A fővárosi Mutilation Case friss név a magyar undergroundban, de a mögötte álló két zenész jelen formációval párhuzamosan több alakulatban is érdekelt. A két muzsikust, azaz a hazai mozgalomban Jim Jones-ként ismert vokalistát és az N. néven zenélő hangszerest a szokatlan szövegi tematikára építkező első lemez kapcsán kértem fel egy kérdéssor megválaszolására.

Friss zenekarként indítsunk egy bemutatkozással! Milyen céllal hívtátok életre a Mutilation Case-t? Zenei oldalról kik a fő hatásaitok?

N.: A cél annyi volt, hogy legyen egy olyan fórum, amely biztosít számomra egy táptalajt, ahol mindenféle zenei dolgokkal tudok kísérletezni. Amikor a Rém Berek című lemeze megjelent, azonnal új dalokat akartam írni. Mivel a lemez keverésével és masterelésével rengeteget szórakoztam (korábban még sosem csináltam ilyet előtte), ezért mire megjelent, addigra már kb. fél éve nem volt a kezemben hangszer. Szerettem volna új dalokat írni, de nem akartam nekiállni a következő Rém lemeznek, mert úgy éreztem, kell valami más előtte. Nem akartam azt, hogy a Berek túl nagy hatással legyen a következő lemezre, ezért találtam ki azt, hogy valami tök más irányba megyek el. Arról nem is beszélve, hogy mindennek a célja valahol az is volt, hogy minél több dolgot megtanuljak a zeneírásról, keverésről és az utómunkákról.

Ha fő hatást kellene megnevezni, akkor talán a Pan.Thy.Moniumot és Dan Swanö dolgait tudnám megemlíteni, annak ellenére, hogy zeneileg sok hasonlóság nincs a két zenekar között. A koncepció viszont, miszerint tegyünk a death metalba olyan elemeket, amiknek alapvetően nem kéne ott lennie, az azonos. Az nem titok, hogy a szaxofon a Pan.Thy.Monium lemezek miatt került a zenébe. De ugyanezt tudom mondani a templomi orgona kapcsán, amit azért tettem bele a két leghosszabb dalba, mert akkoriban rengeteg Absymal Griefet hallgattam. A gitárhangzás svédes, HM-2-szerű valami, és ebből a fura katyvaszból, amibe még kotot, dorombot meg mindenféle szintis hülyeségeket is belekevertem, születtek meg azok a dalok, amik végül a lemezt képezik.

A zenekarról elnevezett lemezetek szövegi szempontból egy rendhagyó tematikára lett felfűzve. Honnan jött az ötlet, hogy hazai sorozatgyilkosokról írjatok, illetve miért éppen ezekről az elkövetőkről esik szó?

N.: Igazából nincs is konkrét címe a lemeznek. A Death Metal Promotionön ugyanaz a címe, mint a zenekarnak, a CD-n az van, hogy 2023, a streaming-eken meg MMXXIII címen van fent. Az volt a hatalmas ötlet, hogy nemhogy ennek, hanem a későbbi lemezeknek sem adunk címet, merthogy minek. Sajnos a hülye streaming szolgáltatók közbeszóltak, mert cím nélkül nem teheted fel őket sehova. De majd a következő anyag is vagy három különböző címen fog futni, hogy mindenkit jól összekeverjünk. A szövegi koncepcióról Mr. Jones többet tud mondani, mert az nagyrész az ő ötlete volt.

Jim Jones: Mikor Mr. N. felkért, hogy legyek a zenekar torka, már az elején leszögeztük, hogy a téma valami helyi jellegű legyen, valami magyaros, valami csípős. Mivel a zenei irányvonalat már belőtte, mégpedig a metal műfajának nem a leglazább irányába, szinte egyértelmű döntés volt, hogy a daloknak kishazánk legelvetemültebb gyilkosairól kell szólniuk. Hogy miért éppen ezekről az elkövetőkről esik szó? Mert őket választottuk. Vagy ők választottak minket. Ki tudja? Én biztos nem.

A bemutatkozó anyag akár egy konceptlemeznek is tekinthető. Mi volt a korábbi közös nevező, a zenei irányvonal vagy a szövegi tematika?

Mr. Jones: Ahogy az előbb is említettem, a zene született meg előbb, utána jött a szöveg, és ha már magyar témát választottunk, illik hozzá magyar szöveget írni. Sajnos a magyar nyelv elég nehezen passzol a death metal stílusához, legyen az dadaista vagy régi sulis, nem könnyű olyan sorokat írni, amitől nem áll fel a szőr az ember hátán, de úgy vélem, sikerült megugrani a lécet. A visszajelzések alapján a magyar hallgatónak a zene és témája okoz borzongást, és nem a megvalósítás módja.

Ahogy a lemezajánlóban is említettem, az intro utáni nyitódalban taglalt közelmúltban történt események felemlegetése kegyeleti szempontból kényes téma - a megvalósítás módjától függetlenül is. Érkezett hozzátok emiatt bármilyen negatív visszajelzés?

