Idén lesz két évtizede, hogy a nevadai The Killers a Napos oldalról írt dalával bevette a mainstream médiát. A zenekar legnépszerűbb szerzeménye még mindig az a bizonyos Mr. Brightside, Brandon Flowers és csapata azonban nem bizonyultak egynyári slágergyárosoknak, azóta is velünk vannak. A kerek jubileumukat pedig a Rebel Diamonds borítóján helyet kapott rulettasztalon szereplő számok tanulsága szerint tavaly ünnepelték.
Nem tudom, hogy a zenekar mi alapján számol – a fellelhető források szerint ugyanis 2001-ben kezdtek – azonban olyannyira ragaszkodnak a 2003-as dátumhoz, hogy az első tíz évüket is 2013-ban zárták, a Direct Hits válogatással. A best of…- greatest hits kérdés megválaszolását most ügyesen áthidalták azzal, hogy az újabb évfordulós kiadványt „szimplán” Rebel Diamonds címmel hozták ki. Bár a CD borítóján és bookletjében semmilyen támpontot sem adnak arra nézve, hogy a 2023-as gyűjtemény voltaképpen melyik halmazhoz tartozik, de az egyes tételek népszerűségi rátáját nézve vitathatatlan, hogy az utóbbival, azaz egy Greatest Hits anyaggal állunk szemben.
A rajongói énem persze a tracklist láttán gyorsan mozgásba is lendült, kapásból sorolva azokat a személyes kedvenceket, melyeknek a les vegasi szerencsejátékosok itt és most nem osztottak lapot. Felesleges szócséplés helyett csak annyit jegyeznék meg, hogy az egyik privát bejáratú favorit, a 2006-os Sam’s Town csak két dallal képviselteti magát, az Imploding The Mirage-ről meg legalább négy-öt további darabot is beválogattam volna. Viszont a CD legvégén helyet kapott két kevésbé ismert nótával (Boy és Your Side of Town), illetve a korábban kiadatlan Spirit szerepeltetésével Killers-ék a régi rajongókra is gondoltak.
Ha nem futottál volna még bele a nevadai csapatba, rövidre fogva a dolgot, annyit érdemes tudni róluk, hogy a brit indie rockon nevelkedett, de minden ízében huszonegyedik századi mainstream rockzenéről van szó, melyről a zenészek kiállása és a körítés (grafikák, videoklipek, stb.) ismerete nélkül, kapásból azt mondaná az ember, hogy embereink London környékéről érkeztek. A dalszerzés oroszlánrészéért felelős Brandon Flowers lemezek során át ontja magából a slágereket, nemcsak a The Killers logója alatt, hanem akár szólóban is. Ráadásul még karizmatikus előadó is – élőben a kisegítő zenészekkel nagyot mentek a soproni VOLT Fesztiválon. Én ugyan csak a fentebb már emlegetett Sam’s Town révén kaptam fel a fejemet erre az egészre, de az akkori négyes már a debütáló Hot Fuss lemezzel learatta a babérokat – nem véletlen, hogy ide is épp arról a korongról delegálták a legtöbb szerzeményt.
A Rebel Diamonds gyűjteménye egyébként hol kisebb, hol nagyobb merítéssel, de időrendben mazsoláz a The Killers lemezekről. A megkerülhetetlen slágerek valamennyien jelen vannak, ebből eredően a bónuszokon kívül kétszeri nekifutásra is csak három olyan dalt tudtam összeszámolni, melyek talán kevésbé nyilvánvalóak, de mellbevágó meglepetésnek egyiket sem nevezhetem – Be Still, Dying Breed és Quiet Town.
A tavalyi válogatás egyfajta belépőként tökéletesen megállja a helyét; annak pedig, aki ezen dalok alapján majd vissza akar ásni a történetben, ahogy már utalás szintjén elejtettem, a Sam’s Town és az Imploding The Mirage korongokat ajánlanám, de a Day & Age lemezzel sem fog nagyot tévedni. A Rebel Diamonds a skótoknál, az angoloknál és az íreknél egyaránt az eladási listák első helyéhez volt elég, de a kompiláció révén odahaza is a legjobb tíz közé jutottak. Flowersék két évtizedes sikerszériája pedig újfent bizonyítja, hogy a huszonegyedik század mainstream rockzenéjében is akadnak valódi értékeket hordozó előadók.
