RockStation

A Kripli Rókák Amerikája

Crippled Fox interjú

2023. november 20. - KoaX

cf.jpg

Megint azok a rohadt rókák? És a válaszom az, hogy IGEN! Mivel kevés zenekarra lehetünk annyira büszkék, mint a Crippled Fox-ra, akik bejárják az egész világot önerőből és mindenhol szeretettel fogadják őket. És lehet, hogy a HC punk zenekarokra "csak" száz-kétszáz ember kíváncsi, de nem üres koncerttermeknek játszanak, nem photoshopolják a közönséget, és mindenhol szeretettel várják vissza őket! Igazi siker story az övék, amit meg kell osztani minél több feltörekvő zenésszel, Küzdjetek az álmaitokért! A három zenész mesélt nekünk, hogy milyen is volt az USA-ban turnézni.

Túl vagytok egy tizenegy (ha jól számoltam) állomásos Amcsi turnén. Hogy érzitek most magatokat?

Csirke aka Dontsee Turkey - 10 állomás lett volna eredetileg, de sajnos Orange County nem jött össze. Dél-Kaliforniában 7 koncertet toltunk, és átugrottunk Mexikóba is 2 buli erejéig. Ennyi turné után már rutinosan állunk vissza az itthoni ritmusra szerintem.

KisG - Jól éreztük magunkat, még egy turné a zenekar listáján, pipa.

M.M. - Nagyon jól, soha nem jártam/jártunk még arrafelé, nagyon jó volt megtapasztalni, hogy miként élnek ott a népek. Kicsit új volt, alkalmazkodni kellett, de lett egy napszemüvegem (kösz KisG!!!!)

Ezek az állomások már bejáratott helyek voltak, vagy új vizekre eveztetek?

KisG - Kaliforniában és Mexikóban most jártunk először. 2019 novemberében az észak-keleti részt jártuk be, akkor 11 koncertet adtunk.

D.T. - Azért ekkorában nem vagyunk, hogy Dél-Kaliforniában már bejáratott helyeink legyenek. Voltunk már az államokban korábban, de akkor a keleti parton jöttünk-mentünk, több államot is érintve; Pennsylvania, Virginia, Maryland, Ohio, Maine, New York, New Jersey.

Kezdjük a felkészüléssel, hogyan indultok neki egy ilyen turnénak? Jár valamilyen különleges felkészüléssel?

KisG - Mint bármelyik másik turné, összeállítjuk a setlistet, begyakoroljuk, megvan fejben az egész, elintézzük a merch-et, átbeszéljük a részleteket a szervezőkkel és megyünk.

M.M. - Az izgi része inkább az, hogy a turnén adódó váratlan kanyarokra és szitukra hogyan találunk megoldásokat, hogyan tudunk improvizálni az új helyzetekre.

D.T. - Ugyanúgy készülünk rá, mint bármelyik turnéra. Van pár dolog, ami kicsit több utánajárást/tervezést igényel egy ilyen tengerentúli útnál, ilyen például a merch kijuttatása/helyben gyártása vagy a beutazási procedúra.

Ennek a megszervezése mekkora feladat? Gondolom, azért nem két fillér egy ilyen turnét lenyomni.

KisG - Vannak/voltak turnék, melyeknek a megszervezése hol több, hol kevesebb időt vett igénybe. Könnyebb persze, hogy már vannak helyetted rendes turné szervezők, akik felveszik a helyi promóterekkel a kapcsolatot és azok miután megállapodtak, mi már csak megkapjuk tőlük a kész, lebeszélt koncertek dátumait, részleteit. Hogy mennyire nehéz ez a feladat vagy sem, az számos körülménytől függ persze; van-e szabad klub/hely az adott városban, vannak-e már lefoglalt bulik, ahová vagy be akarnak rakni minket vagy keresni kell másikat. Sok akadály közbe jöhet. Nyilván az a könnyebb, ha a keresett napra nincsen még buli az adott városban és van szabad hely - így fix a dolog, lehet reklámozni az eseményt. Az, hogy mi mennyibe kerül. A repülőjegy annyi amennyi, a koncerteknek is van egy összege, a zenekar önfenntartó, nem kell saját zsebbe nyúljunk, ezt már évek óta így csináljuk és dolgoztunk rajta, hogy kialakuljon ez a biztonság nálunk.

