Azt hinné az ember, hogy azok a zenekarok tökre termékenyek, akik kétévente kihoznak valami új albumot. Ha már valaki évente mutat nekünk valamit, az szinte csoda. Ezek után szembe jön a King Weed, akinek hat év alatt annyi kiadványa lesz, mint amennyi másnak egy emberöltő alatt sem jön össze. Itt a Rest In Smoke!

Oké, a francia brigádnak a negyvenegy kiadvány közül van jó néhány válogatás lemeze meg EP-je, de akkor is, idén már kijöttek egy lemezzel, amit bírtunk. Nem holmi tíz perces anyagokkal jelentkezik a négyes, hanem rendes, teljes értékű lemezekkel és a vicc, hogy igazából ezek nem is válnak unalmassá. Rendben, nem azt mondom, hogy annyira jók, hogy minden nap meghallgatom egyszer, de bizonyos időközönként, ez az egyszerűbb, instrumentális stoner-doom zene, teljesen adja magát. könnyedebb, mint egy Belzebong, de legalább annyira ízes. Aki csípi az ilyen műfajt annak rá kell mennie egy-egy lemezre, mert biztosan talál benne egy-egy darabot, ami szimpatikus lesz a számára. Ha srácok ilyen iramban haladnak tovább, nem tudom hol lesznek pár év múlva, mekkora lesz a diszkográfiájuk. Az azonban bizonyos, hogy a lemezek nem szólnak rosszul, a mai otthon stúdiós világban egyre több ilyen lemezt hallok, amit hétköznapi arcok kevernek olyanra, hogy attól teljesen meglepődünk. Noha ez az anyag nem kívánt túl nagy variálást, azért szépen szól.