Omar Rodríguez-López a Tik-Tok generáció mumusa: nem nagyon hisz a hagyományos dalszerkezetekben, a zenéje odafigyelést kíván, néha kitartást, szóval többnyire szembe megy a "Z"-k meg az "Alfák" instant igényeivel.
A mennyiség mániája ugyan ellentmond ennek némiképp (jelen írás tárgya az 54. a szóló diszkográfiában!), azonban továbbra sem fenyeget a veszély, hogy Rodríguez-López lesz a progresszív rockzene Khaby Lame-je. Sőt mi több, ha valaki a formabontó nevelés híve, javaslom büntetésből hallgatassa végig rosszalkodó gyermekével az 57 db (!) lemezből álló Amor De Frances box-settet, tutira megjuhászodik tőle az a büdös kölök.
López igazi örökmozgó, számos aktív és kevésbé aktív zenekara mellett (The Mars Volta, At the Drive-in, Antemasque, Bosnian Rainbows) mindig talál időt a saját kis privát bejáratú dolgaira, aztán a termést látva joggal fogalmazódik meg a kérdés az emberben: alszik ez a fickó egyáltalán?
Bár az ajánlott alvásidőt továbbra sem gondolnám teljesültnek, a tempóból hallhatóan visszavett emberünk. Már a The Mars Volta legutóbbi - és amúgy zseniális - nagylemeze is erről árulkodott, a legújabb Is It The Clouds? című szólólemeze pedig még jobban világossá teszi, hogy Omar Rodríguez-López bizony nem siet sehova.
Hogy szüksége van e világnak egy ötven akárhányadik ORL lemezre azt nem tudnám megmondani, Omarnak egész biztosan igen, hiszen elhunyt édesanyjának is emléket állít az Is It The Clouds? ami így duplán nagyon intim és személyes hallgatni való.
Mindezek ellenére nem csak a kurta játékidő (laza fél óra az egész), de az emészthetőbb dalok is a befogadhatóság malmára hajtják a vizet és bár gyereket nem nagyon lehet vele ijesztgetni, viszont aki egy kis nyugalomra vágyik, annak tökéletes ez a dEUS, Tom Waits, Leonard Cohen vagy épp a csendesebb The Mars Volta világában kalandozó lemez.
Fotó: Stefan Schmid