D.T. - Szerencsére én már nem is emlékszem, hogy mikor volt utoljára saját zsebbe nyúlós turnénk, hehe.

01.jpg

Mennyivel korábban utaztatok ki Amerikába?

KisG - A koncertek előtt 2 nappal érkeztünk meg. Volt időnk próbálni egyet, megszokni a 9 órás különbséget a hazai időtől és közelebbről megismerkedni a szervezőnkkel, hiszen nála laktunk. A felesége mosott és alkalmanként főzött is ránk. Nagyon hálásak vagyunk nekik.

D.T. -  Azért mi is főzőcskéztünk párszor. Ráadásul Márk a turné végére már full profin kezelte a mosógépet meg a szárítógépet. 

Könnyű volt felvenni az ottani ritmust?

KisG - Viszonylag igen, de ilyenkor sok új hatás éri az embert.

M.M. - Mindig van egy kis kultúrsokk, ha az ember ennyire messze megy hazulról. Ez nekem most is volt, de szerencsére ez nem egy bigott zenekar, gyorsan fel tudjuk venni a helyi ritmust, adaptálódunk. Egy kicsit az is van, hogy hozzuk mi is azért a saját tempónkat, amit kénytelen felvenni az, aki velünk lóg vagy nekünk szervez, ez most is volt. Szerencsére jól együtt tudtunk működni, fasza volt.

D.T. - Nem volt vészes. Nagyon sok új impulzus éri ilyenkor az embert, ez számomra mindig izgalmas dolog. Ha nem is kulturális sokk, azért ez leterhelő tud lenni szellemileg.

És akkor egy örök ilyen bullshit kérdés. Miben más az a közönség, mint az Európai/magyar?

KisG - Több a latino arc. 

M.M. - A nyugat-európai és a magyar közönség is teljesen más, úgyhogy nehezen tudom értelmezni a kérdést. Az amerikaiak teljesen máshogy intézik a koncertjeiket, meg a zenélést en bloc. Például minden zenekar saját backline-on akar játszani, nagyon sok esetben nem adnak szállást és kaját, de cserébe adnak pénzt. Míg Nyugat-Európában minden négyzetcentin van antifa matrica, de csak fehérek vannak a koncerteken, akik többnyire csak egymással beszélgetnek, addig Kaliforniában egyáltalán nem volt politikai diskurzus, cserébe többszínű közönséget látni a bulin, kevesebb fehér arcot. Továbbá odajönnek megkérdezni tőled, hogy hol a fenében is van Magyarország. 

D.T. - Ja, az nekem is fura volt, hogy egy sok zenekaros estén mindenki hoz saját dobcuccot meg ládákat - ott ez a megszokott ezek szerint. Amúgy nem nagyon érzékeltem különösebb eltérést a kinti közönség hozzáállásán, talán annyit, hogy jobban szeretnek beszélgetni az emberek. Én legalábbis úgy érzékeltem, hogy most többször jöttek oda hozzánk dumálni koncertek előtt/után, mint az eddigi turnéinkon.

Ahogy néztem a videókat, nem saját hangszereken játszottatok. Ennek a kivitelezése, hogy nézett ki? Miért nem saját hangszert vittetek? Ha tévedek persze, cáfoljatok meg!

KisG - Nem vittünk saját hangszert, mert egyszerű turistaként utaztunk be az országba. A szervezővel így beszéltük meg, így volt könnyebb. Intézett hangszereket nekünk, először a saját zenekarának a gitárosa kölcsönözte nekem az egyik gitárját. Mexikóban helyi zenekarok adták kölcsön a saját hangszereiket, majd a végére az a hangosító arc, aki pár koncertünket vezette le, a saját gitárját biztosította nekem. Csirkének, a szervező saját basszusgitárját adta oda. A dobcucc és backline kb. ugyanez volt, más zenekarok biztosították azokat. Mindenki segítőkész volt, minden helyen.

