Crippled Fox. Nem tudod miről beszélek? Akkor ez a mélyinterjú tényleg neked való, hogy megismerd kis hazánk egyik, ha nem a legsikeresebb underground zenekarát, akik az egész világot bejárják a tömör, gyors és hihetetlenül zúzós zenéjükkel. Feltörekvő zenészeknek kötelező olvasmány, hogy más is megértse mi kell az igazi sikerhez.

RS: Először is, hogy vagytok srácok?

Speedy Gonzales (KisG): Köszi jól, eléggé elfoglaltan, de újra öröm veled beszélgetni.

Dontsee Turkey (Csirke): Minden fasza, tudtommal.

Fox of Grind (Márk): 6/10

RS: Nézegetve a Facebookot eléggé sok helyen jártatok az előző évben. Merre is? Mik voltak a fontosabb helyek?

Speedy Gonzales: Ahogy az nálunk lenni szokott turnéztunk párat Európa szerte, megint. De még mielőtt beleugranék a külföldi koncertek ismertetésébe, először itthon mentünk több helyre, kezdve a jan.28-ai Szegedi bulinkkal amit Ecsédi Daniék szerveztek nekünk. Szerintem az év egyik legjobb bulija volt, konkrétan telt ház, voltak akik már nem fértek be a terembe annyian eljöttek. Fantasztikus koncert volt. Lehetett látni, hogy az emberek masszívan ki voltak éhezve egy bulira, gyakorlatilag ahogy elkezdtük a szetett már beindult a közönség, bárki beugrott nem tudott leesni, olyan tömeg volt. Fergeteges fogadtatása volt a zenekarnak. Utána pedig Daniék felajánlottak nekünk egy három napos hazai turnét velük Márciusban, azaz a Cornix és Apoptosis társaságában, pécsi, budapesti és győri bulikkal. Azok is jól sikerültek, és megtisztelő volt a felkérés. Ez volt az első bulink Pécsett. Majd több koncertet adtunk Budapesten, köztük a lemezbemutató buli az új kislemezünkkel, valamint játszottunk Veszprémben is, szintén először. Valójában túl sok koncertet adtunk itthon, ami szokatlan tőlünk. De akkor a turnék. Először júliusban mentünk neki Olaszországnak. A járvány miatt húzodott évről évre a DxLxBx Fest amire hivatalosak voltunk, és, hogy ne csak arra az egy koncertre menjünk, így hozzácsaptunk még 8 napot. Ljubljanában kezdtünk, majd irány Olaszország, ahol egy fesztivál volt az első buli, és akkor a nagy DxLxBx fesztivállal fejeztük be. 

Időközben ahogy mindenhol megnyíltak a koncertlehetőségek jöttek be az ajánlatok így összedobtuk a szeptemberi nagy turnét is, aminek a fő mozgatórugója az volt, hogy ezeket az ajánlatokat összekössük a Londonban megtartott híres Chimpy Fest-el, ami szintén a covid miatt húzódott el. Viszont olyan sok ajánlat jött be, hogy egyben azt nem is tudtuk volna letolni, 20 napra nem tudtunk volna elszakadni itthonról. Így három részre osztottuk. Az első három napot egy Cseh fesztiválhoz kötöttük, a minden évben megrendezett Kafest Prágában amire szintén hivatalosak voltunk. Daddy Fox vitt minket személykocsival. Miután visszajöttünk pihentünk 4 napot, ami alatt én nagyon megfáztam, így a turné második szériájának betegen indultam neki. Az 12 napig tartott, 11 koncerttel. Viszont itt jön a csavar, mert a harmadik részt kényszerből tettük, mivel nagyon-nagyon nehezen találtunk csak sofőrt, végül Káger Balázs (Neverheard Distro) vitt minket, aki viszont csak addig a 12 napig tudta vállalni mert már lebeszélt programja volt, így Genovából gyorsan vezettünk is haza, azért, hogy 1 nap pihenés után sofőrt váltsunk és induljunk az utolsó két napra, Drezdába és Brno-ba ahol szintén egy fesztiválon játszottunk. Azt a két napot a Botond vezette le. Ezúton is mindhárom sofőrnek nagyon köszönjük a segítséget. 

Majd mallorcai barátaink a SickSide repült ide, hogy három napig közösen koncertezzünk, egy budapesti és két Román bulin. Romániában szintén most jártunk először és a kKolozsvári buli valami fergeteges volt. Oda visszamennék rendszeresen játszani. 

Az évet pedig a Reaction Fanzine fesztiválja zárta a Kriptában, nagyon nagy tömeg volt, remek koncertekkel.
Fontosabb helyeknek talán az említett fesztiválokat mondanám, de számos jó koncertünk volt, köztük pl. a párizsi buli, ami a 300. koncertünk volt. Egy apró kis klubnak nevezett színház teremben szervezték le, így persze „telt háznak” játszottunk, de a közönség emlékezetessé tette azt a napot, nagyot mentek. Poén volt pl. a turné 3. napján Olomouc (Cseh) ahol egy szabadtéri gördeszka parkban játszottunk, eléggé hidegben, az eső is esett a koncert előtt, volt vagy 14 fok, az ének hangfalak elromlottak így az egész bulit vokál nélkül toltuk le. Lille-i koncert, tömegnyomor a pince klubban, a falról ömlött a víz, az izzadtság, elférni nem lehetett….Voltak még több emlékezetes koncertek is, van amiről nem is beszélnénk inkább, amolyan szürreális eseményeknek voltunk részesei, ha ha .

RS: Miben volt más 2022 turnézás szempontjából, mint a többi?

Speedy Gonzales: Éreztem, hogy kimaradt közel 2 év, nem volt meg az a rutin amihez hozzászoktunk. Az Olasz turnén végképp nem volt még meg az az érzés. Tapasztalható volt a változás, főleg ott, hiszen Olaszország volt a második „otthonunk”, köztudott milyen sokat koncerteztünk ott az egész országban. De most más volt, nem azt kaptuk, amire számítottunk, amihez hozzászoktunk és beszélgettünk is erről több baráttal ott, határozottan megváltoztatta a szinteret és az embereket a járvány. 

