Vannak zenekarok, akik a semmiből tűnnek fel és egyből ragyognak a rock-metal zene egén. Az SFV-vel pár napja találkoztam aztán kiderült, hogy a viszonylag friss formációnak már milyen bulijai voltak. Az újabb nagy dobás előtt - ami a Richie Kotzen előtti holnapi fellépés - feltettünk pár kérdést a zenekarnak.
Srácok kezdjük az elején mert egyre nagyobb nevek előtt nyittok. Winery Dogs, Richie Kotzen stb.. Hogy jutottatok el idáig?
Olivér: A siker mindenképpen az összetartásnak, 110% beleadásának, és annak a csapatnak köszönhető, akik mögöttünk állnak. Nélkülük nem lennénk sehol, állandóan kapjuk a szakmai tanácsokat, hogy mit hogyan lehetne tovább vinni.
Lehet unalmas, de honnan a név?
Olivér: Ez ezúttal is titok marad!
Csabi: De talán nem örökre..
Ahogy nézem eléggé komoly stáb áll mögöttetek. Róluk mit kell tudni?
Olivér: Pócsi István, Nóniusz Gábor és Kovács Gábor munkálkodik mögöttünk. Őket a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló programjának keretein belül ismerhettük meg, és szerencsére azóta is tart a közös munka. Nóniusszal vettük fel az első lemezünket, vele tartjuk a napi kapcsolatot is, rengeteg tanáccsal lát el minket. Kovács Gábor a nemzetközi színtéren tevékenykedik, Pócsi István pedig főként itthon szervezett már nekünk rengeteg koncertet, és ezzel még több élményt. Nagyon hálásak vagyunk nekik.
Bálint: Stábunk tagja még Balogh Balázs hangtechnikus, aki szintén Nóniusz segítségével került hozzánk, és nagyon jó vele együtt dolgozni. Kiváló munkát végez, és remekül beilleszkedett a csapatba, jól elvagyunk vele. Szerintem ez is nagyon fontos a szakmai tudásán és hozzáállásán kívül.
Ti akkor most csak a zenére koncentráltok?
Olivér: Nem, mindannyian dolgozunk, vagy egyetemre járunk mellette, de ez így a jó szerintem. Az viszont egyértelmű, hogy a prioritás mindig is a zene lesz.
Bálint: A legelső a zene, a második is a zene, azon kívül pont most diplomáztam le gazdálkodási és menedzsment szakon, mellette még fotózással, videózással is foglalkozom.
A logótokról nekem a Van Halen ugrott be, mennyire van közel hozzátok a zenekar?
Kolos: Hozzám abszolút közel áll, egyike a kedvenceknek. Bálint imádja Alex dobolását, Eddie pedig mindannyiunk nagy példaképe.
Bálint: Alex Van Halen az egyik nagy példaképem, nagyon szeretem a zenéjüket.
Mit mondanátok egy új arcnak miért érdemes megnézni titeket?
Kolos: Igyekszünk nagyon energikusak lenni a színpadon, sokat adunk mind a kinézetre, mind a hangzásvilágra. Akik nyitottak az extrémebb, nem hétköznapi megjelenésre, és nem zavarja az a pár plusz decibel sem, nekik minden bizonnyal tetszeni fogunk mi is.
Tudjuk a jó oldalát a zenélésnek, de mennyire volt rögös az idáig vezető út?
Kolos: Én élvezem nagyon, igazából imádom a „rögöket”. Emlékszem, mikor órákig skáláztam a nagybőgőn, meg először vettem át arpeggiokat basszusgitáron. Azóta már a zenélés egyéb részeiben keresem a kihívást, amiből persze adódik rendesen.
Na, és akkor, hogy esett be, Kotzen? Ráadásul háromszor…
Kolos: Ezt is a sokat emlegetett csapatnak köszönhetjük. Pócsi István, Nóniusz Gábor és Kovács Gábor együtt számunkra korábban elképzelhetetlen lehetőségek előtt nyitják meg az ajtókat - folyamatosan.
Kassa milyen volt? Viszonylag sokat járok oda, van egy hangulata a Collosseumnak.
Kolos: A hely hangulata zseniális, igényesen retro. Koncert után sok helyi arc jött oda gratulálni, beszélgetni, ami tök jó pozitív feedback volt. Remélem megyünk még a közeljövőben.
Ahogy nézem nem kicsiben játszotok
Kolos: Igyekszünk külföldre és belföldre is lőni, szeretnénk komoly fesztiválok nagyszínpadain fellépni. Ezek a hosszú távú céljaink.
Amúgy mik számotokra a legnehezebb dolog egy-egy turnén?
Olivér: Nagyon szigorú menetrend van egy-egy napon, annak a betartása mindenki számára nehéz néha, de már tanultunk néhány hibánkból, sokkal több időt hagyunk mindenre, mint régebben.
Kolos: A pakolás. Rengeteg cuccunk van, köztük sok a nagyon értékes holmi. Ezekkel óvatosan kell bánni, ráadásul mindig nagyon kevés idő jut a folyamatra. Amúgy imádjuk egymást, így az utazással például sohasem volt még gond, mindig van valami érdekes topic, valami mesélnivaló.
A végére hagytam nektek egy trükkös kérdést. Ha belépnétek egy szobába, ahol ott van minden ember az életetekből. Kihez lépnétek oda először?
Bálint: Csabi
Kolos: Basszus. Én a nagyapámhoz, már sajnos nincs köztünk. Szerintem kapnék a kígyóbőr gatyáért, de biztosan nagyon büszke lenne mindannyiunkra.
