Így, a rockzene hetedik évtizede környékén a máig aktív élő legendák köre egy sajnálatosan gyorsan szűkülő halmaz, melyben örökbérlete van a novemberben a nyolcvanadik életévét betöltő gitáros/énekes/dalszerzőnek. Neil Young a hatvanas évek legeleje óta van a pályán – tehát a rockzene megteremtőivel egyidejűleg lépett színre. Több mint hat évtizedet átölelő karrierje során három tucatnyitól is több szólólemezt készített, és úgy vált tipikus amerikai dalszerzővé, hogy az állampolgárságot csak a világjárvány előtt néhány hónappal kapta meg.
Szemelvény-jelleggel, azaz a teljesség igénye nélkül álljon itt néhány bővített mondat a kanadai kockás ingesről. Emberünk augusztus 17-ről 18-ra virradóan a Crosby, Stills, Nash & Young formáció tagjaként ’69 nyarán maga is ott volt Woodstockban. Három évvel később a tengerentúlon övé volt az év legkelendőbb albuma, a folk-rock alapműként számon tartott Harvest. Az ott szereplő Heart of Goldot bizonyára akkor is ismered, ha a dalt a címe alapján kapásból most nem tudod hová tenni.
Ha már emlegettem a kockás inget, Young egyike Eddie Vedder bevallottan legfontosabb hatásainak, ahogy a grunge nemzedék többi tagja is rendszeresen hivatkozik rá. Ő írta azt a bizonyos Cinnamon Girl című dalt, amit olvasóink közül valószínűleg többen ismernek a Type O Negative átdolgozásában, mint eredeti változatában. Van két Grammy-díja. 2022-ben két évre töröltette magát a Spotify-ról. És egy kis bulvár a végére, emberünk civilben Daryl Hannah színésznő házastársa. Ja, és jelen írás szempontjából a lényeg, az Oceansize Countryside Neil Young egyik elveszett albuma, 1977-ből, mely első ízben az idei év elején jelenhetett meg, az ún. Analog Original Series keretében.
A mai lemezkiadási szokások ismeretében döbbenetes belegondolni, hogy Young ’72 és ’79 között nyolc stúdióalbumot jelentetett meg, és ebből az időszakból még így is akadnak lemeznyi terjedelmű kiadatlan dalai, még ha javarészt már évtizedek óta ismert darabok alternatív változatairól is van szó. A archívum korábbi darabjainak ismeretében bizonyára nem csak én érzem felesleges többlet információnak, hogy az idei megjelenés hanganyaga az eredeti masterszalagokról készült, de ha a kiadó minden fórumon kiemeli ennek jelentőségét, talán érdemes ezt a nyilvánvaló dolgot is megemlítenem.
A korong első fele alapvetően az „egyszálakusztikusgitáros”, szólóénekes szerzemények terepe. Az Oceanside lemezoldalt akár unplugged-nak is nevezhetnénk, a hetvenes években azonban a folk-rock volt az autentikus megjelölés. Ebből a blokkból amúgy három dal alternatív változata a Hawks & Doves A-oldaláról lehet ismerős. Négy szerzeményben csak maga a dalszerző hallható, a slide gitáros Captain Kennedy-ben azonban a főnököt egy négy fős zenekar kíséri.
Hangszerelés szempontjából a B-oldal country(-s) darabjai a gazdagabbak, hegedűvel, dobróval, illetve újfent slide gitárokkal. Az itteni szerzemények közül egyébként három (Goin’ Back, Human Highway és Field of Opportunity) szintén nem lesz mellbevágó újdonság az 1978-as Comes A Time albumot ismerőknek. A záró, eredeti változatában szintúgy közismert Pocahontas pedig az akusztikus gitár/szólóének kettősével foglalja keretbe a felvételt.
Ha vevő vagy az amerikai rockzene gyökereire, pontosabban kezdeti hajtásaira, a megkerülhetetlen Harvest után akár ezzel a tíz dallal is folytathatod Neil Young kiismerhetetlen és szerteágazó életművének feltérképezését. Ahogy mondani szokás; amelyik fiókból ezek a szalagok előkerültek, ott még bizonyára további kibontásra váró dobozok is akadnak… Bízom a folytatásban.
