti formájában a maga kilenc, esetenként hat-nyolc perces dalával az akkori szóhasználatnak megfelelően akár kazetta albumként is emlegethető volt.
A Corpus Albicans tagságát ekkor már Tamás és Gábor mellett a számtalan helyi death metal bandában érdekelt Dalmadi István basszusgitáros, illetve az a Palkó Attila vokalista alkotta, akit a Parasite Crowd-beli ténykedése okán a korszak „szakirodalma” a magyar Barney-ként emlegetett. Egy közel harminc esztendős felvétel esetében nem látom értelmét az egyes szerzemények boncolgatásának. A veszprémiekre érzésem szerint elsősorban a brit halálosztagok, a Bolt Thrower, a Benediction vagy a Napalm Death – hogy tényleg csak a legnagyobb neveket említsem - gyakoroltak stílusformáló hatást, de a felvételekből kitűnően a srácok nem idegenkedhettek a korabeli hardcore, grind és indusztriális muzsikáktól sem. Attila a vokálok terén itt nem a pincemély hörgéseket erőltette, hanem sajátos keverékét adta a HC-s üvöltözésnek és a hörgéseknek.
A Corpus Albicans mindössze néhány évig létezett, Soós Gábor dobos később még feltűnt a Lunatic Asylum és a Stonehenge soraiban, majd 2021-ben hunyt el. István utoljára a Sutcliffe-ban volt aktív, Attila része volt az újjáalakult Parasite Crowdnak, akik papíron ma is léteznek, de a 2019-es gyűjteményük óta nem hallottam róluk. Kovács Tamás pedig utóbb a death/grind vonalas Krampüs gitárosaként jutott el a nagylemezes státuszhoz. A Krampüs elvileg manapság szintén aktív, de a 2014-es második korong óta nem jelentkeztek friss kiadvánnyal. A Balatonfűzfőn és Zircen rögzített felvételek remastereit Mann László készítette.
A múlt század ’20-as éveinek német expresszionistáit – konkrétan a Dr. Caligari című film képi világát – megidéző borítókép pedig Tamás munkája. A rendes, azaz gyári CD lemezen megjelent, de rendkívül limitált Corpus Albicans kompilációnak – mely tehát nem csak tartalmi, hanem formai szempontból is méltó emléket állít az egykori dobosnak - a hazai demógyűjtők polcán a helye. A korong a miskolci kiadótól rendelhető, de talán még Kovács Tamásnál is akad belőle néhány példány… Az igazi fanatikusok számára ráadásul póló is készült. A Reborn –Walk to Reality egy újabb pipa a hazai extrém metal archívum lassan végessé váló tárházából. Közvetlen kontakt: hunugrecords@gmail.com
