Ahogy már mindenki be is véste a naptárába, hogy november 17-én megjelenik a Black Sabbath birminghami búcsúkoncertjét és az azután pár nappal összehozott kis stúdiós örömzenélést tartalmazó koncertlemez, a The End. Aki látta a moziban, annak már talán nem lesz új a Paranoid videója, aki viszont nem, annak kötelező megnéznie a lenti videót, mert... talán nem kell indokolni, miért.

November 3-ig már nem sokat kell aludni, mégis elég idő még ahhoz, hogy ki lehessen rakni egy-két étvágygerjesztőt a Cannibal Corpse aznapra időzített új lemezéről. A Code Of The Slashers elég gyilkos tétel volt, így szép is lenne, ha nem ezt a sort folyatná a lemez címadó dala, a Red Before Black, mely minden, csak nem gumipop.

A Gwar új CD-je, a The Blood Of Gods péntekre lesz esedékes, úgyhogy még egyszer, utoljára bebizonyítják, hogy miért érdemes majd bezsebelni a friss korongot. A szóban forgó utolsó, csalogató, negédes tétel az igazán hard rockos I'll Be Your Monster, mely most csak egy random "borítórészletes" filmet kapott, úgyhogy ezúttal csak a füleket kell hegyezni. Mindezt megtaláljátok a borító és a dallista alatt.

Reméljük, senkinek nem új hír, hogy a jövő hét szombaton, azaz november 4-én fennállása során negyedik alkalommal is Magyarországra látogat a Queen. A legendás 1986-os koncert óta persze már egyszer sem Freddie Mercury állt már a zenekar frontján, az előző két alkalommal Paul Rodgers énekelte el nálunk a rocktörténelmi jelentőségű tételeket, most pedig, ahogy várható is volt, a 2011 óta a Queenben éneklő extravagáns Adam Lamberttel fognak eljönni hozzánk. Hogy fel tudjatok készülni a várhatóan igen erős bulira és hogy persze barátkozzatok kicsit az "új" énekessel, összeszedtünk nektek pár koncertfelvételt, aztán pedig irány az Aréna!

Első körben le kell szögezzem, hogy a luxus szó számomra legtöbbször azt jelenti, hogy megint van valami, ami nem lehet az enyém. A múlthét közepén ez a szó azonban egy teljesen új értelmezést kapott. Miszerint a luxus az, amikor a csajomtól két villamosmegállóra a Robotban épp fellép a Melt-Banana nevű japán kultuszzenekar, én pedig másnap is abszolút szabadnapos vagyok. Zokon vettem volna ugyanis, ha a bátor Cudi Purci és Tukker közös szervezésnek köszönhetően Budapestre látogató kuriózum bandát megint nem tudom megnézni. Először végre életemben. Most viszont sikerült.

Rendezte a sorait a volt kiadójával, a Prospect Parkkal a Five Finger Death Punch. A már másfél éve húzódó adok-kapok közben Ivan Moody is ki-bemászkált a rehabokra, úgyhogy mondhatni, nem unatkozott a csapat maradék része. Viszont most, hogy már egyenesbe jött minden, jövőre érkezik az új album, de előtte még egy best of korong is napvilágot fog látni, ahogy az az előzmények fényében sejthető volt.

Akik előtt az uniqum díjas underground nem egy szigorúan lezárt pinceajtó, azoknak az Ipecac Recordings neve akár garancia is lehet, ami mindig egy újabb különleges találkozást ígér. Ahelyett viszont, hogy most hosszas felsorolás következne azon bandák nevével, akik itt jelentettek meg lemezeket, legyen elég annyi, hogy részben Mike Patton ínyenc zenei ízlése válogatja a kiadóval együttműködő bandák listáját. Azután pedig, hogy ezt a listát korábban az Isis neve is díszítette, már korántsem meglepő, hogy a Spotlight második lemeze is ugyanitt jelent meg a napokban.

A Strenght In Numbers, a Prophets Of Rage legújabb klipes dala nyilván nem más, mint a verze alatti gitártéma miatt érdemelte ki a nem túl hízelgő jelzőt, amit már többen is csekkolhattatok korábban. Most készült hozzá egy várhatóan politikailag sem inaktív jeleneteket tartalmazó klip is, mely természetesen, ahogy megszokhattátok, lentebb látható. Most a zenekar nem mutatkozik meg a filmecskében, de annyi baj legyen.

Igaz, aki már nagyon akarta, megrendelte a Master Of Puppets újrakiadásainak valamelyikét, de azért biztos, ami biztos: a promó nem áll meg. Sőt, egy újabb, érdekes finomság lett elérhető, mégpedig a címadó dal, a Master Of Puppets korai, 1985 júniusi verziója, mely természetesen valamennyire azért eltér a végleges verziótól.

Pénteken jelenik meg a Trivium friss anyaga, a The Sin And The Sentence, melyről két dal, a The Heart From Your Hate és a címadó már korábban elérhető volt (emlékeztetőként azokat is beraktuk lentebb). Most egy harmadik mézesmadzag is előkerült a Betrayer képében, viszont azt megsúgjuk, hogy akinek az előző kettő nem tetszett már most jobb, ha feladja a reményt.

Az Angry Birds franchise már kicsit túlnőtte magát. A kezdeti jópofa játékból már eljutottak arra a szintre, hogy csupán a névből meg tudnak élni, de persze a bizonyos vas ütéséhez kell új alapanyag is. Most épp a metalarcok felé tervez nyitni a játékot terjesztő, fejlesztő cég, a Rovio, akik az Iron Maiden ikonikus szörnyét, Eddiet konvertálják át madárrá, rögtön egyenesen több korszakból. A holnap megjelenő játék-kiegészítő egyébként az Angry Birds Evolutionben lesz elérhető.