A szeptemberi nagy turné viszont már könnyebben indult, az első három nap Daddy-vel az olyan volt mintha semmi sem változott volna. A második része kicsit nehezebben, de simán indult a betegségemet leszámítva, fura koncertek, egy szabad nap, de mikor elértük Hollandiát az ötödik napon, ott már teljes turné állapotba kerültünk, nem csak én de szerintem mindannyian. Azt hiszem ott egy nagyon erős fordulópont következett, onnantól kezdve mindenhol telt házat toltunk. Nagyon feszes koncerteket adtunk. Több szervező is megemlítette, hogy nem számítottak ennyi emberre, pláne, hogy a közönség egy része nem is kifejezetten a helyi színtér része, hanem külsős emberek akik kifejezetten miattunk jöttek le a bulira. Majd irány Anglia, 2 nap, szintén sikeres volt. A Chimpy fest mondani sem kell mennyire fantasztikus élmény, igaz mi az első napon játszottunk ott, mert másnap szombaton Lille-ben léptünk fel, így irány vissza a komphoz és folytatás Franciaországban. Három koncertet adtunk az országban, mindhárom fergeteges volt. Majd Genovában zártunk, és ahogy írtam, vezetés haza. Az utolsó két nap megint Németország, a jól megszokott Drezdában, majd végül a szintén megszokott Brno-ban megint egy fesztiválon. Összességében ha nem nézem Olaszországot, a legtöbb helyen olyan érzés volt koncertezni mintha mi sem történt volna a világban 2020-tól. Nem is volt már téma a covid kérdés. 

Dontsee Turkey: Számomra pozitív volt. Hiányzott már a külföldi nyomulás, de tény, hogy elszoktunk tőle. Ez egy kicsit olyan, mint a biciklizés; nem lehet elfelejteni. Illetve a mi esetünkben nem is tud rutinszerű lenni egy turné, mindig van valami újdonság és érhetnek (és érnek is) meglepetések. Pláne, hogy törekszünk is rá, hogy olyan helyekre jussunk el, ahol még nem jártunk azelőtt. Persze azért vannak jól bevált szokásaink is, például a kötelező olasz állomások.

Amit még kiemelnék, az az hogy önmagunkhoz képest sokat játszottunk belföldön és nem csak Budapesten. Lenyomtunk 37 koncertet tavaly, ebből 13-at itthon és 24-et külföldön.

RS: Mi a legemlékezetesebb koncertélmény az előző évből a számotokra? 

Speedy Gonzales: Párat már leírtam, de inkább a legjobb élményeim mégis csak az volt amikor újra láthattam az ismerőseimet, barátaimat Európa szerte, pláne mikor a Chimpy festen megjelentek Belga, Olasz, Német, stb. barátok, olyanok is akikkel ez idáig csak leveleztem évekig, majd ott voltak és személyesen is tudtunk váltani pár szót. Ezek okozták a nagy örömet, illetve újra átélni azt, hogy eljutunk külföldre és megnézhetünk szép városokat, tájakat, bakancslistás helyeket, mint pl. a Stonehenge. 

Dontsee Turkey: A már fentebb említett szegedi Grand Cafés buli nagyon jó volt. Igazi old school koncerthangulat, tömeg, sörben és izzadságban esés-kelés.

F.O.G.: Szeged valóban nagy volt, a Chimpy festen nagyon jó lineup lépett fel, Lyon-Grrnd zeroban is iszonyat jó bulit adtunk.  

RS: Nekem egyértelmű, de mégis mi kellett ahhoz, hogy egy-egy ilyen turné ne legyen deficites? 

Speedy Gonzales: Egyrészt az, hogy mi már hosszú évek óta járunk turnézni, kiépült egy nagy rajongótábor Európa szerte, és megjelent egy újabb generáció is aki hallgat minket. Így a szervezőknek is könnyű dolguk van, hiszen tudják, hogy nagyjából mire számíthatnak, és magabiztosabban is szerveznek le minket. A költségvetés persze változott, már a covid előtt is, de most, hogy mindennek felment az ára, így a szervezőknek is extrában kellett kalkulálniuk velünk. Ugyanakkor ahogy írtam, még ők lepődtek meg, hogy több ember jött le mint amennyire számítottak. Talán az első turnénkon volt veszteségünk 2009-ben, de visszanézve 2010-től nem volt veszteséges turnénk, sőt. Leszámítva azt a félresikerült Brazil turnét, de végül is abból se jöttünk ki annyira rosszul, ráadásul ott kaptuk meg az első Amerikai turné ajánlatot is, amit szintén sikeresen zenéltünk végig. Kiépítettünk egy megbízható kapcsolat rendszert és nagyobb öröm az amikor a szervező már a barátod is, és mindketten nyugodt szívvel tudjátok közölni az elvárásokat, és mindig megtudtuk beszélni, ha volt valami amivel vagy mi, vagy Ők nem voltunk/voltak elégedettek. 

Dontsee Turkey: Ez sok dologtól is függ, de főleg a hosszú évek alatt kialakított kapcsolat/barátság a szervezőkkel. Nem beszélünk nagy pénzekről, de az underground arcok nyugaton azért többnyire elég korrektek ilyen téren és tudják, hogy egy turnézó bandának vannak bizonyos költségei. A másik dolog pedig a merchandise árulása, ez is bevett szokás a színtéren, hogy koncert után mi magunk áruljuk a pólókat, sapkákat. Szerencsére elég sok kiadványunk is megjelent az elmúlt évek folyamán, amiket főleg koncerteken tudnak tőlünk beszerezni a rajongóink.

Szóval nem csak a ”koncert gázsi" az egyetlen bevételi forrásunk egy turnén.

Speedy Gonzales: Az elmúlt években én azért eléggé odafigyeltem miben állapodunk meg a szervezőkkel, és bár valóban ott van az eladott merch tételei, de azt mindig extra bevéltelnek tudom be, a költségeinkbe amit mi a koncertekért kérünk, az úgymond nem tartozik bele. A merch és az azzal járó költségvetés külön téma.

