The Peel Sessions – ez a lemezcím bizonyára sokaknak ismerős. Jómagam először a ’90-es évek hajnalán, a lengyel kalóz kazetták korszakában, egy ősi Napalm Death gyűjteményen találkoztam ezzel a címmel. Extrém metal vonalon maradva, egyebek mellett a Carcassnak és a Bolt Throwernek szintén volt ilyen kiadványa, ahogy számtalan további előadónak – pl. The Sisters Of Mercy, Prong vagy Thin Lizzy – is. De mit is jelent a cím, vagyis maga a Peel szó?
A ’90-es évek elején fogalmam sem volt róla, viszont már egy jó ideje tudom, hogy egy bizonyos brit rádiósról, John Peelről van szó, aki a mi Nagy Ferónkhoz hasonlóan a rádiós frekvenciákra is bevitte a metalt, esetenként akár annak szélsőségesebb oldalhajtásait is. A néhai John Peel ráadásul a BBC Radio 1-nál, és közel négy évtizeden keresztül csinálta a maga műsorát. Az egykori, esetenként kalóz-verziókban évtizedek óta keringő felvételei pedig időnként hivatalos megjelenéseket kapnak. 2021-ben például BBC Sessions 1982-1984 címmel a The Sisters Of Mercy-től került elő egy, a rajongók számára nehezen megkerülhető felvétel.
A – talán indokoltan – hosszúra nyúlt bevezető után térjünk rá arra, hogy Jack White-ék esetében miről is van, azaz miről is volt szó! Két évvel járunk a detroiti alternatív rock duó számára globális áttörést, meg a következő évben egy Grammy-díjat is hozó Elephant lemez előtt. A The White Stripes 2001. július 3-án jelentette meg az utolsó „független” kiadós lemezét, a White Blood Cells-t, John Peel pedig a párost a stúdiójában első ízben néhány héttel később, július 25-én látta vendégül egy session erejéig. Az ismétlésre – pontosabban egy újabb session-re – pedig egy bő negyedévvel ezután, november 8-án került sor.
A felvételek utóélete sem éppen hétköznapi. Már a következő évben megjelentek a kalóz CD-k, majd másfél évtizeddel később Jack White a saját kiadójánál hivatalosan is elérhetővé tette az anyagokat, de kizárólag LP formátumban. Az első hivatalos CD változatra végül 2018-ig kellett várni, majd a Sony idén újra kihozta a cuccot.
Az emblematikus Stripes lemezek vitán felül a már emlegetett Elephant és közvetlen elődje voltak. A The Peel Sessions a rajongókhoz, illetve azokhoz szól, akik nem feltétlenül elégednek meg a felszínnel. A két hanganyag a hivatalos CD verzión összesen 28 dalt tartalmaz, csúcsra járatva az ezüst korong menetidejét. A White házaspár ügyelt arra, hogy a tracklistek között ne legyen átfedés, ennek érdekében pedig a saját dalok mellett egy rakás kuriózum (feldolgozás) került felvételre. A páros ráadásul sok esetben olyan veterán blues előadók dalaihoz nyúlt, akiket az akkori európai közönség nem, vagy csak felületesen, névről ismerhetett, nem beszélve a mai zenehallgatókról.
Ha zenéről volt szó, a The White Stripes sosem bonyolította túl a dolgokat, ösztönös blues-os garázs rockjuk jelen sessionök során is a megszokott formában gördült elő a minimális hangszerparkból. A rájuk jellemző piros-fekete borító és a megszokott minimál design pedig a külsőségek tekintetében is megidézi az egykori The White Stripes korongokat. Ilyen, illetve ehhez hasonló speciális anyagokat ugyan nem szokásunk pontozni, de nálam ez egy tokkal-vonóval ötpontos felvétel.
