RockStation

“Menni kell előre állandóan, megállás nélkül, és nem feladni"

Avenford-interjú

2024. április 10. - magnetic star

avenford_01.jpg

Hosszú szünet után végre ismét aktivitás jeleit mutatta a komoly prog / power metal reménységként indult, magyar-bolgár összeállítású Avenford zenekar. Februárban a Stardust vendégeként láthattuk őket a Barba Negrában, majd Bulgáriában volt három fellépésük. Na de hogyan tovább? Egyebek mellett a csapat jövőre vonatkozó terveiről beszélgettünk a tagság hazai szekciójával.

Hogy sikerült a közelmúltbeli bolgár miniturné?

Szehoffner Péter (gitár): Remek volt a közönség, és úgy gondolom, hogy jó formában voltunk. Mindhárom este más programot játszottunk, de zömében saját dalokat. A budapesti koncertre készültünk számokkal a második lemezünkről, és Bulgáriában sikerült kibővítenünk a New Beginning című nótánkkal, amit örömmel tettünk, hisz nagy kedvenc.

Munkácsi Tamás (gitár): Valóban remek közönség, jó körülmények voltak. Nálam azért volt plusz drukk is, az idei program rendesen átalakult a tavaly októberihez képest, de úgy gondolom jól sikerültek a koncertek. Örülök, hogy eljutottunk Bulgáriába. 🙂

Gamsz Árpád (ének, gitár): Amilyen messze volt, olyan jó volt 🙂 Számomra a meglepő az volt, hogy milyen jól fogadta a dalokat a bolgár közönség. Nem “táncmuzsikát” játszunk, de a helyiek azonnal tapsoltak, felálltak a székből, és a színpad elé jöttek.
Hogyan kaptatok meghívást a Stardusttól a februári budapesti koncertjükre? Ismertétek a tagokat korábbról?

Péter: Sokrétű a dolog, Árpi jól ismeri Ákost, a Stardust frontemberét a korábbi közös koncertjeik által, Tamás a másik zenekarával az októberi Stardust bulin játszott előbandaként, illetve én is megfordultam pár koncertjükön az elmúlt egy évben, és volt alkalmam beszélgetni Ákossal. Kellemes figura, elmondása szerint tetszett neki az Avenford a régebbi lemezekről, és engem keresett meg először, hogy lenne e kedvünk játszani velük.

Árpi: Aki a hazai rockéletben a Stardust nevet nem ismeri, annak nagyon hiányos a zenei ízlése, illetve rossz koncertekre jár. 🙂 Ákost nagyon tisztelem és becsülöm amiért-ahogyan a Stardustot vezeti, kiváló énekes, hatalmas hiba lett volna nemet mondani a felkérésére. Éppen ezért nem mondtunk nemet. Természetesen voltak a háttérben visszahúzó “erők”, vagy inkább személy, aki mindenáron meg szerette volna akadályozni, hogy én ezen az Avenford bulin énekeljek, meg úgy en bloc hogy a zenekar fellépjen. Persze ez a fajta háttérbeli akadályozás sosem érdekelt, ott lépek fel és éneklek, ahol akarok, ezt én döntöm el, erre majd egyszer úgyis mindenki rájön. 🙂 És Ákos is nagyon karakánul kiállt az Avenford mellett, vitának helye nem volt!

avenford_02_1.jpg

Budapesten most játszottatok először közel nyolc év után, de amennyire tudom, 2016 óta egészen tavalyig nem is koncertezett az Avenford. Ekkor Szegeden játszottatok. Ha most azokat az időszakokat vesszük, amikor ténylegesen lehetett koncertezni, akkor elmondható, hogy főképpen Árpád mostanáig tartó Mobilmánia-tagsága miatt szorult háttérbe az Avenford?
Árpi: Részben igen, részben meg nem. Benne volt az is, hogy az Avenford legutolsó felállásában a dobosunk bolgár, a basszerosunk angol volt. De mivel a távolság elég nagy, így nem sok értelme lett volna a további közös zenélésnek. Aztán benne volt az is, hogy Peti még egy kis ideig kint maradt Angliában. Továbbá valóban az én életem is a Mobilmánia felé tolódott. Persze ez mind tekinthető kifogásnak is, egy pici lustaság is bennem volt, egyfajta elkényelmesedés.

Az Avenford jövője nyilván azon is múlik, merre sodorja a tagságot az élet. Londonban ismerkedtetek meg és hoztátok létre a zenekart. Mindannyian ott is folytatjátok?

Péter: Jómagam március végén költözöm vissza Londonba, ahogy Árpi is visszarepült már pár héttel korábban Angliába, de a kettőnek semmi köze egymáshoz, puszta véletlen, nem a zenekari aktivitás lehetőségeit latolgatva hoztuk ezt a döntést.

Tamás: Én nem tervezek költözést, de ez nem akadályozza részemről a további közös munkát, ahogy Petar részéről sem. 2024-ben ez már nem jelenthet problémát. Ha körbenézel, több zenekar működik így.

Árpi: Én is visszatettem a székhelyemet az Egyesült Királyságba, azonban nem Londonba, ahogy többen is “biztosra” vették ezt. Igazábol tényleg semmi jelentősége nincs zene szempontjából, hogy hol van a csapat, vagy a tagok merre élnek. Nyilván mindent bonyolít, ha egy próbára vagy egy fellépésre a tagok különböző helyekről érkeznek, ez fárasztó és felőrli az embert. De mégis a nehéz dolog nem ez, hanem inkább az, hogy a zenekar ilyen működés mellett tud-e folyamatosan koncertezni, vagy meg tudja-e tartani a közönségét. Jelen pillanatban én még nem látom, hogyan lenne megoldható, de majd gondolkodok rajta. 🙂

Magyarországon hol, milyen helyeken és rendezvényeken tudnátok leginkább elképzelni az Avenfordot? Van-e olyan tanulsága a márciusi bolgár koncerteknek, hogy milyenek az ideális itteni fellépési lehetőségek számotokra?