RS: Család és munka mellett sokan a próbát nem tudják megoldani, Ti meg turnézni mentek. Ezt, hogy tudjátok megoldani “managelni”

Speedy Gonzales: Na, ez az a dolog ami előtt én sokszor értetlenül állok egyes zenekarok működésében. Egyszerűbben nem tudom elmondani, de a lényeg, családos vagyok, gyermekem is van, teszem a napi teendőimet, és a heti programban ott van egy próba, ennyi. A turnézás kb. ugyanez. Jó értem, sokan úgy dolgoznak, hogy fix beosztás, kevés szabi, stb. tiszta sor, de kinek mi a prioritása. Nálam a zenekar, pláne, hogy ez már komolyabb mint a kezdetek voltak, (bár az elejétől kezdve komoly ez nálam) benne van az első háromban. Tehát igenis összehozom a lehetőséget arra, hogy elmenjünk turnézni. Hozzáteszem, és ez fontos, mindhármunknak van egy fantasztikus felesége/élettársa akik tisztában is vannak ezzel, és mivel látják, hogy ennek sikere is van, sőt, nem elviszi a pénzt, hanem hozza is, és ráadásul erre valahol szükségünk van, hogy kizenéljük magunkból a sok napi szart, hagyják, hogy menjünk és csináljuk azt amit szeretünk. Én így látom. Nekem/nekünk működik, ahogy ezt az elmúlt 14 év is igazolja.

Dontsee Turkey: Azért a próbákat nekünk sem sikerül mindig összehozni, mindenkinek van rengeteg elfoglaltsága.

Én személy szerint ehhez igazítottam az életemet, ez a prioritás. Szerencsére meg tudom oldani, hogy ne a munkarendem befolyásolja a szabadidőmet, hanem fordítva. Nyilván ez így leírva egyszerűnek hangzik, de nem kevés energiát és áldozatot követelt.

F.O.G.: Kínkeservesen, rengeteg áldozattal. Én nem járok sehova, csak próbàlni és koncertre, nekem ez az, amiben örömömet lelem. Ahogy màr mondtàk a többiek, ez a prioritás, nem hullik az öledbe, nagyon sok meló van vele. Nyomni kell.

RS: A HC punk közsség azért nem olyan nagy, ellenben mégis sokkal összetartóbb, mint más közösségek. Mi lehet ennek az oka szerintetek?

Speedy Gonzales: A fene se tudja ezt már, biztosan máshol is van egy összetartó közösség, színtér. Bár, majdnem ugyanannyi széthúzást, ellenségeskedést, meg szart láttam ebben a közösségben mint amennyi jót az elmúlt 30 évben. Idők, emberek, dolgok stb. változnak, voltak a színtérnek nagyon rossz pillanatai, és kimagasló évei is, valahol ez természetes. Nem igazán agyalok én ezen többet.

Dontsee Turkey: Szerintem ez nem olyan bonyolult; hasonló beállítottságú emberek, hasonló koncertekre járnak, ami ráadásul réteg zene, így akaratlanul is inkább egy kötetlen baráti társaság alakul ki ebből a masszából.

Ettől függetlenül nem húznék én sem egyenes párhuzamot a punk/hardcore és az összetartás között, végtére is emberek vagyunk. De hát ez a kisközösségek bája.

F.O.G.: Közös érdekek és érdeklődések.

RS: Amúgy van, aki ezt tudja csinálni főállásban? 

Speedy Gonzales: Itthon, ebben a stílusban, senki. Külföldön a régi nagy zenekarok közül többen, vagy éppen a külföldi hype bandák tudják ezt főállásban csinálni. Ráadásul hallani szervezőktől, hogy egy-egy nagy bandák milyen pofátlan összegeket kérnek el, de ebbe nem is mennék most bele. Hiszen több rétegű a sztori. Mindegy.

Dontsee Turkey: Valakik biztosan, de nem ebben az országban, nem ezen a zenei színtéren. Meg nem is tudom, biztos jó lenne ebből megélni, sokszor eljátszottunk már mi is a gondolattal, de valószínűleg hamar kiégnénk, illetve már nem lenne underground, nem lenne D.I.Y.  a zenekar.

Speedy Gonzales: Nem gondolom, hogy valóban kiégnénk e. Ismervén az etikus hozzáállásunkat, meg szem előtt tartva honnan jöttünk, tudnánk ezt reálisan kezelni. A gond itt ezzel az, hogy a szerződéses bandák mögött managementek állnak, egy teljes gépezet, és mindenki le szedi a maga részét, így tehát emelkednek az összegek is. Ráadásul több esetben irreálisan is. 

D.I.Y. zenekarként mi tudtunk lépni egy magasabb szintet, de szükségszerű is volt ha azt nézzük, hogy a tengertúlra is el kell jutni. Ezt nem helyettünk fizetik ki. De hadd említsek meg valamit ha már szóba került a D.I.Y. hozzáállás. Egy idő után szemet szúrt már az, hogy egy-egy szervező pont e mögé bújva szarja arcba a zenekarokat. Lebeszélt összegek ki nem fizetése, vagy csak szimplán a benzin költség körül való szarkavarás, amikor nem érdekli őket mennyit utazol, milyen költségeid vannak (napi buszbérlés díja, pályadíjak, üzemanyag, stb.) és röhejes összegeket akar odaadni, ami nem fedezi a napi kiadásokat. Nálunk ez évek óta már nem műküdik. Sőt, van amikor már a door-deal sem működik. Előzetes kalkuláció és megállapodás van. Mindez sok évnyi tapasztalat miatt van.

Természetesen előfordult már amikor leokézok egy olyan koncertet amiből nem lesz annyi bevétel, de tudom, hogy a többi bulikkal ki tudom egyenlíteni a szükséges összeget.

A lényeg, hogy D.I.Y. az én szememben nem azt jelenti, hogy egy zenekarnak kell ráfizetnie még azért, hogy koncertezzen. Éppen ezért örülök, hogy vannak már olyan hazai szervezők is akik tisztességesen kifizetik a zenekarokat a D.I.Y.-on belül. 

RS: Októberben mentek USA turnéra plusz lesz egy mexikói állomás.. Ez azért hatalmas dolog!