N.: Egyelőre konkrét negatív visszajelzés nem érkezett. Mindenesetre, amikor a dalok készültek igyekeztünk kellő tisztelettel és kegyelettel hozzáállni a témához, ami úgy gondolom, érződik a lemezen. Egyáltalán nem akartuk félvállról venni a tematikát, ezért vontunk be Dulai Péter személyében egy kriminalista szakértőt is, aki segített a háttér megértésében és feldolgozásában. Ezek a dolgok sajnos ugyanúgy a magyar történelem részét képezik, mint a pozitív események, a mi célunk csupán annyi volt, hogy elmeséljük ezeket a történeteket. Nemcsak a képzőművészetek vagy a zene foglalkozik hasonló témákkal, hanem a szakirodalom is. A death metalban pedig nem újkeletű dolog hasonló témával foglalkozni. Amit mi csináltunk, az csak annyiban más, mint amit a Suffocation, a Bloodbath vagy akár a System of a Down csinált (csak, hogy egy kommerszebb, nem death metal zenekart is említsek), hogy a mi dalaink a magyar történelemből táplálkoztak. Hozzáteszem, hogy magyar zenekarok is nyúltak már hasonló témához 1-2 dalban. Nyilván azok a történetek, amelyeket a sajátjainknak érzünk, közelebb állnak hozzánk, de ha engem kérdezel, ember és ember között nincs különbség. Tök mindegy, hogy Amerikába vagy a Kárpát-medencébe született. A bűn az mindenhol bűn.

A CD verziót az egri Metal Ör Die kiadó gondozza, de a lemezből készült egy limitált széria, illetve a kazetta változat megjelenése is a küszöbön áll. Mit kell tudnunk az utóbbi formátumokról?

N.: A kazettákat a Fekete Terror adta ki, összesen két féle verzió jött ki belőlük. Egy erősen limitált, fatokos változat, ami kb. egy nap alatt el is fogyott, illetve egy sima, slipcase kazetta verzió, amihez egy tizenkét oldalas booklet és két kitűző is jár. Mire ez az interjú kijön, addig már szerintem abból se nagyon lesz elérhető példány. Nagyon elégedettek vagyunk mind a négy verzióval, úgy gondoljuk minden érintett kiadó kitett magáért és minőségi kiadványokat tettek le az asztalra. A Metal Ör Die ráadásul a limitált és a sima CD mellé, még egy nagyon király merch pakkot is csinált.

A CD az egri MÖD és két további lengyel kiadó együttműködésével jelent meg. A lemezzel kapcsolatban határainkon túlról érkeztek-e már visszajelzések?

N.: Pontosan annyi visszajelzés érkezett, amennyi egy ilyen zenére jöhet. Szétküldtük pár helyre és ahonnan jött visszajelzés, az pozitív volt. Volt bennünk egy olyan érzés, hogy nem fogják érteni az emberek a dolgot, hiszen sok szokatlan elemből építettük fel a dalokat, de meglepetésünkre általában pont ezeket emelték ki pozitívumként. Az a helyzet, hogy ha megnézed kishazánkat (vagy akár az egész világot), rengeteg zenekar van még a death metal műfajában is és vannak köztük iszonyatosan jó bandák. Ha már olyan profin nem tudunk zenélni, mint mások, valamivel ki kellett tűnni a tömegből. Mi pedig ehhez azt választottuk, hogy megpróbálunk olyan úton járni, ahol itthon nem nagyon kóvályog senki.

A rendhagyó témaválasztás okán adja magát a kérdés; tervezitek-e a projekt folytatást, és ha igen, marad-e szövegi koncepció?

N.: Mindenképpen lesz folytatás, amihez már nagyjából meg is van a koncepció, de ez egyelőre maradjon még titok. Annyit azért elárulhatunk, hogy maradunk kis hazánkban, és igyekszünk megint egy olyan területre menni, ahol szerintem még nem nagyon járt itthon senki. Zeneileg is biztos lesz valami változás a következő lemezen, de arról még nem nagyon tudunk semmit sem mondani, mert jelenleg a dalok száma pontosan nulla.

Milyen aktualitásokról tudtok beszámolni az egy ideje háttérbe vonult Rém, illetve a Mutilation Case-zel párhuzamosan vitt Purulent Rites, Veér és Kolp zenekarok kapcsán?

N.: A Rém kapcsán annyit tudok elmondani, hogy készül a második lemez, amihez tíz dalnak a gerince fel van véve, és megvan a szövegeknek nagyjából a harmada is. A dalok jelenleg a vendégzenészeknél vannak, akik csinálgatják a saját részeiket, aztán összeáll, amikor összeáll. Remélem, ez valamikor még 2024-ben lesz. Illetve nekem van még egy további projektem, két másik itthon ismert zenésszel, de ez még egyelőre titok. Ott majd egyszer csak kijön egy lemez, mintha mi sem történt volna. Ennél a projektnél már csak az éneksávok felvétele van hátra, amin remélhetőleg már a jövő év elején túl leszünk.

Jim Jones: A Purulent Rites a közelmúltban benézett a föld alá, és egyelőre ott rohasztja magát. A tervek szerint a közeljövőben kifakaszt magából egy pár nótás förmedvényt, a távolabbi jövőt meg majd meglátjuk. A Veér hasonló cipőben jár, mint a Purulent, annyi különbséggel, hogy már jó ideje a föld alatt él. Elkezdtünk új számokat összeállítani, amik remélhetőleg a jövő év folyamán felvételre kerülnek, de nem mernék jósolni, a Veér órája másképpen ketyeg. Kolp-nál pedig mintha megnyikordult volna a koporsó fedele, de lehet rosszul hallottam.