A Red Fang olyan bő tizenöt éve robbant be a magyar köztudatba. Emlékszem, hogy mennyire pörögtünk az első lemezen, mennyire zseniálisnak tartottuk és mennyit vártunk az első hazai koncertre. Az elmúlt tizenöt évben sok minden változott, de a Red Fang-re azért még mindig kíváncsiak vagyunk, így meghallgattuk a 20 éves fennállásukat ünneplő Deep Cuts nevű új anyagukat.
A lemezről tudni kell, hogy feldolgozásokat és olyan anyagokat tartalmaz, amik eddig még nem láttak napvilágot, illetve egy-két demót. Bennem az a kérdés merült fel elsőre, hogy mennyire jó ötlet egy ilyen lemezzel kijönni? Ami a fiókban marad annak általában oka van. A feldolgozásokra építeni meg egy lemezt nem annyira nyerő megoldás. Így szinte borítékolható volt, hogy ez a lemez az igazi fanoknak fog kedvezni. Nem is csoda, hiszen huszonhat dal található a lemezen, ami iszonyat mennyiség, pláne, hogy nem egy thrashcore zenekarról beszélünk, akik félperces-perces dalokat írnak. Azért a srácok így is tudják hozni a humort, amit elvárunk tőlük. Bizonyos dalok megvannak jelölve egy vagy két csillaggal. Az egy csillagosak a lezárások alatt kerültek rögzítésre. A két csillagosak pedig szinte biztosan legális (magas) marihuana fogyasztás mellett Aaron házában. Máris jobb szívvel álltam ezután a kis poén után a lemeznek, de mit is várnánk el ettől a négy arctól, ha nem ezt? Erre tökéletes példa a 50’s Tremors és az ő félperces hosszúsága. Az Lsp nyitó témája is meg maga a dal is már közelebb állt a szívemhez, mint az ilyenkor már vártam. Hasonló szerzemény a Stereo Nucleosis is, ami egy tök jó megoldás alapjáraton, de valami hiányzik belőle. Természetesen a tudatmódosítóknak van rossz hatása is (nem is kevés) erre példa az AGB Fruit amit egyszerűen nem tudok hova tenni. Ahogy korábban is írtam, nem hiába maradtak le ezek a dalok egy-egy albumról. Ellenben alapjáraton a zenekar hozzá a tőle elvárt színvonalat zeneileg. Rosszul ezek a dalok sem szólnak, megvan a koszos sound, ami rájuk jellemző, ellenben olyan nagyon nagy kiemelkedő dal nincs köztük, de ez nem is meglepő mivel mindegyik B oldalas dal.
Ez a mennyiségű Red Fang az én gyomromnak azonban túl sok. Szeretem a zenekart, tök jó őket hallgatni, csak nem vagyok annyira elvakul fan, hogy ennyi ideig pörgessem őket egyhuzamban. Pedig tényleg próbálkoztam, több napon keresztül. Voltak pillanatok, amiket elkezdtem érezni, de a töménytelen mennyiség miatt nem tartottak ezek az érzések sokáig. Utána próbálkoztam azzal, hogy csak részletekben, de nekem az a problémám, hogy egy album fel van építve, van egy váza, ami most így igazából hiányzik. Ettől még mások próbálkozzanak vele, hiszen lehet más megtalálja a saját gyémánt félkrajcárját, csak nekem nem jött ez most be. Aztán lehet egy-két év múlva máshogy látom majd a dolgokat.