Speedy Gonzales: Évek óta tervben volt már a kaliforniai turné. A mostanihoz kellett a 2019-es turnészervezőnk is, Gary, aki összehozta nekünk az észak-keleti partot. Akkor úgy váltunk el, hogy 2020-ban végig megyünk a nyugati parton is, de tudjuk mi történt. Egyébként jól halad a szervezés, de erről még korai beszélnem. A mexikói állomás meg nem akkora dobás, ha azt vesszük, hogy átsétálsz a határon és kapásból Tijuanaba érkezel. Hozzáteszem, eredetileg több napot szerettünk volna Mexikóban lenni, mivel egy korábbi kiadónk a Thrash Lifestyle Records felajánlott egy négy napos turnét, és azt remélte összetudnánk kötni a mostanival. Sőt az egyik zenekar basszerosa, akikkel együtt játszottunk Brooklyn-ban, eredetileg mexikói, és ő pedig egy hat napos turnét szeretett volna összeállítani nekünk. De mind időben, anyagilag és logisztikailag sokkal komolyabb szervezést igényel a történet, és az idő szűke miatt nem tudunk több napot vállalni Mexikóban. De, a Tijuana-i koncertet az említett kiadó szervezi le. Biztos vagyok benne, hogy idővel összetudnánk hozni egy különálló 6-7 napos mexikói kiruccanást. Tervben van, hogy megismételjük Brazíliát, hogy felülírjuk a rossz élményeket, de egybe kötnénk egy Argentin, chilei és mexikói dátumokkal. Mindenhonnan érkeztek ajánlatok és a Brazil szervezőnkkel már beszéltünk is erről, csak közbeszólt a járvány. Végülis, mondhatjuk, hogy hatalmas dolgok ezek. Nyilván ha Amerikai zenekar lennénk, könnyebb dolgunk lenne. 

RS: Máshogy bánnak amúgy veletek az USA-ban?

Speedy Gonzales: Azt kell, hogy mondjam, mindenhol nagyon kedvesen bántak velünk, közvetlenek voltak a srácok, többekkel is jókat beszélgettünk, a velünk turnézó zenekar tagjai is nagyon jó arcok voltak. Sehol sem éreztem valamilyen különleges dolgot, teljesen természetes volt minden. Valójában akkora különbséget nem tapasztaltam. De Amerika csak egy kis szeletét jártuk be. Mindenki állítása szerint a nyugati part lényegesebben más lesz. Többen vannak a koncerteken, rengeteg a fiatal, állítólag sokkal jobban támogatják a zenekarokat ha merch-ről van szó. Bár a keleti-parti merch eladásoknál nem panaszkodtam, nagyon sokan vásároltak tőlünk. Azt tudni kell, hogy mi valahol különlegesebb bánásmódban részesültünk, mivel Gary aki korábban a Common Enemy zenekarban énekelt 3x is bejárta Európát és már az elején teljesen odáig volt attól, hogy itt milyen korrektül bánnak a turnézó zenekarokkal. Mivel Amerikában azok az alap dolgok mint elszállásolás, étkeztetés, korrekt kifizetés nem megszokott, sőt. Tudnék mesélni sztorikat mások miket mondtak nekünk, miket éltek át. Szóval Gary ismervén az Európai szinteret és hozzáállást, ugyanazt biztosította nekünk is. Semmiben sem szenvedtünk hiányt. Mindenben elégedettek voltunk, amit kértünk, megkaptuk. Talán még többet is. Sosem gondoltam volna, hogy fogja magát és vesz nekem meg Csirkének egy NBA jegyet és a reptérről nyílegyenest mentünk is a kosármeccsre. Az is úgy jött, hogy megkérdezte van e valami óhajunk az első két napra, mert a koncertek csak a harmadik napon indultak. Mondtam neki, hogy gyerekkorom óta szeretnék látni élőben egy NBA meccset. Hátha...Majd egyik nap felhívott telefonon, hogy éppen az NBA weboldalán van és kérdezi hány jegyet vegyen. Én meg majd lefordultam a székről, hogy ez most komoly… Márk nem jött, így én meg Csirke mentünk Garyvel. Na az egy nagykapu volt Amerikára hallod. Hálásak vagyunk Garynek minden téren. 

RS: Kanyarodjunk kicsit el a kiadványok felé. Végre felkerültetek a Spotifyra. Miért kellett erre ennyit várni?

Speedy Gonzales: Ez valójában Csirkének köszönhető, de most előreugrottam. Alapvetően nem érdekel már mi van a Spotify körül, lehúzás, meg kapitalizmus, meg sötét ügyletek, stb. tényleg nem érdekel már ez, mert ennyi erővel mindenre/mindenkire rá lehetne húzni valamit. Akit zavar, jöjjön le róla, ne menjen fel rá, ne hallgassa. Nem érdekel ki mit mond, van aki örül, hogy lehet ott hallgatni a zenénket, valakik meg nem, és véleményük van róla. Rendben van, nem érdekel. Engem évekig nem foglalkoztatott, hogy fent vagyunk e azon a zenei megosztón vagy sem. Volt myspace, anno többen azt is szídták, majd voltak más kevésbé sikeres zenei oldalak, majd lett a bandcamp és még mennyi más. Követni sem tudom és nem is akarom. A másik pedig az, hogy mi elég sok samples-eket használtunk fel a számaink elé, mögé, stb. amelyek miatt mondjuk problémáink is lehetnek vagy tudom is én. Így Csirke végül úgy döntött, hogy kivágja azokat és csak a biztos dolgokat tölti fel. Valójában hónapokig beszéltünk róla, az egyik Amerikai kiadónk is megemlítette, hogy Ő szívesen összedobná nekünk a Spotify oldalunkat, de abból sem lett semmi és nem is nagyon foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Majd Csirke nem olyan rég egyszerűen csak közölte, hogy „ja, amúgy mindjárt kész az oldalunk” és végül összehozta. Nekem ennyi a történet. Én napi szinten hallgatok zenekarokat (nem punk/hc) azon a megosztón és amióta van nekem, nagyon sok új zenét ismertem meg.

Dontsee Turkey: Már szó volt róla egy ideje, sokan kérdezték tőlünk, hogy miért nem vagyunk fent spotin. Eddig főleg lustaság miatt csúszott a dolog, de most év elején elkezdtem intézni a dolgokat, elég macerás az adminisztrációs része, de azért nem lehetetlen küldetés.

