Friss számot adott ki a Code Orange tagok side-projektjeként elkönyvelhető NOWHERE2RUN. Az elektronikus alapú muzsikát játszó duóhoz az Ant In The Afterbirth-be a Loathe énekese, Kadeem France szállt be énekelni, az eredmény pedig az alábbi. Ha nagy riffeket vártok, ne is próbálkozzatok!

Heti dalmegosztásunkban sötét brutalitás, hácé punk, káoszbrigádok és goblin metal. Érted? Goblin metal! /Fotó: Nekrogoblikon/

Várhatóan idén fog megjelenni a Loathe új nagylemeze, a 2020-as I Let It In And It Took Everything nagylemez és a tavalyi ambient anyag, a The Things They Believe utódja. A zenekar volt olyan jó, hogy bemutatta az első előzetest, a Dimorphous Displayt, amiben egyszerre keveredik a címben szereplő két zenekar és egy stílus hangulatvilága. Az eredmény? Jobb, mint gondolnátok! Káoszrajongók előre!

A legtisztább, amikor az ember dönti el, hogy mit hallgat, ez természetes. Ha sokan hallgatnak valamit, az még jobb, főleg a zenekarnak, akit megtisztelnek ezzel a kitüntetett figyelemmel. A Revolver olvasói megmondták, kiket hallgattak szívesen az idei termésből, ebből az első ötöt hozta le a magazin. Természetesen itt nem kell igazán underground zenekarokat keresni, hiszen pont a kisebb rajongótábor miatt kevesebb figyelmet kapnak, de elég a rizsából, íme az ottani arcok öt 2020-as favoritja!

...és akkor összedobtunk, hogyan is fest az idei összesített listánk! Aki ismeri ezeket a rangsorainkat, talán már tudja a matekot is: az egyéni listáink helyezései alapján jöttek a fordított pontszámok (első: 10 pont, második 9, stb.), erre megy rá egy huncut kanyarral annyi pontocska, ahány ember kedvencei között szerepelt az adott korong (ha például egy adott lemez négyünknél is ott volt, az plusz 4 egység), aztán az Excel pedig jól megmondta, hogy hányas is a kabát! Aki számolgatott a múltkor, már sejti az eredményt, de azért mutatjuk, melyik az a húsz korong, amik miatt érdemes lesz visszaemlékezni erre a rideg évre! Az élboly igazából sejthető...

Van egy meredek teóriám, amibe egyébként pont annyira lehet belemagyarázni sok mindent, mint amennyire darabjaira lehet szedni. Szóval röviden ennyi lenne: Húsz évente a zenei fő irányvonalak (legfőképp a rock/metal stílusoknál) újra előkerülnek kisebb-nagyobb változtatásokkal. Gyakorlatban megnézve (belemagyarázva) kb. így néz ki a tétel: A 90-es évek grunge érája elég sokat merített a 70-es évek psych/hard rock dolgaiból, a 60-as, 70-es évek pedig sokat táplálkozott a korai könnyűzene country-blues majd rock n' roll vonulatából.

A héten agyszaggatás Liverpoolból, blackes extreme metal, női frontos doom, thrash tekerés és hazai csoda.

Sűrű, egyúttal mozgalmas estének néztünk elébe, ez magyarázhatta az oly korai, délután 4-es kapunyitást.

2018 valószínűleg az embertelen mennyiségű, brutálisan jó koncertek éveként fog bevonulni a történelembe. Már szinte így sem győzzük kapkodni a fejünket, erre meg a Phoenix Music bedobta az aduászt: július 19-én az A38-ra érkezik a Protest The Hero és a Norma Jean közös visszaemlékezős turnéja. Előbbi a tízéves magnum opust, a Fortresst, utóbbi a tizenöt éves Redeemert fogja bemutatni a közönségnek, a tettestársak a brit Loathe és a japán Cyclamen lesznek.