Emlékszem láttam egyszer valamelyik éjjel egy dokumentumfilmet, ami Einstein professzor életének kérdéseit boncolgatta. Abban volt, hogy mielőtt ez a nagy koponya végleg eltávozott, a tudomány leggazdagabb tárházát, vagyis a saját agyát kísérleti alapnak ajánlotta fel végül. Így annak hajszálvékony szeletei aztán ma is őrzött, apró üveglapok közé kerültek, hogy mikroszkópok alatt még sokáig vizslathassák. Nekem meg az jutott eszembe, hogy habár a legfaszább az lenne, ha Les Claypool örökké élne, de ha ezt mégsem tudja beadni, legalább az agyát adja már oda valahova. Ugyanis, ha néhány szelete egy üveglapra kerülne, ziher, hogy a kutatók is azt kérdezgetnék, amit anno a Délivel szemben, abban az akkor nyílt lemezboltban én is kérdezgettem mikor a fülest végre levettem: Hogy ez meg mi? Ez mi? Primus baszki! Primus!