Eleinte én is szkeptikus voltam ezzel a platformmal, mint zenehallgató. Én a klasszikus kutatós, mp3 letöltős, mappába rendszerező kasztba tartoztam régen (na jó, még egy kicsit most is). Illetve van pár száz vinylem és magnókazim is, főleg szentimentális okokból.

Aztán 2020-ban, covid alatt a haverjaim meggyőztek, és beadtam a derekam a spotinak. Valóban király cucc, meglepő módon elég sok underground banda is fent van már.

F.O.G.: Ez 100% Csirke érdeme, nem tudok hozzászólni.

RS: Jön majd a többi lemez is az online platformokra?

Speedy Gonzales: A szokásos, bandcamp, youtube biztosan, Spotify-ra meg amit Csirke kirak.

Dontsee Turkey: Igen, csak beleütköztem egy problémába az albumok feltöltése közben. A Spotify-nál ugyanis az a szabály, hogy egy album nem állhat átlagosan 1 perc alatti számokból. Nálunk meg ez az alap, hogy rövid, gyors track-jeink vannak. Szóval majd ki kell cseleznem a rendszert valahogyan:)

Illetve az “If I Lived In Venice Beach” albumnál szeretném megvárni a remasterelt verziót (lásd pár kérdéssel lejjebb) és azt feltölteni. 

Speedy Gonzales: Na erről a szabályról pl. nem is tudtam. Érdekes.

RS: Ha jól tudom készül az új anyag is? Vagy mindig készül valami új?

Speedy Gonzales: Készülnek. Múlt évben a nagy turné után felvettünk két számot a Revolversound Studióban egy válogatás 12” lemezre „Crossover is Not Over” címmel fog majd megjelenni év vége fele. Idén pedig felvesszük az új Ep-t, mert egy önálló kislemezzel szeretnénk turnézni a nyugati parton. Egy ottani kiadóval már tárgyaltam is, és izgatottan várom a fejleményeket. Eljön majd hamarosan az a nap amikor úgy döntünk, hogy elég volt, nem lesz több új dolog, de a következő 1 évben biztosan lesz még valamilyen projekt, split lemez. 

Viszont azt már most mondhatom, hogy több Lp-t nem fogunk írni. Inkább csak kislemezekben gondolkodunk. Ha mégis úgy döntenénk, hogy vegyünk fel egy új Lp-t, na azon nagyon csodálkoznék, hogy mi vitt rá arra az elhatározásra. 

Dontsee Turkey: Valahogy jobb hatásfokkal tudunk Ep-ket összedobni, ami kiderült a frissen felvett anyagnál és az “Attack of The Thrash Wrist”-nél is. Ez a formátum a mi stílusunk, baby.

F.O.G.: Egy LP sok melóval jàr, és sokszor nincs annyi szám, amennyi kell hozzá. Közèpszerű számokhoz meg már öreg vagyok. Engem is jobban izgatnak az EP-k.

RS: Szeretitek színesíteni a zenéteket trombitával, egyéb filmes betétekkel. Ezt már a dalírás előtt/közben tudjátok, hogy szükség lesz egy-egy ilyen részre a dalban?

Speedy Gonzales: Ez főleg miattam van. Gyakran előfordul, hogy meghallok valamit és egyből tudom, hogy na ezt felakarom használni a lemezen, és többször azt is tudom melyik szám elé vagy mögé. Nekem ez színesebbé teszi a lemezt. 

Dontsee Turkey: Ez egyfajta huncutság, geg - többször inkább pillanatnyi felindulásból. Feldobja, megtöri a hangulatot. Illetve van, amikor tudatos koncepció, például a "Tribute to Tony Soprano" kislemezünkön.

RS: Közösen találjátok ki, hogy egy ilyen dalba mi szerepeljen vagy éppen mondjuk mind a hárman szénné nézitek a Sopranos-t és abból van valami szállóige, amit bele kell rakni.

Speedy Gonzales: Hármunk közül csak én vagyok Sopranos rajongó ha ha ha. Azt hiszem eddig mindig én hoztam ezeket a betéteket és a számok keverésénél átadom őket az adott stúdiósunknak majd meghallgatjuk hogyan szólnak egyben. Nem minden kerül fel az anyagra amiket összeválogatok. 

Dontsee Turkey: Ebben KisG (Speedy Gonzales) a főnök, és bízom a döntéseiben. A Sopranos-t én is néztem egy darabig, de már lövésem sincs melyik évadnál hagytam abba, valamikor újra kéne nézni, ezzel még tartozom magamnak, he he.

Amúgyis imádom a mindenféle skiteket akár más zenei stílusoknál is.

RS: Az év folyamán 500 példányos limitált kiadásban megjelenik az első bemutatkozó anyagotok. Hogy jött, hogy ezt ki kellene adni vinylen is?

Speedy Gonzales: Ez elsősorban Bélának (Drinkin’ Beer In Bandana Records) köszönhető. 

Ő dobta fel az ötletet/óhaját, hogy mivel ez az egyik kedvenc CxFx albuma, szeretné lemezen kiadni. Mi addig a pillanatig nem is nagyon gondolkoztunk ezen, valahogy úgy voltunk vele, hogy anno ami megjelent CD-n az úgy is marad. Béla viszont számos más anyagunk kiadásában részt vett, hogyan is mondhatnánk azt neki, hogy áhh hagyjad, jó az úgy CD-n. Valójában nagy megtiszteltetés, hogy ennyire értékeli azt a lemezt, pénzt-időt áldoz bele és külön öröm azt látni, hogy neki tényleg fontos az, hogy bakeliten megjelenjen ez az anyag. Örök hálánk neki. Ráadásul hozzá csatlakozott egyik legkedvesebb barátunk Mirco a Here and Now Records-tól akivel szintén többször dolgoztunk már együtt, valamint Nico a Loner Cult Records-tól akivel ez lesz a harmadik közös együttműködésünk. Nekik is nagy tisztelet.

Dontsee Turkey: Ráadásul én elajándékoztam a saját példányomat a CD-ből, szóval már hiányzott a gyűjteményembe. Köszi Béla ezúton is!

RS: Hogy tudtok ilyen emberi áron vinylt gyártani? Sokan arra panaszkodnak, hogy nem térül meg a lemez, nincs hozzá anyag és iszonyatos várólisták vannak. Ehhez képest nálatok….