Tamás: Leginkább ahová meghívást kapunk. 🙂 Szívesen játszanánk ismét a Barba Negrában, vagy bármelyik hazai fesztiválon.

Árpi: Egyértelmű, hogy nem régi retro slágereket játszó csapat vagyunk, akik a negyven éves zenei múltjukból lakmároznak még mindig. Ebből kifolyólag semmilyen városi vagy falunapi rendezvényen a megjelenésünk nem garantált. 🙂 A zene, amit játszunk pedig csak egy vékony rétegnek tetszik, tehát azt sem mondhatom, hogy egyelőre nagy igény lenne ránk. Így nagyon nehéz egy zenekarnak elindulni és működni. Azonban egy recept van: menni kell előre állandóan, megállás nélkül, és nem feladni. Jelen pillanatban én is azt látom, hogy meghívásos alapon tud működni a dolog. Szívesen játszunk bárhol, ahol többet fizetnek mint két láda sör.

Miben és mennyiben más Nagy-Britanniában koncertezni, turnékat lebonyolítani, mint Közép-, illetve Délkelet-Európában? Vannak-e kedvenc városaitok, klubjaitok a szigetországban?
Árpi: Sajnos éppen akkor jöttem haza Magyarországra, amikor az Avenford koncertek besűrűsödtek volna Angliában. A korábbi angol létem során azt vettem észre, hogy viszonylag egyszerű bulikat szervezni Angliában, sok a hely, ahol fel lehet lepni, kocsit egyszerű szerezni, vagy éppen hangszert bérelni sem nehéz. Inkább az a buktató az egészben, hogy a zenekarok mennyisége is nagy. A bolgár bulikat a dobosunk, Jivodar és a basszeros Petar szervezte, ezek sem okoztak semmi problémát. Gond nélkül lementek. Az egyedüli “zűrös” buli a februári Barba Negra volt abból a szempontból, hogy tudok olyan emberről, aki mindenáron meg szerette volna akadályozni az Avenford fellépését. Persze ez a dolog is okafogyottá vált most, hogy a Mobilmániát, illetve Magyarországot a hátam mögött hagytam.

avenford_03.jpg

Igaz, hogy a zenekar bemutatkozó koncertjére Székesfehérváron, a FEZEN fesztiválon került sor 2014-ben? Magyarországon hol volt az eddigi legemlékezetesebb fellépésetek?

Péter: Azt gondolom, hogy az utóbbi Barba Negra buli a legemlékezetesebb, hisz ennyi év szünet után megzörrenthettük a kedvenc szerzeményeinket egy nagyobb színpadon. Nekem ez nagyon bejött.
Árpi: Az első Avenford buli valóban a FEZEN-en volt, 2014-ben. Az is emlékezetes marad, mivel az első volt. Akkor még teljesen más tagok voltak, mint pl. most. De nekem a februári Barba Negra buli is nagyon bejött, pont azért, mert régen volt már együtt a csapat.

A Mortal Price eredetileg újságmellékletként jelent meg, a New Beginning pedig először csak digitális kiadásban volt hallgatható. Mikor és milyen körülmények között történt meg a két album kiadása CD-n?

Árpi: Az első album végül is a Hammer Records nyomán került kiadásra. Eléggé limitált számban, de kapható volt akkor az ország Media Markt üzleteiben. Viszont leginkább mi értékesítettük a lemezeket Petivel a koncerteken, illetve különböző platformokon. A második anyagot egy német kiadó bevállalta, hogy kiadja, ez meg is történt. Persze emellett mi is árultuk a lemezt pl. az Ebayen… de sajnos nem lettünk belőle gazdagok. 🙂 Azt kell mondjam, nem egyszerű kiadót találni, és ha találsz is, akkor sem biztos, hogy van bármi értelme. Ma meg már főleg megkérdőjelezhető az egész CD kiadás. Kezd teljesen értelmetlenné válni. Mindenki letölt, streamel, az emberek kezdenek képtelenek lenni végighallgatni egy komplett lemezt. Inkább csak dalokat akarnak hallgatni egy-egy előadótól, majd átkapcsolnak egy másikra. Nem is biztos, hogy megéri beáldozni egy csomó pénzt egy lemezkiadásra, ahogy eddig tettük Petivel.

Terveztek-e egy harmadik Avenford kiadványt? Vannak új dalötleteitek, illetve elképzeléseitek a megjelentetés mikéntjéről?

Péter: A lemez anyaga kész, szövegek kész, demók készen vannak. Ígérni semmit sem szeretnénk, de nyilván jó lenne, ha születne valami.

Árpi: Ahogy Peti is mondja, valóban ott lapul a fiókban egy harmadik Avenford lemezanyag. Rám is vár a feladat, hogy az elkészült szövegének énekdallamot is adjak. Kellene egy vállalkozó szellemű, anyagiakban viszonylag bővelkedő ember, aki a lemez stúdiómunkálati részeit fedezné. 🙂 Viccet félretéve, még nem tudom, mi lesz a demó sorsa. Nem szeretném, hogy elvesszen, de a megszületéséhez még energia-befektetésre van szükség. Lehet, hogy kellene csinálni egy felmérést a közönség körében, hogy volna-e rá egyáltalán igény. 🙂

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr218375509

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum