Bátran javítsanak ki a hozzáértők, ha tévednék, de nem emlékszem olyan hazai underground kiadványra, amely már a megjelenése előtt „sold out” lett volna. A makói Gire egyetlen lemezének Fekete Terror-féle kazettás újrakiadása azonban már az előrendelés során produkálta ezt az eredményt.
A Gire ugyebár Kátai Tamás egyik régi zenekara, pontosabban fogalmazva egy olyan zenekar, amiben korábban Tamás is érdekelt volt. A fenti teljesítmény nyilvánvalóan javarészt a Thy Catafalque státuszának köszönhető, illetve az is vastagon benne van a dologban, hogy a trió hosszú évek után legalább koncert-fronton aktivizálta magát. Legyen szó limitált darabszámról, illetve kazetta formátumról, így is megsüvegelendő az eredmény.
Az 1995-ben létrehozott Gire amúgy a Gort és a Darklight mellett egyike volt azon formációknak, melyek soraiban Tamás a Thy Catafalque előtt, vagy azzal párhuzamosan, a TC korai időszakában érdekelt volt. A Gire alapítói közül egyébként a 2007-es lemezen már csak a gitáros/énekes Kónya Zoltán szerepelt, későbbi társai, Hermann Balázs basszusgitáros, illetve billentyűsként Tamás a második demo előtt csatlakoztak hozzá. Egy bő évtized alatt Gire néven hat demo is készült, a zenekarról elnevezett lemez pedig javarészt az ezeken szereplő szerzeményekből szemelvényezett.
Ha a korai TC lemezeket idéző dobgép hangzását képes vagy tolerálni, nagy gondod nem lehet ennek a felvételnek a megszólalásával sem. A zene persze nehezen kategorizálható, természetesen metalról van szó, az avantgárd jelző a trió kapcsán bármikor felhívható, azonban az utótag jelen esetben nem a black, hanem a death, még inkább a ’90-es évek közepének extrém metalja lehetne.
Zeneileg elhibázott lépés lenne párhuzamot vonni Johan Edlundékkal, de a felvétel hangulati szempontból engem mindig is a Tiamat: Wildhoney lemezének aurájára emlékeztetett; az itteni borítókép is hasonló felfogású. A trió tagjai zenei téren a korabeli interjúkban fő hatásaikként a Sepulturára, a Morgoth-ra, a Machine Head-re, a Carcass-ra, továbbá olyan hazai formációkra hivatkoztak, mint a VHK, a debreceni Necropsia, illetve a Kispál és a Borz. Ha fejben megpróbálod ezeket egybe gyúrni, valóban valami olyasmi lesz a végeredmény, ami a Gire lemezén hallható. A Necropsia meg olyannyira jelen van az anyagon, hogy a srácok gire-osították a Demonstráció válogatásról is ismert Trans-Express című dalukat.
A legkorábbi szerzemény a Törjön testünk, a legfrissebb darab pedig a Zöld zivatar, így a bő órányi szalag közel egy évtized dalaiból szemezget, mégsem lett széttartó vagy koncepciótlan a végeredmény. Az anyagiakból eredő fülbe ötlő hangzásbéli hiányosságok ellenére egy bátran hangszerelt anyagról van szó. A domináns szintetizátor, a zömmel modern metalos témákat játszó gitárok és a dobgép mellett a felvételen az Ahriman-os Lédeczy Lambert jóvoltából doromb, kaval és tilinkó is hallható, Bíró Anita pedig hegedül. Egyébként Lambert az Aranyhajnalban vokálozik is, Sarkadi Judit éneke a Nádak, erekben, Rozsnyai Tamás vokálja meg a fogós Hét madárban hallható, de itt-ott további vendégek is feltűnnek. A vizuális oldalt pedig akkoriban négy lemezes dalhoz készült videoklippel erősítették.
A Gire nem a Thy Catafalque oldalhajtása, hanem saját jogán is megérdemli a figyelmet. Ha sokan zaklatják a dr. A vezette Fekete Terrort, talán lesz még egy újrakiadás ebből a teljes felületén nyomott, tetszetős kiállítású kazettából. Aki viszont most lemaradt, és egyelőre megelégszik egy digitális változattal, Tamás Bandcamp oldaláról tetszőleges formátumban, akár ingyen is letöltheti a felvételt.