D.T. - Ha jól számolom, akkor KisG négy-, nekem pedig három különböző hangszer fordult meg a kezem alatt. Általában szerencsénk volt a kölcsön gitárokkal, bár ilyenkor nincs sok időd megszokni egy hangszert.

04.jpg

Amúgy itt felmerül bennem a merch kérdése is, hogy azt itthonról vittétek, vagy ebben az esetben ott gyártották nektek?

KisG - Itthon gyártattuk le és az Empire Merch postázta ki nekünk, évek óta velük dolgozunk és nem ez az első eset, hogy így tettünk. Persze mindig van lehetőség arra, hogy kint gyártassunk, de itt nem csak pólókról van szó. Vannak sapkáink, bandanák, lemezek, felvarrók, máskor még kapucnisok is. Egyszerűbb itthon mindent összerakni és egyben kiküldeni.

Milyenek az ottani szervezők, klubok arcai? Miben másak? Lehet pro-kontra egyaránt.

KisG - Mint a világ minden táján, koncertszervezők, valaki ügyes, valaki kevésbé, változó. Annyi koncerttel a hátunk mögött sok országokban, nem lehet akkora különbségeket látni, hogy pl. egy Francia jobb lehet e mint egy Amerikai, vagy fordítva, hiszen, minden országban több szervezővel volt dolgunk. Személytől függ.

M.M. - Amerikában több minden múlik egy-egy buli promócióján, a szervezőn, ritka az, hogy van egy hely ami saját magának szervez, vagy aki körül forog egy színtér. Ez egy nagy különbség, itthon sokszor a promoter csak egy arc, aki megkérdezi, hogy szabad e az időpont, és onnantól a klub visz mindent. Kevés Amerikai koncertünk volt (Európaihoz képest), úgyhogy tévedhetek, de mintha ez máshogy lenne ott. A Magyar klubokról/koncerthelyszínekről inkább megtartom a véleményem, annyit elmondhatok, hogy kurvára örülök, hogy vannak már az ország több pontján DIY helyszínek, és keleten a háztáji koncertek is elkezdődtek, csak így tovább!

D.T. - Változó, a legtöbb bulinkat Maury (King of Drunk Records, SMD) intézte Los Angeles környékén, vele elégedettek voltunk. Ettől függetlenül nem mindenhol ő volt a lebonyolító/helyi promoter.  Elég kis szegletét láttuk ennek a dolognak ahhoz, hogy nagy általánosságokat vonjunk le. Az biztos, hogy egymást érik a punk/hardcore bulik arrafelé. Promóter legyen a talpán, aki azt követni tudja.

Milyen helyszíneken játszottatok?

KisG - Voltak klubok, szabadterek, udvarok, kisebb termek.

M.M. - …és egy “művház”!

20231024_191050.jpg

Ahogy néztem rengeteg programot is szerveztetek magatoknak, merre jártatok?

KisG - Rengetegnek nem mondanám. Ahogy az időnk engedte. Egyrészt nagy távokat kell megtenni, és persze kikerülni azt az őrült nagy dugót az autópályákon. Elvittek minket Seal Beach-re fürdeni az óceánba, bejártuk Venice Beach-et, én meg Csirke külön elsétáltunk a Santa-Monica mólóra, Mexikóban megnéztük a két várost, Tecate és Tijuana, ellátogattunk poénból Eazy E sírjához mert ott volt egy köpésre ahol laktunk….nem volt olyan sok turisztikai látványosság. Hollywood-ba, Beverly Hills-be, stb. nem kívántunk elmenni. A koncerthelyszínek körül vittek körbe minket, valahol autóval, mert mégis csak egy latino banda negyed kellős közepén voltunk, nem volt tanácsos sétálni idegenként.

M.M. - A CF-re jellemző, hogy nem csak a klubban meg az autópályán rohadunk, hanem tartalmas programok szoktak lenni, ez az egyik dolog, amit imádok ebben a zenekarban. Most se volt ez máshogy. Amerikában azért valóban nagyobbak a távok, de szerintem ügyesen kihasználtuk az időnket.  

Volt valami parás szitutok bárhol? 

