A Seatlle-i Ördögök minden lemeze tökéletes, amit olyan csodásan zártak le a Thelema kislemezzel, hogy a feloszlásukat követő re-uniont tekinthetjük akár semmisnek is. Már a self titled debüt albumra is olyan dalok kerültek, mint a Broken Glass vagy a Dance Hall Music, amik azóta is klasszikusok, de a kezdeti nyers, vad, punk zúzást az Empty Bottles idején kissé háttérbe szorították, ezzel nagyobb teret adva Lesley Hardy billentyűsnek, és a szellősebb gitártémáknak, ami aztán olyan egyedi és megismételhetetlen bandává tette a Murder City Devils-t.

Persze relatív siker az övék. Egy maroknyi fanatikus és a szakma elismerése, de sem zenekarként, sem egyénileg nem futott be senki nagy karriert. Talán a Big Business-ben és újonnan a High on Fire-ben a dobcájgot szarrá püffölő Coady Willis az, aki ma is a zenéből él.

De az 18 Wheels, a Dear Hearts, a Hey Sailor vagy az Every Shitty Thing - amik igazán naggyá tették az Empty Bottles, Broken Hearts lemezt - ezredszer is ugyanazt az eufóriát váltják ki a hallgatóból. Megunhatatlan őserő árad, a punk, a slam poetry, és a garázs rock eme remekművéből. Persze az In name and Blood (rajta minden idők egyik legcsodálatosabb lemezindító dalával, a Press Ganggel) ha lehet még túl is szárnyalja az Összetört Szíveket, és az érzelmekkel telitett Thelema feltegye az i-re a pontot.

Ha nem csak a rockzenét, de az extrémsportokat is szereted, mindenképpen ajánlom figyelmedbe az alábbi filmrészletet, ahol a csodás zenét a csodás képi világ teszi még inkább a polc legfelső fokára.