Mindig örömünnep egy újabb hazai Taake koncert, szerencsére a Hoest vezette norvégok viszonylag sűrűn is járnak hozzánk az utóbbi években, így pontosan tudtam mire számíthatok és nem is okoztak csalódást. De erről majd később…
A bemelegítésről a Theotoxin és a Nordjevel gondoskodott volna, előbbi azonban lemondani kényszerült a buliját pár órával kapunyitás előtt a dobos rosszulléte miatt. Kár, nem volt időm meghallgatni egy lemezüket sem a nagy nap előtt, gondoltam majd élőben meglepnek… Hát úgy látszik mégiscsak itthon kell őket bepótolnom. A Nordjevel viszont már nem volt ismeretlen csapat előttem, 2019-ig viszonylag jól értesült is voltam velük kapcsolatban, akkoriban a Suffocation előzenekaraként elég meggyőzőek is voltak, azóta viszont valahogy kikoptak a lejátszómból, így az elhangzott dalok többségét nem ismertem, a fókuszt legújabb lemezükre, a 2022-es Gnavhòl-ra helyezték.
Semmi cicoma, csak kisétáltak a corpsepaintes urak a színpadra és indulhatott is a zúzda. Meglepetésemre a dobok mögött ismét az ex-Dark Funeral-os Dominator-t köszönthettük. Egyszer már a Nordjevel-nek is búcsút intett, de jelenleg dobos nélkül maradtak volt kollégái, valószínűleg csak beugrásról lehet szó. Természetesen nem hazudtolta meg önmagát, az 1 órás játékidőt szinte végig blastbeat-elte szélvész tempóban, különösen az utolsó számban (Sunset Glow) volt impresszív, ahol még ezen a gyorsaságon is csavart egy jókorát. Nem véletlenül tartozik a metaldobosok elitjébe! Az előadásmódról nem sokat tudok írni, viszonylag statikusan, egy helyben állva headbangeltek a gitárosok, Doedsadmiral sem sokat hergelte a közönséget és valahogy az egész koncert alatt olyan "bemelegítős" volt a hangulat, valószínűleg ekkor még nem adtak el kellő mennyiségű sört a hajó gyomrában, a Taake alatt már nem volt ilyen visszafogott a hallgatóság.
A koncertjük nekem ettől függetlenül tetszett, zenéjük alapvetően inkább a black metal agresszívabb ágát képviseli, de nem voltak híján a melódiáknak sem, a szélsebes tempókat is jó érzékkel szakították meg egy-egy bólogatósabb témával, néhol még Immortal-féle thrash riffelés is belefért, így mindenki találhatott fogódzkodót a zenéjükben.
A Taake mindig is az egyik kedvenc black metal bandám volt, és élőben is mindig elképesztőek. Így volt ez most is, már a Fra Vadested til Vaandesmed első hangjaitól is. Hoest a rá jellemző tekintélyt parancsoló agresszióval mozgott a színpadon, itt már szó sem volt statikusságról, folyamatosak voltak a levegőbe rúgásai/ütései. A többiek hozzá képest persze kevesebbet mozogtak, de ők is kitettek magukért, annak pedig külön örültem, hogy visszatért V'gandr (Helheim).
A setlist szépen válogatott a pályafutás minden korszakából, de a hangsúly szokás szerint a Noregs Vaapen-en maradt, ami mára kétségkívül kultklasszikussá vált. Ezekre is indultak be legjobban az emberek, szép kis káosz keletkezett a Nordbundet és az Orkan jéghideg black 'n' roll riffjeire, de a leghangosabb reakciót a Myr banjo szekciója váltotta ki. Sokadig alkalommal látva is a koncert egyik legjobb pillanata mindig, amennyire abszurd, annyira zseniálisan működik. Kicsit sajnálom, hogy az újabb lemezein már nem kísérletezik furcsa hangszerekkel Hoest, szerintem mondhatjuk, hogy úttörő volt ebben anno. A bendzsón kívül szerepelt doromb és szintiszóló (olyan igazi 90-es évek módra) is a lemezein.
Játszottak egy Darkthrone-feldolgozást is (Over fjell og gjennom torner), ezt kissé feleslegesnek éreztem, de 2 perces rövidsége miatt nem zavart. Hoest egyébként Darkthrone pólóban is lépett fel, úgyhogy mostanában nagyon beüthetett neki. A legújabb albumról mindössze két dalt fért be a listába, de ezek így is több mint 20 percet öleltek fel. A Denne forblaaste ruin av en bro kifejezetten hatalmas volt, dugig van jobbnál jobb riffekkel, de a koronát a végén Gjermund Fredheim epikus gitárszólója helyezte fel. A másik új dal (Et uhyre av en kniv) úgy éreztem egy kicsit kevésbé működött élőben, ez egy hipnotikusabb tétel. Az elején lévő viszonylag vidám gitártémával még mindig nem sikerült teljesen megbarátkoznom.
A 75 perces koncert végét az ikonikus Nattestid 1 jelentette, és hiába próbáltuk őket páran visszahívni, ha már kimaradt a Theotoxin, sajnos nem fért bele több. Hoest azért többször is tudtunkra adta, hogy bejött neki a közönség lelkesedése és azt is megígérte, hogy mihamarabb visszatérnek. Legyen így! Minden Taake koncert után azt mondom, hogy ez volt a legjobb, és örülök hogy ezt a tradíciót most sem kell megtörnöm.
Köszönet az A38-nak a szervezésért és a tökéletes hangosításért!
Fotók: Bodnár Dávid. További képeket ITT találtok.