Speedy Gonzales: Ezt több pontban tudom megválaszolni.

Mirco szokta intézni a lemez gyártás munkálatait. Lemezeink többsége az olasz Phono Press-nél készül, tehát a hazájában, ráadásul alig pár óra autóútra tőle. Hosszú évek óta dolgozunk együtt ezzel a gyártóval (7 lemezünk ott készült), és Mirco is rengeteg kiadványát ott gyártatja le. Így értelemszerűen ez egy jó kapcsolattal jár, törzsvásárlói kedvezményekkel, talán kiváltsággal is, baráti szívességekkel.

A lemez megtérülése. Beszéltem már arról, hogy az elmúlt 14 évben milyen kapcsolatrendszer és rajongói bázis épült ki, ismertek lettünk világszerte. Postáztam már cuccainkat/lemezeinket az Amerikai kontinens számos országaiba, dél-kelet Ázsiába, Japánba, Európa szerte szint nincs is ország ahová ne postáztam volna. Évről-évre néztük, hogy mennyire nőtt az ismeretségünk csak abból, hogy mennyi e-mailt, rendeléseket kapunk, milyen koncert és fesztivál felkérések jönnek be, a sok turné is gyakorlatilag ezek miatt van, van kereslet a zenekarra, így van kereslet a lemezekre is. Így nyugodt szívvel gyártattunk le 1000 db-ot az „In The Name Of Thrash” lemezből, mert elfogy. Minden lemezünk elfogyott, több lemezünk hiánycikk, keresett darab.

Mindezeket látva így természetesen megtérül a lemez költségei is. Hiszen ha nagyobb tételben rendelsz, olcsóbb is az előállítás. De ezt mindenki tudja, aki lemezeket gyárt, vagy ad ki. Értem azokat akik panaszkodnak, hogy nem térül meg a lemez, és még amiket felsoroltál. 

Viszont, ez nekünk sem egyik pillanatról a másikra alakult ki természetesen. Dolgoztunk érte, sok energiát, pénzt, turnét stb. adtunk bele, hogy ez olyan legyen mint amit most tapasztalsz/tapasztalunk. A kiadók is tudják, azért fektetnek belénk és többen keresnek meg minket, mert elsősorban szeretik a bandát, másodsorban magabiztosak, mert eladják az összes lemezt. Az említett nagylemezből még én adtam extra darabszámokat az egyik kiadónak, mert pár hét alatt eladta az összeset amivel beszállt, és nem, nem csak 20-30 db-ról beszélek, hanem 100 feletti tételről.

Dontsee Turkey: Nagyon fontos, hogy mi nem a standard zeneipari sémák szerint működünk, a legtöbb dolgot "do it yourself" elv alapján csinálunk. Kisebb példányszám, több kis kiadó, így megoszlanak a költségek. A mi 500-1000 lemezünket könnyebben tudja ütemezni a gyártó is, illetve időben el kell kezdeni a folyamatot, mert egy pár hónap átfutási ideje mindenképp van a dolognak. Szerencsére nekünk ez az olasz vonal már bejáratott.

RS: Mi az a dolog, ami összeköt titeket? Amitől jó lemenni próbára, ami miatt megéri elindulni hárman a világ másik felére játszani.

Speedy Gonzales: Személy szerint azt mondanám először is, hogy mindhárman imádjuk a saját zenénket. Tehát amikor beszámol a Márk és belekezdünk egy számba akkor mindannyian elveszünk a zenében, és haladunk az árral amíg az első blokk véget nem ér. Majd újra és újra, és nagyon sokszor fordul elő, hogy megszűnik a külvilág és csak áthat a zene, teljes extázis. Többször fordult elő, hogy a Márk észre sem vette amikor megálltam mert elszakadt a húr vagy bármi, egyszerűen elmerül a dobolásban. Szerintem ez az ami hajt minket még mindig előre. Egyszerűen elszállunk a saját zenénktől. Olyan számot nem is játszunk koncerteken amikben ne lennénk 100% biztosak. Persze, van, hogy cserélni kell, és több mint 250 szám közül kell válogatni, alap slágereket nem veszünk ki, ami minket meghatározott a kezdetektől, így sok számot játszunk 2009 óta. De amikor változtatni kell, akkor viszont nagyon sokat agyalunk mit mire cserélünk le. Ott bajban is vagyunk.

A próbák akkor a legjobbak amikor számírás van, dolgozunk a zenén. Bár ismerve minket, vagy engem és a zeneírási technikámat, nem visszük túlzásba a dolgot. Ha kell egy kislemezt kipattintok magamból pár óra alatt és már mehetünk is a stúdióba. Gyakran a legnagyobb slágerek pl. a stúdió munkálatok alatt születtek meg, ott helyben, minden előzetes számírás nélkül. Ezek mindig jó sztorik. Nálunk a zene nem csak élvezet, hanem munka is. Amikor mi a teremben vagyunk, akkor dolgozunk, zenélünk, átbeszéljük a zenekar terveit, a közeljövő lehetőségeit, az a pár óra a zenekarról szól. Hiszen csak akkor vagyunk együtt a koncerteken kívül. Így semmi mással nem foglalkozunk, csak a zenével.

Miért éri meg elindulni a világ másik felére? Először is azért, mert vannak ott is emberek akik szeretik a Foxot, megakarnak nézni minket, vannak ott is közös barátok akikkel öröm találkozni, mert utazhatunk, világot láthatunk, tapasztalatokat szerezhetünk, újabb barátságok köttetnek, kapcsolatok, amikből jó dolgok születnek, élmények amiket sosem felejtünk el, lehetőségek amik a fentebb megírt erőfeszítések nélkül valószínűleg sosem jöttek volna el, nem kaptuk volna meg. 

Dontsee Turkey: Hova máshova érné meg elindulni, ha nem a világ másik felére, új impulzusokat keresve? Úgy érzem, hogy a jelenlegi CxFx felállás a legerősebb, és nagyon praktikus trióként zenélni. Megvan a kémia, na!