Pár nappal ezelőtt bepromózott valamit az A Perfect Circle, amiről nem lehet tudni, hogy tulajdonképpen mi is akar lenni. Most megszületett a válasz, a The Doomed ugyanis egy friss tétel képében lett elérhető. Nagylemezről egyelőre nem tudni, de azért ez már valami, nem?

A kezdeti, viszonylag sikeres hétéves szakasz és pár sikertelen újjáélesztési kísérlet után végül ismét összeállt a Josh Christian gitáros vezette Toxik, amely a speed / thrash metal technikás ágának New York-i székhelyű képviselője. A csapat az idei Dynamo Metal Fest bemelegítő partiján, illetve magán a fesztiválon is fellépett, nekünk pedig előbbi esemény alkalmával nyílt lehetőségünk a rendkívül bőbeszédű és intelligens Josh-sal interjúzni. Az eredmény az alábbiakban olvasható, felettébb terjedelmes és gondolatébresztő beszélgetés lett.

Igaz, hogy a friss Primus anyag, a zseniálisan hibbant The Desaturating Seven már kint van egy ideje, valahogy mégsem csináltak nagy hírverést annak, hogy a Toolos kolléga, Justin Chancellor is szerepel az albumon. Mr. Chancellor persze nem a négyhúrost bőgette meg a korongon, hanem éppenséggel a hangját hallatja, a nyitódal, a The Valley narrációját vállalta magára. Erről lentebb meg is győződhettek.

A Monolord mindig is érdekes helyet foglalt el a szívemben. Marha sokáig azt sem tudtam, hogy amit hallgatok az Monolord. Csak azt tudtam, hogy az a zöld rusnya nős album szól valami svéd brigádtól. Azóta rengeteg víz lefolyt a Dunán, majdnem ennyi sört is megittunk és beköszöntött a harmadik Monolord album, a Rust is a lejátszómba.

A videojátékok már részei a mindennapjainknak. Már nem csak a gyerekek kockulnak, a felnőttek között is többen vannak, akik jó értelemben elfelejtenek felnőni és elő-előkapnak egy-egy klasszikus, vagy épp ropogósan új játékot, vagy nyomják a mobilon a szókeresőt - az is ide tartozik. A lenti két videóban például az derül ki, hogy mikkel nyomatja szívesen a Korn és az Avenged Sevenfold frontembere, amikor az idejük engedi. /Fotó: Réti Zsolt/

A sokhangú Anthony Vincent most kivételesen nem egy dalt nyomott át húsz-huszonöt stílusba, hanem fogta az Ozzys hangját és ráénekelte tíz meglehetősen jól ismert dalra. Mindebben a bűntárs a Youtube-gitáros Erock,a feldolgozások között pedig van Toto, Linkin Park és Police is, de hadd ne lőjünk le minden poént.

"Veszett a világ és benne mi veszett kutyák." David Lynch kultikus mozijának eme kulcsmondata akár össze is foglalhatná a két fővel számoló Ho99o9 zenéjének tömör lényegét. Hiszen a srácok minden megnyilvánulása provokáció. Hivalkodó figyelemfelkeltés, csúnyán torz tükör. Száz százalékos punk magatartás, azaz reakció. Mondjuk a Bad Brains, a Public Enemy, a Beastie Boys és a Death Grip mintájára. Zeneileg is nagyjából ilyen eklektikus mixet hozva össze. Azon az első albumon is, ami idén jelent meg United States of Horror címmel. Amit természetesen koncertek követtek és követnek most is, néhány európai alkalmat leszámítva főleg az államokban. Ahol ezek a srácok tényleg állatban nyomják és úgy borítják lángba a népeket, mint egy jól irányzott molotov koktél. Hogy a mi kezünk se legyen üres, mi pedig ide lejjebb dobáltuk be őket, vagyis két idén készült klipjüket és egy nemrég rögzített teljes koncertet, amolyan hiánypótlás végett.

Wake Up Call a címe annak a dalnak, mely már a harmadik előzetes a Theory Of A Deadman legújabb lemezéhez, amely egyébként ugyanazzal a címmel rendelkezik. A dalszöveges videóval felvértezett tétel lentebb hallható.

Azokban a szubkultúrákban, amik szorosan köthetőek a rockzenéhez, vagy annak valamelyik mutáns változatához, illik ismerni John Carpenter nevét. Illetve a mára már klasszikussá vált filmjeit, mint Halloween, A dolog és Christine, hogy tovább ne is soroljuk. A korai horror alkotások kapcsán az erőszak pornográfusának is nevezett multitálentum pedig nemcsak, mint rendező jegyezett számtalan alkotást, ugyanis mint forgatókönyvíró és a filmek zenéit szerző névként is szerepelt a stáblistákon. A szintetizátor központú baljós és futurisztikus filmzenéinek hangzása szinte meghatározta a nyolcvanas évek ez irányú trendjét. Összekeverhetetlen más mozik zenéivel. Mindezek pedig folyamatosan jelentek meg lemezen is, ahogy az elmúlt két évben is voltak újdonságok elveszett tételekből. Most viszont ismét bővül az életmű néhány újra felvett filmzenével, amihez egy klip és egy stúdióvideó is kapcsolódik. Ezeket láthatjátok itt lejjebb.