Annak a penetráns nihilnek köszönhetően, amit jó néhány New Orleans városához köthető metál legenda párologtat lemezekről és testhajlatokból, nehéz elvonatkoztatni attól az esetleges párhuzamtól, ami a vidék lélektanát boncolgató irodalmakban úgy talált megnevezésre, mint az elátkozott dél posványa. Embereinket ugyanis valószínűleg a zenélés mentette meg attól, hogy maguk is olyanok legyenek, mint valaki megfakult emléke pár statisztáról egy filmből, amiben sem egy kimosott ruha, sem happy end nem volt. Mondjuk tény az is, hogy Jimmy Bower mostanában nem tűnik annak a kiköpött szétcsúszott fószernek. Talán ennek, vagyis nagyban neki köszönhető, hogy a hagyományos déli kultúra krónikájának a metállal kapcsolatos fejezete most egy újabb Superjoint lemezzel íródhatott tovább.