Ha 2024-ben egy lemezről kijelentjük, hogy valóban progresszív, az az esetek többségében inkább óvatosságra inti a hallgatót, mintsem arra, hogy bátran közelítsen az adott kiadványhoz. Az elmúlt két-két és fél évtized progresszív zenei felhozatalának érdeme, hogy a sokszor öncélú kísérletezés oltárán egyes előadók magukat a dalokat áldozták fel. Az európai füleknek finoman szólva is szokatlan nevet viselő OU zenéje épp annyira rendhagyó, mint a formáció elnevezése.
Népmesei történet, hogy a nagyvárosi fiatalember felkerekedik és egy távoli, idegen kultúrában próbál szerencsét. A New York Queens negyedéből útra kelt Anthony Vanacore pontosan ezt tette. Emberünk csak 2009-ben kezdett ismerkedni a kínai kultúrával, három évvel később viszont már a déli országrészben telepedett le, 2015-től pedig Pekingben él. Anthony az OU alapjait kínai zenészekkel rakta le, a koncepció a progresszív metal és a tradicionális kínai zene elegyítése volt, teret engedve a power popnak, az ambientnek, a jazznek és ki tudja még milyen egyéb irányzatoknak is.
Jómagam a 2022-es debütáló lemezükön találkoztam először ilyen jellegű kísérlettel. Az említett korongnak a műfaj legnagyobb európai istállója, a német Inside Out szavazott bizalmat. Az első lemez pedig a progresszív undergroundban hírét vitte az OU-nak, a szakmai berkeken kívül azonban különösebb visszhangot nem váltott ki. Az mindenesetre most sokaknál jó ajánlólevél lehet, hogy a Frailty alcímű második anyagban maga a nagy Devin Townsend is látott fantáziát egy távmunkás kooperáció erejéig. A kanadai figura producerként adta nevét az idei albumhoz és a keverésért is ő felelt, az a bizonyos távmunka pedig természetesen Peking és Vancouver között zajlott.
Townsend maga is visszatérően kísérletezik a progresszív metal, a power pop és az ambient összemosásával, az OU fő dalszerzőjeként a dobos Vanacore is valami ilyesmit csinál. Az egyéni ízt pedig Lynn Wu anyanyelvén előadott éneke adja. A hölgy által elővezetett egyes énekdallamok (pl. a nyitó címadóban vagy az 海 Ocean című darabban) egy európai hallgató számára kétségtelenül meglepők, de disszonánsnak az alig háromnegyed órás lemez egyik epizódjában sem érzem őket.
A 蘇醒 II: Frailty a megszólalása révén le sem tagadhatná, hogy Townsend ült a produceri székben. A szuperszonikus hangszerelést kapott 淨化 Purge című darabban maga a producer is vendégeskedik. A dalok többségének alapjai a nem zenész hallgatók számára megoldhatatlan feladványoknak tűnhetnek, kivételként említhető a dream popos 血液 Redemption, illetve a jobb híján kísérleti popként jellemezhető 衍生 Capture and Elongate (Serenity) lemez közepén helyett kapott kettőse, valamint a 輪迴 Reborn.
A tényleges újdonságokra – értem ezalatt az egyéni ízekre való határozott törekvéseket - fogékony zenehallgatók, illetve azok körében, akik a Leprous és a Haken mellett vevők Björk, a késői Radiohead vagy Peter Gabriel lemezeire is, nyitott fülekre találhat a 蘇醒 II: Frailty.
