Eszméletlen, hogy az elmúlt években mennyi klasszikus album ünnepli a jubileumát. Ezek közé idén a Machine Head is csatlakozik, ugyanis idén harminc éves a Burn My Eyes, de erről majd máskor. Most maradjunk a zenekar egyik legvitatottabb lemezénél a The Burning Rednél, ugyanis ez a lemez is negyedszázados lett.
Rég voltam már Nova Rockon, egész pontosan 5 éve. Korábban már tradíció volt, hogy minden évben kimegyek egy napra, de aztán jött a covid meg pár számomra gyengébb felhozatal, de ahogy bejelentették az Avenged Sevenfoldot, tudtam hogy ezt nem szabad kihagynom. Jó választás volt, a Parkway Drive, a Machine Head, a Thy Art Is Murder és az Igorrr hozzáadásával ez több mint erős lineupnak bizonyult.
A Machine Head éppen amerikai turnéját nyomja, ahol szinte mindenhol teltház előtt játszik. A zenekar nemrég Engelwoodban játszott, ahol a legendás Davidian erejéig a Five Finger Death Punch rasta szakállas, basszusgitárosa is beugrott egy kicsit ordibálni.
Robb Flynn, azaz Mr. Machine Head Mexico City-ben totál egyedül állt ki a közönség elé, még a basszusgitáros, Jared MacEachern sem volt mellette, pedig a netes előadásoknál legalább ő ott van Robb mellett. Természetesen az esetről felvétel is készült, amit most Ti is megnézhetek. Mindeközben a Machine Head sorra jelenti be a jövő évi európai turnédátumokat. Kíváncsian várjuk, hogy vajon lesz-e ismét budapesti koncert.
A Robb Flynn a Machine Head rendíthetetlen frontembere, dalszerzője, mindenese mindig kitalál valami újat. Még a COVID járvány alatt találta ki a Happy Hour-t, amiben a próbaterem falai között játszanak élőben a rajongóknak. Ezek az előadásokra azóta is többszőr sor került, de most csatlakozott Robékhoz Dino és Milo a Fear Factory-ból. A két órás műsor alatt előkerült pár Korn, Hatebreed és Slayer dal is!
Heti dalmegosztásunkban rocksztárok és underground vitézek, kemény és kevésbé kemény muzsikák Húsvétra. /Fotó: Five Finger Death Punch, Travis Sinn/
Hihetetlen! Egyszerűen ez a szó jut csak eszembe arról, hogy a Machine Head (számomra) legkedvesebb albuma, a The Blackening idén tizenöt éves. Sokat gondolkoztam, hogy itt most mit is kéne írni, hogy kedvet csináljak a cikkhez, de ez az album önmagáért beszél. Emlékezzünk közösen!
Ha már az eredetileg tervezett Robb Flynn akusztikus turnénak lőttek, a Machine Head-vezér gondolta, akkor sem hagyja veszni a befektetett energiát: megmutatta, milyen is lett volna az akusztikus turnéjának hangulata. A mindenről masszív véleménnyel rendelkező frontember a zenekarának legutóbbi dalát, a Circle The Draint hozta le az arra kíváncsiaknak, a csellós kíséretet Flynn fia, Wyatt biztosította.
Folytatódik a Kerrang - valljuk be, jól kitalált - sorozata, a Live In The K! Pit, melyben minden esetben egy nagyobb zenekar húzza a talpalávalót az ott megjelent, szándékosan kisszámú közönségnek. A legújabb vendég a nem is olyan régen Magyarországon is egy masszív szettet adó Machine Head volt, akik a Burn My Eyes felállással nyomtak egy eredetileg fél órásra tervezett, de végül egyórásra sikerült műsort az ötvenfős, lelkes rajongókból álló publikum előtt. A debüt dalai mellett egy igen erős feldolgozásblokkot is tartalmazó szett felvételét és dallistáját lentebb találjátok meg.
A jövő hónapban új számot ad ki a Machine Head. A Do Or Die című tételt természetesen az október 20-án Magyarországot is érintő, a Burn My Eyes nagylemez megjelenésének huszonötödik évfordulóját megünneplő turnén is fel fog csendülni, várhatóan az első, a tagokat tekintve egyelőre még "kétismeretlenes" best-of blokkban.
Az ígéretéhez híven egy újabb tételt dobott be az idén október 20-án Budapestre érkező Machine Head. A két külön felállásban támadó csapat az első részben a Flynn / MacEachern tengelyen kívül az eddig még nem ismert másik két taggal fog egy tíztonnás kalapáccsal felérő best of blokkot tolni, majd jön a huszonöt éves Burn My Eyes nagylemez legénységének háromnegyede (Flynn / MacEachern / Kontos / Mader), akik faltól-falig elnyomják majd az említett albumot. Utóbbiról nézhető most meg az A Thousand Lies stúdióban zenélős klipje. Bónuszban pedig beszórjuk a korábban kiadott Davidiant.
Ahogy mindenki tudja már, október 20-án ismét Budapestre látogat a Machine Head, ráadásul nem is akármilyen műsorral. Az Robb Flynnen és Jared MacEachernen kívül még ismeretlen felállású új négyes best of műsora után a teljes MH debütlemez, a Burn My Eyes fog sorra kerülni, melyet az akkori gitárossal és dobossal, Logan Maderrel és Chris Kontosszal közösen fognak prezentálni faltól-falig. A csapat, ahogy ígérte, el is kezdte szórni a részleteket a legendás korongról, rögtön a nyitó nótával az azóta már alapművé emelkedett Davidiannel röffentve a sort, melynek stúdiós, próbatermi videója az alábbi.
