Amikor a családdal véglegesedett, hogy idén nyáron a gyerekekkel New Yorkba utazunk, egy fontos kikötésem volt: koncert(ek)re el fogok menni és az utazás dátumát azokhoz kellene igazítani. Ezzel lényegében egy közel harminc éve ott lebegő álmom is teljesülhet. Aki hardcore zenén (is) nevelkedett, annak NY etalon város és helyben megélni egy vadabb koncertet még így 45 éves fejjel is extrán motiváló volt.

Mindenképpen olyan zenekarok fellépési voltak becélozva, amelyeket régóta nagyon szeretek és Európában ritkán fordulnak meg, illetve aránylag kisebb létszámú, intimebb klub helységben legyenek. Azokat jobban preferálom, mint a fesztiválokat. Végül két csoda jött össze. /Fotó: Keith Marlowe/

A Seatlle-i Ördögök minden lemeze tökéletes, amit olyan csodásan zártak le a Thelema kislemezzel, hogy a feloszlásukat követő re-uniont tekinthetjük akár semmisnek is. Már a self titled debüt albumra is olyan dalok kerültek, mint a Broken Glass vagy a Dance Hall Music, amik azóta is klasszikusok, de a kezdeti nyers, vad, punk zúzást az Empty Bottles idején kissé háttérbe szorították, ezzel nagyobb teret adva Lesley Hardy billentyűsnek, és a szellősebb gitártémáknak, ami aztán olyan egyedi és megismételhetetlen bandává tette a Murder City Devils-t.