Hét kerek esztendő telt el a Falling In Reverse legutóbbi albuma, a Coming Home óta, de persze ez idő alatt sem maradtak a rajongók Ronnie Radke nélkül. Ha eltekintünk a bulvárlapok címlapjaitól, hiszen főhősünk rendszeresen keresi a bajt - vagy a baj keresi őt, ezt döntse el mindenki maga -  szigorúan a zenénél maradva a banda 2019-től folyamatosan listavezető kislemezekkel és magas költségvetésű klipekkel örvendeztette meg a fanokat. 

Ez a stratégia a mai trendekhez jól igazodik, hiszen a hangsúly a nagylemezekről áthelyeződik a kislemezekre és a látványos klipekre. Az érdeklődés fenntartása folyamatos streamelést eredményezhet, ami azért jó kis bevételi forrás is lehet. Arról az extra előnyről már nem is beszélve, hogy egy-egy kiadott “single” fogadtatása igencsak árulkodó lehet arról, hogy mit bír el a hallgatóság és mi az, ami most nem igazán trendi. 

A 11 tételből álló Popular Monster négy újdonságot tartalmaz, de főleg az elmúlt 5 évben megjelent dalokból válogat, kezdve a 2019-es címadótól, az olyan számokig, mint a Ronald, a Zombified, Voices in My Head, a Papa Roach feldolgozás, az érzelgős Last Resort, Watch the World Burn és a Jelly Roll közreműködésével legutóbb kiadott All My Life. Pontosan ezért is egy kicsit nehéz úgy tekinteni erre az anyagra, mint vadonatúj albumra, inkább önálló kislemezek gyűjteménye jut róla az eszembe. Kérdésként merült fel bennem, hogy vajon ellőtték-e már az összes puskaport vagy maradt még egy kis kraft az eddig ismeretlen szerzeményekben is.

A már előzetesen megszellőztetett számokból következtetni lehetett, hogy a Coming Home hangulatától messzire került a banda. Elsőre végighallgatva a lemezt meglehetősen nagy a kóborlás még a dalokon belül is a különböző stílusok között, de egy dolog biztos, erőteljes rap és pop hatásokkal találkozunk meglehetősen intenzív előadásmódban. Az eddig ismeretlen tételek közül csemegézve rögtön a nyitány Prequel inkább egy elnyújtott introként érződik, Ronnie Radke rappelése és éneke teátrális filmzenére hajazó hangszerelést és kórust kap. Az egyre fokozódó feszültséggel, a mennydörgést idéző ütősökkel és a baljós, néha görcsösnek érződő szöveggel beleszáll az őt kritizálókba és ezzel meg is teremti az alaphangulatot. 

A húzósabb tételek ezután mutatkoztak meg újra, mint a már említett Popular Monster vagy a vad és pusztító Ronald, illetve az olyan tipikusan FIR szám, mint a Voices In My Head továbbra is jól működnek. 

Az album felénél aztán belebotlunk a második, eddig ismeretlen szerzeménybe, a Bad Guy-ba. A lefelé hangolt gitár riffekkel, hip-hop ütemekkel és egy igazán singalong refrénnel, abszolút kiemelkedik az új tételek közül. A címből sejthető, hogy újabb önreflexió tanúi lehetünk, és a ringbe az All Elit Wrestling korábbi világbajnoka, Saraya is beszáll erősítésként egy refrén erejéig, de semmi komplikáltság nincs, ez a dal szerintem egyszerűségében nagyszerű.

Ezt az egyszerűséget csípném a folytatásban, de hát Radke nemcsak saját magával küzd, hanem folyamatosan haragban van a világgal is. A szövegében oda-vissza politizált Trigger Warning az USA vezetőinek egy kis fricska, ami egyébként a banda egy másik oldalát mutatja be az indusztriális rock, a punk, egy kis hard rock fúziójával. Az energikus, politikai töltetű dalt a szintik, a tudatos  rendetlenségben egyszercsak felbukkanó zongorakíséret és a fülbemászó refrén engem a FIR régebbi hangzásvilágára emlékeztet, azzal a különbséggel, valószínű a szám rövidsége miatt, hogy olyan, mintha egy befejezetlen mű lenne…

Jön még egy kis kitérő, a “cancel-culture” felett pálcát törő combos Zombified súlyos riffjei és  fülbemászó éneke után a negyedik újdonság, a No Fear tovább lendíti a mérleg nyelvét a rap irányába. De ennek a számnak nagyobb jelentősége is lehetne, mint az elsőre látszik. A szövegét tekintve ez egy, a frontember újabb, félreérthetetlen beszólása a zeneiparnak az elharapódzó és szőnyeg alá söpört koppintások miatt.  “...I don't mind when a band sees another success and gets inspired. It's the copying I cannot respect…” De hiába minden harag és energia, mégsem üti át a falat ez a levezetés. 

Nem tűnt úgy, hogy a számok között lenne kohézió vagy valami vezérfonal, ami összeköti a 11, egyébként túlnyomórészt remek dalt. Hacsak az nem, hogy a szövegekben közel negyven percen keresztül hallgatjuk Ronnie Radke hatásvadász válaszát a folyamatosan rázúduló utálat cunamira. Ezek mellett némelyik tételben egyszerűen túlteng a tesztoszteron, az agyon hangszerelt és folyamatosan váltakozó témák akaratlanul is elvonják a figyelmet az apró és üdítő finomságokról. 

A képi megjelenítések éppoly hivalkodók, mint amilyen szórakoztatóak, csak úgy, ahogy az egész lemez, időnként nehéz, időnként abszurd de rendkívül kreatív és sokoldalú. Annyi bizonyos, hogy a FIR jól eltalálja az adott műfajból származó összes sztereotípiát és a Popular Monsterrel egy zeneileg igazán ambiciózus és élvezetes anyagot kaptunk.

Falling In Reverse – Popular Monster tracklist

1. Prequel
2. Popular Monster
3. All My Life (feat. Jelly Roll)
4. Ronald (feat. Tech N9ne & Alex Terrible)
5. Voices In My Head
6. Bad Guy (feat. Saraya)
7. Watch The World Burn
8. Trigger Warning
9. ZOMBIFIED
10. NO FEAR
11. Last Resort (Reimagined)

Aki még nem tudná, annak szólunk, hogy a zenekar november 23-án a Barba Negrában játszik (ha egyáltalán ott mert tegnap, a jegyértékesítés kezdetekor már "sorban állás" volt a jegyekért) a Hollywood Undead és a Sleep Theory társaságában. További infók ITT.