Bárcsak viccelnénk, de sajnos nincs április elseje és Robb Flynn, a Machine Head frontembere nincs túl jó bőrben. Konkrétan besárgult az énekes/gitáros.
Azt már tudtuk, hogy világkörüli turnéra indul a Machine Head. csak azt nem, hogy ez kis hazánkat érinti-e, de szerencsénk van! ÁPRILIS 20-án jön a Barba Negrába az egyik legnagyobb kedvencünk! Ki várja? Kivel találkozunk?
A zenetörténelem is csak a történelem. A történelemben pedig vannak azok a pótolhatatlan pillanatok, amik berobbanásukkal az örök elmúlás világában is halhatatlanná tudtak válni, mert az időkre amiben születtek, ráhatásuk ereje felbecsülhetetlen marad. A ilyen nagy hatótávolságú zenetörténelmi pillanatok pedig volt, hogy egy helyen tudtak összesűrűsödni és ott átlovagolni azok arcán, akik ezt az együttállást azóta sem és soha többé nem felejtik el. A Dynamo Open Air '95 fesztivál pedig egészen biztosan ilyen sűrűségű esemény volt. A hardcore bandákat is vendégül látó rangos metál ünnepély pedig pont ezen a hétvégén ünnepli 22 éves évfordulóját. Az ugyanis 1995 június másodika és negyedike között került megrendezésre.
Mostanában nagyon benne vagyunk a TOP tízes cikkek írásában, de ez annak is köszönhető, hogy eszméletlenül sok jó koncert lesz. Mi meg nem akarjuk még véletlenül sem, hogy lemaradjatok valamiről, sőt szeretnénk már most egy kis hangulatot csinálni nektek. Pontosan egy hónap múlva SZEPTEMBER 18-án hazánkba látogat a Machine Head, akik egy elképesztően brutál hosszúságú koncerttel készülnek. Hajtás után láthatjátok a Mi TOP tízes listánkat, de persze kommentben várjuk, hogy nektek melyik a kedvenc dalotok.
Robb Flynn nem tétovázik. Az epehólyag műtétje után már a zenekarral van lent a próbateremben. A hajtás után láthatjátok, hogyan is készülnek gépfejék a Latin Amerikai turnéra. Reméljük a budapesti bulin is oda fogják magukat pakolni, és egy extra erős programmal tépik majd le a fejünket!
Annak mindig örülünk, ha az egyik kedvenc zenekarunk hazánkba látogat. Viszont, annak már kevésbé, ha kórházba kerül valamelyik tag. Rob Flynn a Machine Head énekes-gitárosának éppen rakoncátlankodik a szervezete. Pontosabban az epehólyagjával van valami komolyabb probléma. Remélhetőleg ez a szeptemberi koncertet nem befolyásolja. Jobbulást Rob! Hajtás után megnézhetitek a ma hajnalban a kórházban készített videóját.
Három év után hamarosan ismét Magyarországon köszönthetjük a mai metal színtér egyik megkerülhetetlen alapbandáját, a Machine Headet. Mintegy a fehérvári fesztiválbuli felvezetéseként jöjjön a Nova Rockon (az osztrák Earshot webzine – http://www.earshot.at – munkatársával közösen) rögzített beszélgetés Phil Demmel gitárossal.
Amikor beszálltál a Machine Headbe, a „Through The Ashes Of Empires” albumon még csak két számnak voltál társszerzője, majd idővel egyre jobban kivetted a részedet a dalírásból. Milyen ma Robb Flynnel dolgozni, hiszen a Vio-Lence soraiban is együtt játszottatok?
Phil Demmel: Akkor még kissrácok voltunk, gimibe jártunk. Az az én bandám volt, én írtam a zenét és a szövegeket is, tokkal-vonóval. Ez meg az ő zenekara, ő írja mindennek az oroszlánrészét. Azon a lemezen három dalhoz is hozzátettem a magamét. Kicsit paráztam a dologtól, hiszen már volt egy bandám, amely Machine Head-jellegű nótákat írt, úgyhogy kezdhettem Machine Head-riffeket faragni... Robb igazán nyitott volt, minden témát meghallgatott, amit csak hoztam, sőt ott is társzerzőként tüntetett fel, amihez aligha tettem hozzá bármit is. A „The Blackening”-re viszont már elég sok jó riffet hoztam. Éreztem, hogy nem megy veszendőbe, amit írok, és ez fokozta az önbizalmamat. Utat nyitottam az arpeggio-szerű stílus felé, harmónia-szólókat és dallamos témákat írtunk, sőt szövegírói csapattá is értünk. Az „Unto The Locust”-ra már nem csupán zenét, de szövegeket is írtam. Én inkább általánosan fogalmazok, nem szeretem az „én, te, ő, ezt csinálom, így érzek” megközelítést. Nem úgy, mint ő. Szóval megvan az egyensúly köztünk. A „Be Still And Know”, az „I Am Hell” és a „Pearls Before The Swine” szövegét is ketten írtuk Robbal, a „Locust” ötlete pedig tőlem jött. A „Locust” nóta áll hozzám a legközelebb amiatt, amit magam is átéltem személyesen. Mindenkinek vannak ilyen élményei.