KisG - Csak egy. Tijuanában, a koncertünk után autóval vittek minket a szállásra, amikor két rendőrautó megállított. Ennek is megvolt a miértje, de ebbe nem mennék bele. A sofőr mondta, hogy ne nagyon szólaljunk meg, majd Ő beszél. Vicces. Zseblámpával világítottak be az ablakon, majd szállítanak ki, kezeket a rendőrautó motorháztetejére, mint ahogy a filmekben látod. Az Amerikai szervezőnk, aki jött velünk mindenhova, volt az első akit elkezdtek szétkapni. Öt rendőr, az egyik ordibál, a többi átkutat, megmotoz minket és a cuccainkat ki kellett pakolni a motorháztetőre. Kivették a pénztárcámat a zsebemből, benne a zenekar összes pénze, mutatta, hogy belenyúl, de nem vesz ki semmit. Figyeltem minden mozdulatát. Fenyegetőzések, újjlenyomat ellenőrzés, próbáltak megfélemlíteni minket. Tudniillik mikor átsétáltunk a határon nem kaptunk pecsétet az útlevelünkbe, de kb. senki aki előttünk állt a sorban. Ez furcsa is volt, de nem foglalkoztunk vele. Szóval nézték az útlevelünket és kérdezték hol a pecsét, mondtuk nem kaptunk, erre a törpe rendőr aki ordibál, idegeskedik, mire mondtam, hogy én felhívtam kiutazásunk előtt a Mexikói nagykövetséget és leinfóztam, miből áll nekünk magyar állampolgároknak átkelni Mexikóba és vissza, és teljesen legálisan vagyunk itt. Plusz mutattam a telefonomból a képeket amiket a határon készítettem, azaz, hogy ott sétáltunk át. Majd elkezdték játszani a jó zsaru - rossz zsaru technikát, félre hívták a sofőrt, akinek mondtak ezt-azt, majd nekünk mondtak ezt-azt, de a sztorik mindig azonosak voltak. Konkrétan nem tudtak fogást találni rajtunk. Majd benyögték, hogy ugyan nem vagyunk letartóztatva, de bevisznek és átadnak a bevándorlásiaknak, mert szerintük mi illegálisan vagyunk itt, mire mondtuk, hogy okés, vigyél. Szerintem nem tudtak mit kezdeni, hogy közömbösen álltunk a dologhoz, én kb. olyan hülyére vettem őket, mint a hazai rendőröket….a végére már az lett, hogy a telefonjaikon nézték youtube-on az Obscene Extreme koncert videónkat és ellenőrizték az arcokat, hogy márpedig azok mi vagyunk. Ez alatt a törpe rendőr átkutatta a kocsit is és minden táskát szétbarmolt, főleg Csirkéét. Végül elengedtek minket. Csak a szálláson derült ki, hogy Csirke pénztárcájából, amit a nadrágjában hagyott a táskájában, ellopták 40$ készpénzét. Gyakorlatilag erről szólt az egész, csak pénz kellett nekik, fehér turisták külföldről, lopjuk meg őket. Ennyi. Mikor a szálláshelyen voltunk, alvásra nem nagyon számíthattunk különböző okok miatt, amire a szervezőnk annyit mondott, húzzunk vissza Amerikába. Hívtak nekünk taxit, 5 perc alatt a határon voltunk, átsétáltunk, felkaptuk a kisbuszt és már vezettünk is haza. A legjobb döntés volt.

D.T. - Engem már évek óta nem igazoltattak, erre meg a kezeim a motorháztetőn és gépfegyveres mexikói rendőrök fenyegetőznek mindenféle hülyeséggel. Elsőre nagyon rémisztő szitu volt, most már csak nevetek az egészen. Amikor a zenekari facebook képek alapján össze nézték az arcokat, akkor szinte hallani lehetett a rendőrök fejében kattogó fogaskerekeket, miközben erre gondolnak; "baszki, ezeknek stimmel a sztorijuk, nincs rajtuk fogás".

És valami nagyon mókás, emlékezetes, amit 10 év múlva is boldogan idéztek fel?

