Emlékszem, hogy talán 2016 lehetett, amikor szembe jött velem a Sumac zenéje. Persze az elég erős faktor volt, hogy ne is siklódjak el felettük, hogy az az Aaron Turner volt a zenekar 33,33 %-a, aki az egyik örök kedvenc zenekarom, a megboldogult Isis, illetve az egyik legizgalmasabb zenekarnak, az Old Man Gloomnak a frontembere. A Sumac pedig első hallásra is lenyűgözött, a maga nyers, mégis igen improvizatív, és kísérletező mivoltjával. Az pedig, hogy Magyarországra jöttek, egy igen erős meglepetés és öröm volt, még egy ennyire sűrű és exkluzív koncert évben is.