Azért nyomjuk még mindig, mert mindhárman 1000%-ig ilyen zenét akarunk/szeretünk játszani - ez a “Fox” családhoz való tartozás. Az, hogy ez tetszik az embereknek és el lehet jutni vele a világ különböző pontjaira, az csak a hab a tortán.

Igen, az mókás, hogy sokszor az esélytelenek nyugalmával próbáljuk frissíteni az aktuális set-listünket és mindig arra jutunk, hogy az összes számunkat szeretjük és ezért nehéz megválni egy-egy daltól, meg eszünkbe jut, hogy “azt a másikat meg milyen rég játszottuk”.

F.O.G.: Nekem a próbàk és a közös szàmírás jelenti a zenélést. Minden koncert, turné, lemez csak plusz, ami fűti és megédesíti az élményt, de az Élmény, az nem más, mint amikor lemegyünk a terembe és próbàlunk, beszélgetünk, lelkizgetünk, és zenét írunk. Ha ez nem jó, akkor semmi se jó. 

RS: Mi kellett ahhoz, hogy idáig eljussatok? Azért nektek is megvoltak a nehézségek a zenekar történetében.

Speedy Gonzales: Na itt most megálltam egy picit, füstölőt gyújtottam, elmosogattam és közben gondolkoztam, hogy mit is válaszoljak amit esetleg korábban még nem mondtam volna el. Voltak e nehézségek…. azaz igazság, ha volt is, az jelentékeny volt. Már ami az indulást illeti. Meglepő módon a Fox-ot nagyon hamar megszerették és ismertté tették a külföldi rajongók. Gondold csak el, feltöltöttük az első demónkat a régi myspace oldalra, álneveket használtunk ugye, senki sem tudta rólunk kik vagyunk, és valamiért nagyot szólt az egész. Emberek ránk találtak és jöttek az ajánlatok. Ezek között volt pl. az Esco Zoo Music Label Kaliforniából aki elsőre azt hitte mi is Amerikaiak vagyunk. Hozzáteszem nagyon sokan hitték ezt. Majd amikor kijött az „If I Lived In Venice Beach” puff, az egész nagyot szólt. Nem is annyira itthon, de külföldön nagyot. Mert gyakorlatilag onnantól kezdve jöttek a koncert ajánlatok, a kiadók akik dolgozni akartak velünk, koncertszervezők, stb. Mi meg nem álltunk meg, öntöttük a számokat, egyik lemez a másik után jelent meg. Viszont szinte biztos is, hogy a zenekart különlegessé tette a neve, a sztori mögötte, az, hogy rámentünk a Venice Beach vibe-ra, a leáldozó félben lévő thrashcore műfaj életben tartására. Tudod milyen sok zenekar alakult meg azután, hogy láttak minket élőben, és mikor ezt elmondják nekünk csak lesünk…?… Elképesztő volt ezt is megtapasztalni.  

De tovább megyek. Mondom mindezt a nekünk elmondottak alapján, meg ismerem magunkat. A Fox mindig is egy energetikus zenekar volt. Mi odatettük magunkat, volt egy fantasztikus frontemberünk, és hiába volt nagyon sok tagcsere, ami megölhette volna a zenekart (hány kiváló zenekart tett ez a dolog tönkre), mi nem adtuk fel, mindig kerestem új tagokat, a zenekarnak haladnia kell, mert mindig ott voltak az ajánlatok, stb. Amikor Sebes (Willy Fox) kivált, frontember lettem...és én nagyon jó front ember voltam, mindig is. Ez tény, nem büszkeség, én egyszerűen imádtam szarrá ugrálni magam, átélni a zenémet, és nem érdekelt hány ember van a színpad előtt. Ugyanazt a masszív energiát hoztuk/hozzuk független attól tényleg hányan jöttek el a koncertre. Az az ember mennyiség aki ott van mert kíváncsi ránk, az kapja meg azt a wow-factort tőlünk, kölcsönös tiszteletből. Én legalábbis így álltam hozzá. Sok zenekarom volt, de a FOX az ami valami teljesen más, különleges élményt nyújtott és nyújt most is. A visszajelzések pedig ezt igazolják, és biztos is, hogy mindez segített abban, hogy eljussunk idáig. Mindhárman egyéniségek vagyunk, semmi kétség. Márk és Csirke igazán szerethetőek, nem igaz? Én egy nehéz eset vagyok, de korrekt. Ha nehézség is van a zenekarban, akkor az inkább én vagyok ha ha ha. 

Dontsee Turkey: Tudom, hogy egy hatalmas közhely, de a legfontosabb, hogy szeresd azt, amit csinálsz és azokat, akikkel csinálod. Nyilván benne van a szerencsefaktor is, hogy belenyúltunk valami olyanba, ami bejön az embereknek. Az igazat megvallva nem tudom, hogy mi a titkunk, lehet nincs is.

F.O.G.: Én évekig rajongó voltam, mielőtt beszálltam volna a Foxba. Mert, őszinte, pozi, és mert ad valamit, ami valódi és fasza: az, aminek làtszik. FFO: jó dolgok.

RS: A tehetség vagy szerencse a fontosabb?

Speedy Gonzales: Nos, az egyetlen tehetség ebben a zenekarban aki igazán érti is a dolgát és a hangszerét, az a Márk. Ő nagyon-nagyon sokat hozzáad ahhoz ami ma a FOX! 

Te, én még pl. a mai napig nem tudom fejből elmondani a húrok jelzéseit, a gitár amin játszom még csak nem is a sajátom, hanem Daddy Fox-é, egyszerűen csak nálam van és használom. Gyakran amikor játszom, azt sem tudom mit művelek, többször beképzelem, hogy meg tudok csinálni valamilyen technikát, majd kiderül, hogy mégsem tudom. Ez is koncertek alatt ha ha ha. De poén, amikor egy-egy másik zenész odajön hozzám és megkérdezi, hogy az a reszelési technika, vagy pengetés, hogy van-mutassam meg neki, én meg röhögök mert fogalmam sincs. Én magamtól tanultam meg gitározni, és hagytam, hogy a hangszer vezessen engem. 