KisG - Rengeteget nevettünk a szervezővel, belső poénok alakultak ki. Alapvetően nyugodtan telt minden, jó hangulatban. Nem voltak nagy partyk. Koncertek után hazamentünk, vacsoráztunk és pihentünk. Külön köszönet Márknak, hogy felvállalta a zenekar szakácsának a szerepét, és finomakat főzött nekünk. Emlékezetes mindenképp, hogy több híres 80-as évekbeli zenekarokkal játszottunk együtt. Vagy legalábbis híres azoknak, akik ismerik ezeket a bandákat. A Venice Beach-i legendás zenekarok és tagjaikkal beszélgetni, közös képet készíteni, az poén volt. Az biztosan emlékezetes, hogy a Venice beach-i koncertünk után elvezettünk Orange County-ba és megnéztük a Suicidal Tendencies első albumának a 40. évfordulós koncertjét, szinte a teljes albumot eltolták, plusz párat a Join The Army-ról. Előző nap egy másik szettet játszottak. Történt mindez úgy, hogy már tudtuk lesz ez a koncert, majd a másik koncertszervezőnk megkérdezte tőlem, hogy meg akarjuk e nézni az ST bulit, mert ismeri a promótert és felírat minket a vendéglistára, gyakorlatilag kaptunk ingyen jegyeket. 2 perccel kezdés előtt ott álltunk a koncerten és beindult az őrület. Nagyon más hangulata van egy ottani ST bulinak mint amit nálunk tapasztaltam. Sehol sincs olyan mosh-pit stílus, mint a Kaliforniai. De ez érthető sok szempontból is. A másik emlékezetes dolog, hogy találkoztunk olyan arcokkal először személyesen akikkel hosszú évek óta leveleztünk, ezek örömteli pillanatok voltak. Vagy például együtt játszottunk a Biting Socks zenekarral mexikóból akikkel egy split lemezt hoztunk ki még 2014-ben, és azok a kiadók is ott voltak akik ezt lehetővé tették. Ezek jó dolgok.

M.M. - MIKE NASH!!!!!!!!!!!!!!!!

D.T. - Megmártózni az Csendes-óceánban az mindenképp bakancslistás volt nálam, király hogy összejött. Meg amikor bejártuk Venice Beach-t, akkor totál be voltunk zsongva KisG-vel, egyszerűen nem hittük el, hogy tényleg itt vagyunk a sétányon. Végül is csak 14 éve játsszuk el az “If I Lived in Venice Beach” című számunkat minden egyes koncerten. A Suicidal konyó tényleg állat volt; iszonyat energiák, folyamat mászás, 10/10!

Milyen érzés volt hazajönni? 

KisG - Mint bármelyik másik turnéról, hazajössz és vissza állsz az itthoni életedbe, dolgaidba már másnap.

M.M. - Keserédes dolog hazajönni, meg általában Magyarnak lenni. Egyrészt honvágyam nekem szokott lenni, meg jó érzés megint a családommal lenni, meg imádom Budapestet, ez a hazám, a városom, az emlékeim idekötnek, de ugyanakkor szar is itt lenni. Megint a szar meló, megint a savanyú pofák, a geci durva, felülről diktált és nemzetközileg betartatott sötétség, csóróság, kilátástalanság, a gyarmati elnyomás valósága köszönt. 

Nem képen vágó érzés ilyenkor a magyar valóság? Mármint az ember azt hiheti, hogy kint minden jó minden szép, mi meg itt vagyunk a zord keleten.

KisG - Elég nagy illúzióban kell lennie valakinek ahhoz, hogy azt higgye kint minden jó, minden szép.

M.M. - Itthon is szar, kint máshogy szar. Ne legyenek illúziók, nehéz időket élünk, mindenhol.

D.T. - A magyar valóság az év 365 napján képen vágó érzés. A kaliforniai napfény meg a jó idő azért hiányzik.

Mi a benyomás? Jövőre irány vissza Venice-be?

KisG - Nem tudjuk, mit hoz a jövő, tervek vannak, először fejezzük be ezt az évet és majd kiderül. 

M.M. - Annyi hely van még, amit be akarunk járni, de hát attól is függ, hova hívnak. 

Na és számomra a legizgalmasabb, lesz ebből valami videós beszámoló?

KisG - Nem hiszem, én nem tervezek. Köszi az interjút, ismét.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr8018256409

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum