Egy 2019-ben megjelent lemezről 2023-ban írni nem túl elegáns dolog. Mentségemre szolgáljon, hogy a Tükör című korongba, rajta keresztül pedig magába a zenekarba néhány hete futottam bele, másrészt ez az eddigi utolsó darab a formáció diszkográfiájában. Harmadrészt pedig – és a lényeg ebben áll – nem egy mindennapi, a bevett sablonok szerint íródott és rögzített anyagról van szó, azaz a kiadvány manapság is megérdemli a figyelmet.
A Törzs egy 2014-ben alapított budapesti trió, melynek zenéje nehezen illeszthető bármilyen aktuális irányzat nyomvonalára, de ha nagyon akarjuk, leginkább a post rock kategória aggatható rájuk. A Balázs Soma gitáros, Nyitray Dániel basszusgitáros és Lehoczky Zsombor dobos alkotta hármas – igen, nincs énekesük – 2015-ben debütált a Magasra fel című EP-vel, a folytatás Földön címmel érkezett, a Tükör pedig a harmadik megjelenésük volt.
Azóta nem készült újabb hanghordozó, de felléptek az idei Fekete Zajon is. A játék neve tehát instrumentális rockzene, mely a shoegaze, a post, illetve a progresszív előtagokkal is jellemezhető, de leginkább mindhárommal egyszerre. A Tükör hallgatása közben pedig a negyedik közreműködő maga a befogadó. A hármas ugyanis a lemezen mellőzött minden hagyományos értelemben vett támpontot. Az egy dolog, hogy nincsenek dalszövegek, de az egyes fejezetek sem kaptak címeket.
A negyvenegy perc körüli felvétel hat tételre lett darabolva, de ennek sem igazán van jelentősége, akár egy az egyben is lemezre mehetett volna az anyag. A felvétel helyszíne egy olyan egyedi jelleget ad a hanganyagnak, mely miatt – magamból kiindulva – bizonyára többen is felkapják majd a fejüket. A zenekar ugyanis élőben, húsz óra alatt, a Baradla-barlangban, azaz az Aggteleki cseppkőbarlangban rögzítette az anyagot.
A speciális helyszín pedig olyan egyedülálló teret ad a felvételnek, ami minden bizonnyal nemcsak magyar viszonylatban unikális. A hanganyag a lebegős shoegaze felől, valahonnan a Slowdive: Souvlaki lemezének környékéről indul, és a szűk háromnegyed óra alatt olyan utat jár be, amely érinti az ősi progresszív rockot, és a kortárs postrockot is, majd az utóbbiban teljesedik ki. A srácok a borítón nem akartak címeket adni a daloknak, én meg ha akarnék, akkor sem tudnék közülük bármit is kiemelni. A Tükör nem az a fajta lemez, amit bármikor el lehet indítani és a „háttérzenének épp elmegy” kategóriától is teljességgel idegen. A Törzs zenéje furcsa mód élőben mégis működik…
Az első találkozást azonban egy fülhallgató közbeiktatásával, nyugalmi helyzetben javaslom. Kíváncsi vagyok, hogy a hármas útja merre vezet tovább, hiszen a kísérletezőkedv adott, az egyéni ötleteknek pedig szintén nincsenek híján. A Tükör az a fajta zene, ami lényegében bárkinek ajánlható, mégis csak egy keskeny réteget tud megszólítani, de ez valahol így is van rendjén. A lemez a jól ismert digitális formátumok mellett LP-n és gyári CD-n is megjelent.
