Életemben először voltam olyan koncerten, ahol a bejáratnál felirat hirdette: „füldugó használata javasolt”! Ha valaki netán humoros hatáskeltésnek gondolta volna mindezt (akárcsak én a sajtó útján történt hasonló tartalmú előzetes figyelemfelhívást), azt meggyőzhette, hogy a „segédeszközt” bőkezűen osztogatták a jegypénztárnál. „Azért nem eszik ilyen forrón a kását” – mosolyogtam heavy metal koncertekre aklimalizálódott érzékszerveim meglétének tudatában. Természetesen igazam is lett – leszámolva az utolsó tíz percet, amikor a zenekar heveny hangszeres őrjöngésbe kezdett. Pechemre a teljes koncert-időtartam alatti vándorutam ekkor épp az egyik hangfal közelében vezetett, amely ez idő tájt ventilátornak is remekül bevált volna. Életemben először fogtam be a fülemet egy koncerten, miközben aggodalmasan pislogtam a plafon irányába. Csodálom, hogy nem szakadt le a (fülre) érzékeny búcsú hosszú percei alatt! Az imént említett „vándorút” pedig az okból eszközöltetett, hogy…