Csirke az évek során viszont sokat fejlődött, és Ő lett a szaki a zenekarban. Sok dolgot neki köszönhetek, hogy egyáltalán van gitárpántom, vagy hangolóm, gitárkábelem pl. ha ha ha. Mondjuk ez nem fest valami pozitív képet rólam, viszont annak örülök, hogy nyugodt szívvel fordulhatok hozzá bármilyen dologgal. Tehát ennyit a tehetségről. 

Szerencse, nos nem tudom…. Inkább afelé hajlok, hogy a mi esetünkben nem a szerencse játszott szerepet, hanem inkább az az elhivatottság amit az elejétől kezdve beleteszünk a zenekarba. Én e szerint élem meg a Fox-ot.

Dontsee Turkey: Tudja a fene, nem értek a lovakhoz.

F.O.G.: Inkább kitartás és mindent elbíró akarat a titok, meg a pozitív hozzáállás. Anélkül meg el van rontva bármilyen emberi törekvés.

RS: Bármi extra, ami mostanság történt veletek miközben vártam a válaszokra?

Speedy Gonzales: Mivel időközben felvettük az új kislemezünket és még el is mentünk az idei első három napos turnénkra, gondoltuk ezt is hozzácsapjuk az interjúhoz.

Örömömre szolgál, hogy itt először beszélhetek az új kislemezről ami remélhetőleg még szeptember előtt megjelenik. Mivel ezzel szeretnénk majd Amerikában turnézni októberben. De ezt már írtam korábban. Nyolc számot vettünk fel melyeknek össz-hossza 6,34 perc. Ahogy annak lennie kell. De természetesen nem ezt néztük. Már egy ideje írtuk a számokat, volt kettő is amit egy próba alatt összeraktunk pusztán egy jammelésből születtek. Eléggé változatos lett, talán a legváltozatosabb Ep amit eddig készítettünk. Ismét a Revolver Sound Studióban rögzítettük őket régi barátunk, Ferencz Zsolt által. A lemez egy amerikai kiadónál fog kijönni ha minden igaz, már beszéltünk is a részletekről, de még korai elmondani melyik is ez a kiadó! A borítót most egy francia művész srác készíti aki még a Lille-i koncertünkön jelent meg és hozta magával a rajzait, hogy megmutassa nekünk, és az akkori koncertünk plakátját is megrajzolta. Aláíratott velünk sok CxFx képet amiket kinyomtatott. Évek óta nagy rajongónk és olyan lelkesen beszélt a művészetéről, hogy felajánlottam neki, hogy készítsen nekünk akkor egy albumborítót. Idővel majd azt is bemutatjuk a weboldalainkon.

Akkor jöjjön a rövid turnénk;

Még múlt évben kaptunk egy ajánlatot, hogy játszunk Padovában, a Grind House Clubban, a nyári turnénk során, de pont egy napra esett a korábban említett első fesztivállal, így a szervező felhozta azon ötletét, hogy jöjjünk inkább Februárban, mikor is minden évben a hónap első szombatján összehoz egy ilyen bulit. Tiszta sor, erre érkezett egy másik ajánlat egyik rajongónktól aki pedig Milánóban volt ott a koncertünkön és említette, hogy egy közeli városból Piacenzából származik, és van egy kisebb színterük, szívesen látna minket ott.

Így egybe vontuk a kettőt. Viszont azért, hogy egyszerre ne kelljen annyit vezetni, ismét megkértük a Ljubljana szervezőt, hogy fogadnának e minket megint, amire azonnali igen választ kaptunk. Így minden összejött 1 napi levelezés alatt.

Ljubljanában a híres Jalla Jalla kis klubban voltunk megint, és elég sokan voltak, gyakorlatilag nem nehéz megtölteni a helyet, szóval telt ház volt és masszív közönség. Szétkapták a helyet rendesen, fiúk-lányok olyan kegyetlen mosh-t pogót, mászást hoztak össze, hogy csak lestünk. Igazán feszes bulit csaptunk össze, ráadásul az egésznek megvan a hanganyaga jó minőségben, a keverős srác felvette. Bárcsak lenne videó is róla.

Másnap irány akkor Piacenza, ahol még egyszer sem jártunk. A szervező elég szerényen írta, hogy nem tudja mi lesz, ne számítsunk sok emberre, hiszen Ők egy kis szintér és mivel közel vannak Milánóhoz, így turnézó zenekar szinte sosem jár hozzájuk. Még a régi Olasz barátaink sem hallottak a városról vagy ottani színtérről.

Ennek ellenére a koncert kezdése előtt már olyan tömeg volt, nagy disztrók, stb., hogy csak lestünk. Maga a szervező is csak mosolyogni tudott, mert állítása szerint ennyi embert még sosem látott ott koncerteken. Mire mi jöttünk már olyan sokan voltak, hogy többen maradtak kint a hidegben mint ahányan befértek volna, pedig nem kis helyről beszélünk. Itt is fergeteges bulit adtunk, volt ott 14 éves gyerekektől kezdve lelkes 60 éves félrészeg formák is. Az egyik ilyen tag ott állt Márk mellett és a koncert alatt magyarázott neki, hogy „mekkora bomba vagy”. Már-már kellemetlen de egyben vicces volt az egész. Egy nagyon kényelmes új hotelben szállásoltak el minket, lényegében egy mező közepén felépített hazienda, aminek istállója is volt két lóval. Csend, és nyugalom volt.

Másnap irány Padova ahol utoljára még 2012. nyarán játszottunk, akkor is egy külvárosi részen. Most viszont lehetőségünk volt sétálni az óvárosban, enni egy jót a Veganda étteremben, majd kényelmesen megérkeztünk a klubba, ahol régi barátainkkal tudtunk beszélgetni hosszasan. A koncert maga jól sikerült, de itt nem voltak annyian, azért így is volt hangulat, nem panaszkodunk. A koncert után gyors köszönés mindenkinek és irány megint egy modern de egyszerű hotelbe. Aludni kellett mert másnap sokat vezettünk hazáig.

Daddy Fox vitt minket ismét, és az úton rengeteg slágert végig hallgattunk kezdve a 60-as évektől napjainkig. Mindent összevetve, jól indult az év.

Tamás, nagyon köszi ezt az interjút, régóta ismerjük egymást, és mindig öröm veled együttműködni. Hálás vagyok. Te, aki pedig ezt elolvastad, neked szintén köszönöm.